A Drog megváltoztatja az életed!

A hallucinogén anyagok használata olyan ősi, mint maga az emberiség. Sziklarajzok és más régészeti leletek egyértelműen bizonyítják, hogy már az ókortól kezdve sokan részegítő hatású növényi anyagokat alkalmaztak transzállapot előidézésére és a túlvilági szellemekkel való kommunikációra. Ezen tulajdonságaikért isteni ajándéknak tekintették ezeket a növényeket.

Amerika indiánjai, Afrika törzsi varázslói és Ázsia nomád népeinek sámánjai egyaránt révületbe estek. De nem csupán a vallási vezetők, hanem az egyszerű emberek is vágyakoztak a misztikus megtapasztalásokra. Egy ázsiai nép által szedett kábító gombaféle hatásáról így számol be Lipták Gábor gyógyszerész professzor, 1940-ben megjelent tankönyve:"A kábító hatás sajátos részegségben nyilvánul meg, mely izgalommal, reszketéssel kezdődik, azután vidámság jelentkezik, majd víziók lépnek fel. Emellett a kábult személy mindent sokkal nagyobbnak lát, mint amilyen az valójában." Ez a kis leírás is jól mutatja a drog használatának lehetséges következményeit: a józan ész teljes elvesztése, kábulat, hallucináció és őrjöngés. A civilizáció és a tudomány előrehaladásával azt várnánk, hogy a világ, látva annak káros hatásait, végleg kigyógyul a kábítószerek élvezetéből. Ehelyett napjainkban a drog soha nem látott méretekben történő terjedésének lehetünk tanúi. A különféle kábítószerek tehát ideig-óráig kikapcsolják az embert a létező világból, és azonnal egy kábult állapot kétes értékű mámorába repítik. Nyilvánvaló, hogy sok fiatal az életében jelentkező ürességet próbálja ellensúlyozni a drog használatával. Persze ahány kábítószer, annyiféle módon hat az idegrendszerre, a lélek és a szellem működésére. De még ugyanaz a kábítószer sem biztos, hogy mindig ugyanazt a hatást váltja ki. Az eredmény azonban sokkoló: aki függővé válik, annak egy idő után olyan szellemi, pszichikai "élményekben" lesz része, melyeket szívesen mellőzne, de már nem ura a helyzetnek. A drog azonban nem csak az idegekre hat. Sok kábítószer olyan fizikai függőséget eredményez, hogy a drog-fogyasztó a szer nélkül már képtelen életben maradni. A szervezete ugyanis annyira hozzászokik a kábítószerhez, hogy annak hiánya fizikai rosszulléthez, kómához, sőt halálhoz vezethet. Ezért aztán a függővé vált személy teljesen elveszti a kontrollt élete felett, és csak az jár a fejében, hogyan juthat hozzá az "anyaghoz". Ebben az állapotában már a bűncselekményektől sem riad vissza, hisz biológiai szükségletévé válik a napi adag megszerzése. Van kiút. Mindenekelőtt a prevencióra, vagyis a megelőzésre kell helyezni a hangsúlyt. A fiataloknak meg kell értenie, hogy semmiféle mámoros, transz állapot nem ér annyit, hogy kábítószer után nyúljanak, mert annak pillanatnyi, izgató hatásáért később szörnyű árat kell fizetni. Ha azonban már valaki függővé vált a szertől, akkor is van kiút számára, bár ez már nem olyan egyszerű. A gond ott kezdődik, hogy sokan nem hajlandóak elismerni függőségüket. "Én nem vagyok rabja a kábítószernek, hisz kézben tudom tartani a dolgokat." - mondogatják. Ameddig ugyanis az embernek mindig elegendő szer áll a rendelkezésére, nem veszi észre, hogy már rabja a drognak. A szabadulás ott kezdődik, amikor valaki őszinte tud lenni önmagához, és beismeri: függő vagyok. De ez még kevés. Ha ugyanis orvosi szempontból nézzük a kábítószer függőséget, akkor rendkívül összetett és nehéz betegséggel állunk szembe. Különféle gyógyszerekkel (pl. metadonnal) próbálkoznak, hogy csillapítsák a beteg drog iránti vágyát. Ám ezek a szerek maguk is narkotikumok, csak úgy tartják, hogy kevésbé veszélyesek. Emellett különféle pszichoterápiás tréningeket is tartanak a szabadulni vágyók számára, így próbálják visszavezetni őket a normális életbe, felemás eredménnyel. Bár nem szabad lebecsülni az orvostudomány eredményeit, látni kell, hogy igazi, teljes és tökéletes szabadulást sajnos nem tudnak adni.

Jelen cikk a Szegedi Sport és Fürdők Kft. TÁMOP -6.1.2-11/1-2012-0444 pályázat keretében oktató jelleggel készült

(X)