Kultúra

Thealter blog - ötödik nap + FOTÓK

Thealter blog - ötödik nap + FOTÓK

2012. július 28., szombat
Thealter blog - ötödik nap + FOTÓK

Az áldozatkaszkadőr fiú rendőrségi helyszíneléseken átvezető élet-halál kérdést feszegető problémái, a szándékosan otthon hagyott cserenadrág, sushi vagy nem suhi. Ez itt a kérdés? Nem igazán, inkább az, hogy honnan kerültek ezek ide?

Este színházba megyünk

"Előadásról senki sem beszél Vajaskenyéren sonka halszelet Pohárka pezsgő vermut többet ér" (Baka István: A Nagyszínházban)

Ha egy darabban a férjét megmérgező anya hozzá akar menni sógorához, ha ennek az anyának történetesen még egy fia is van, pláne ha ez a fiú aztán visszamérgez, könnyen eszünkbe juthatnak más előadások is. A TÁP színház meg amúgy is olyan "kőszínház szerű". Az áldozatkaszkadőr fiú rendőrségi helyszíneléseken átvezető élet-halál kérdést feszegető problémái, a szándékosan otthon hagyott cserenadrág, sushi vagy nem suhi. Ez itt a kérdés? Nem igazán, inkább az, hogy honnan kerültek ezek ide? Ezek, akik sushit zabálnak, aztán pisztollyal fejbe lövik egykori osztálytársukat, ezek, akik nem visznek az uszodába cserenadrágot. A válasz persze tök mindegy, már benne vagyunk a Hamlet sodorban, a fiú kicsinálja anyját és a gonosz mostohát, most őket kell áldozatkaszkadőrnek eljátszani, aztán jön a finálé, dalolás Mojszejev módra, és mehetünk. Hamarabb is beadhatta volna azt a mérget, egyáltalán nem bántam, hogy végre elszánta magát.

Értő kritika itt.

Emlékszel e a színházra?

"Kis madaraim kalitkába zárnak." (Petró János: Szobájában fekszik)

Éjszakára a sushi vagy nem sushi kérdés helyét átvette a hamburger. Igaz, hogy itt már nem kérdés volt, hanem válasz, a világ egyik felén szombat délelőtt minden kilenc éves gyerek a McDonald's-ba megy. Persze a világ másik felén élő kilenc éveseknek is van ebben az időben dolguk, labdát varnak vagy éppen megerőszakolják őket. Rodrigo Garcia megírta a tutit. Elege lett az észak-amerikai globális fizikai, szellemi és politikai szemétből, mert valljuk be, ki nem látott még Mcdolald's hamburgeren vegetáló hajléktalant. Mindegy, hogy Argentína, mindegy hogy Magyarország. Jár a kizsákmányolás, a hamburger zabálása törzsi rítus. Hiába lőtte szét az Összeomlás című film bekattant hőse méltó felháborodásában a gyorséttermet, mert nem olyan hamburgert kapott, mint amilyen a képen volt. Egyetértünk, rohadt köcsög multiszemét műanyag, aztán csak azt zabáljuk mi is. A szájunk szélén folyik le a mindenhol egyforma ízű ketchup, esszük a három perc alatt szikárszarrá száradó sült krumplit, és a fel nem tett kérdésre is van válaszunk. Ugyan már, Grotowski, ugyan már Pina Bausch, ember gondolkozz már, mindannyian pénzt kaptak. Művésznek érzed magad huszonöt évig, a huszonhatodiktól már csak a pénz számít. Mindezt a késő éjszakai órákban egy igazi multikulti előadás, argentín szerző, román rendező és magyar színész, köpi hamburger falatokkal és nyállal vegyítve, egyenesen a pofánkba. Harsányi Attilára bemenni már nem nagy kockázat, olyan mint a happy meal, nem veszíthetsz, tudod hogy mit kapsz. Taps, rajongás, elgondolkozás. Aztán kimész a szegedi éjszakába, felnézel az égre: a k..va életbe, de megennék egy dupla sajtos mcroyalt. Két darab marhahúspogácsa, ömlesztett cheddar sajt, kapros savanyú uborka szeletek, friss hagyma, ketchup, mustár szezámmagos zsemlében. Garantáltan ugyanaz, mint Buenos Airesben vagy Bukarestben.

Petró János

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.