Szakszemmel 11. nap: Horvátország - Spanyolország

A labdarúgó-Eb 11. napján a nagy kalkulációk C csoportjában Spanyolország végül legyőzte Horvátországot, míg az olaszok hozták a kötelezőt az írek ellen, s így a két mediterrán hatalom vívta ki a továbbjutást. A horvát-spanyolt Lednitzky András értékeli szakszemmel.

C csoport, 3. forduló:

Horvátország – Spanyolország 0–1 (0–0)

Gdansk, PGE Arena, 39 076 néző. Vezette: Stark (német) Horvátország: Pletikosa – Vida (Jelavic 66'), Corluka, Schildenfeld, Strinic – Vukojevic (Eduardo 81'), Rakitic – Srna, Modric, Pranjic (Perisic 65') – Mandzukic.

Szövetségi kapitány:

Slaven Bilic.

Spanyolország:

Casillas – Arbeloa, Ramos, Piqué, Jordi Alba – Xavi (Negredo 89'), Busquets, Xabi Alonso – Silva (Fabregas 73'), Torres (Jesús Navas 61'), Iniesta.

Szövetségi kapitány:

Vicente del Bosque.

Gólszerző:

Jesús Navas (88') Tisztelettel köszöntöm a Kedves Olvasókat! Érdekes mérkőzésekre számíthattunk a C csoport utolsó fordulójában. A négy ország válogatottjából még háromnak valós esélye volt a továbbjutásra a zárás előtt. Míg a négyszeres világ-, és egyszeres Európa-bajnok olasz csapatnak még a győzelem sem volt biztos, hogy elegendő lesz, addig a Spanyolország - Horvátország meccs győztese biztos csoportelsőként várhatta a negyeddöntőket, habár egy esetleges 2-2-es végeredménnyel akár mindketten továbbjutók is lehettek a másik összecsapás végeredményétől függetlenül. Bízva a labdarúgás sportszerűségében ültem le a tv elé, a hispánok mérkőzését választva. Mindkét csapat az 1-4-2-3-1-es alapszerkezetet választotta, de mindkét edző más tartalommal töltötte meg hadrendjét. A spanyolok

Torres

bevetésével ismét vérbeli csatárt is tudhattak csapatukban, de ez semmit nem változtatott támadásaik legfőbb jellemzőjén, melyben hosszas rövid passzos labdajáratás során, középpályás minőségi és/vagy számbeli fölény kialakításával próbálták megtalálni a réseket ellenfelük védelmi vonalán. A tény, hogy

Silva

személyében a jobb szélen bal, míg a bal- szélen

Iniesta

személyében jobblábas játékosok szerepeltek, már előre mutatta, a spanyol szélső védők támadási szándékát. Védekezésük arra a labdavesztés utáni azonnali agresszív visszatámadásra épült, mely az FC Barcelonára is jellemző. A horvát csapat ellenfele védelmének labdajáratásakor 1-4-4-2-ben védekezett, majd mikor a spanyol középpályára jutott a labda 1-4-5-1-ben próbálták kiegyenlíteni a hispán csapat fölényét, és végül a gólveszélyes területeken már az 1-5-4-1-es felállási formával szűkítették a védőik között kihasználható réseket. Támadásaikról nem igazán beszélhetünk, leginkább túlzottan kockázatmentes játékfelfogásuk miatt, melyben középpályájukat kihagyták a játékból. Az első félidő így nem volt túlzottan közönségszórakoztató, tekintettel arra, hogy a horvát csapat agresszívan és jól védekezett, de a címvédő csapat sem tett túl nagy erőfeszítéseket vezetésük megszerzéséért. A második félidőt a spanyolok tompábban, míg a horvátok nyíltabban kezdték.

Bilic

kapitány már szélső védőit is támadásba engedte, aminek következményeként egy Rakitic-helyzetig jutottak, de sajnálatukra kimaradt.

Del Bosque

erre válaszul Torres helyére

Navast

küldte a pályára, így a három alacsony termetű, gyors, a támadósorban szereplő játékossal már visszább kellett zárnia ellenfelüknek is. Bilic más lehetőség hiányában kockáztatott, és új, friss támadók pályára küldésével, majd szerkezeti módosítással (1-4-2-3-1-ből 1-4-1-3-2) próbálta felrázni játékosait. A spanyolok ezt a nyílt támadó horvát csapatot már egy Navas-góllal tudták büntetni, valószínűleg erre is vártak. Összességében egy, a pártatlan szurkolók számára nem túl izgalmas taktikai csatát láthattunk, melyben a minőségi fölényben lévő, de tompa spanyolok, a szervezetten védekező, de klasszis játékosuk

Modric

kreativitását kihasználni nem tudó horvátok ellen, biztosan tartották kezükben továbbjutásukat, ám nehezen nyerték meg a mérkőzést. Így a címvédő válogatott szerezte meg a C csoport első helyét, míg a második helyre az olasz válogatott ért be, miután legyőzték Írországot 2-0-ra.