Ma is hiányszakma a logopédus

Hosszú ideig logopédusokat csak Budapesten, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Karán képeztek. Tavaly az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Gyógypedagógus-képző Intézete megszerezte az akkreditációt, így az Értelmileg akadályozottak pedagógiája, a Tanulásban akadályozottak pedagógiája mellett Logopédia szakirányt is választhatnak a hallgatók.

Pukánszky Béla

intézetvezető egyetemi tanár

(képünkön)

megerősítette, a hazai felsőoktatásban csak úgy lehet szakot, szakirányt indítani, ha a magyar akkreditációs bizottság rendkívül szigorú feltételeit teljesítik. Hosszú tananyagfejlesztő munka eredményeként az intézet oktatói,

Magyar Adél, Tóthné Aszalai Anett

és

Hegyi Ágnes

elkészítették az anyagot, s az akkreditációs bizottság engedélyezte a szakirány beindítását. „Élő igényt elégít ki a képzőhely azzal, hogy logopédusokat is képez” — hangsúlyozza az intézetvezető. Egy éve indult a képzés, s korrekt szakmai elvárás, hogy miután a gyógypedagógiai szakra is alkalmassági vizsga után lehet csak bekerülni, a logopédián se legyen ez másként, hiszen ez egy rendkívül gyakorlatigényes, szinte kézműves szakma, egy gyerek, egy tanár kapcsolatot feltételez.

A Bárczi 100 éves tapasztalatait viszik tovább

Magyar Adél logopédus, gyógypedagógus, intézetvezető-helyettes a Bárczin szerezte meg diplomáját, hiszen eddig csak ott lehetett. A Bárczin évente 30-35 nappalis és kb. 50 levelezős logopédus végez. Megtudtuk, a diplomások zöme nem marad a közoktatásban, melynek lehetőségei meglehetősen szűkösek ahhoz, hogy egy ilyen siker- vagy sztárszakmában itt lehorgonyozzanak a jó szakemberek, így a mai napig hiány van logopédusból, hiába „termelik” újra őket. „Képzésünknek az a célja, hogy elsősorban a régió munkaerőpiacának igényeit kielégítsük, de a határon túli fiatalok érdeklődésére is számítunk. A törekvés az, hogy a kereslet-kínálat valahol egyensúlyba kerüljön nálunk, a szülők, a családok számára is reálisabb legyen a logopédusok elérhetősége” – magyarázza a tanárnő, aki 25 éves gyakorló logopédusi tapasztalattal pontosan látja a szakma napos oldalát, de az árnyoldalait is. Rengeteg család csúszik ki az ellátásból, s a szakma is egy kicsit torzul attól, hogy ilyen nagyon privilegizált helyzetben van. Mindenképpen egy kicsit egészségesebbé kellene tenni a viszonyokat, a képzésnek többek között ez is célja. A budapesti képzéshez hasonlóan a szegediek is azokat a hagyományokat követik, amit a több mint 100 éves tapasztalattal bíró Bárczi képvisel, ezért szoros a szakmai kapcsolat a fővárosiakkal. Ugyanakkor a szegediek saját műhelyjellegüket is szeretnék idővel kialakítani és megtartani csakúgy, mint a speciális tartalmakat. Az egy év tapasztalata azt mutatja, rendkívül pozitívak a visszajelzések, megfelelő gyakorlóhelyeket sikerült kialakítani, és jó színvonalú szakembergárda verbuválódott. „Folyamatosan növekvő létszámmal fogjuk képezni a logopédusokat, és folyamatosan bővül a forma is” – avat be a tervekbe Magyar Adél. Jelenleg nappali és levelező tagozaton egyaránt folyik képzés. A rövidebb távú célok között szerepel, hogy a már diplomás gyógypedagógusok hogyan szerezhetnek náluk logopédus képesítést. Erre nagyon nagy az igény, amit az idei felvételin is megtapasztaltak. Nagyon sokan jelentkeztek – már diplomás szakemberek –, akik szeretnék ezt a képzettséget is megszerezni.

Csak a legjobbak jöhetnek

Az intézetvezető megerősítette, csak a legkiválóbb tanárokat óhajtják foglalkoztatni, ezért aztán az oktatói gárda gyarapítása érdekében mindent megtesznek, hogy a legjobbakat megnyerjék. „Kevesen vannak oktatóink, akik igazán alkalmasak arra, hogy kiváló logopédusokat képezzenek, ezen a téren építkezni kell” — fogalmaz Pukánszky Béla. Az intézet eszközellátottsága viszont jó, több pályázaton indultak és nyertek. A logopédiai oktatáshoz szükséges eszközöket, logopédiai tükröket, teszteket, egyebeket beszerezték, ilyen terén mindenképpen a jól ellátott képzőhelyek körébe tartoznak. A gyógypedagógiában általában hiányoznak a gyakorlóintézmények, ez többnyire minden pedagógusképzés neuralgikus pontja. A gyógypedagógus-képzés en bloc rendkívül érzékeny a gyakorlatra, tehát nagyon alaposan kidolgozott, rendkívül nagy műgonddal összeállított gyakorlati struktúra van szükség. A szegedi intézet ezért nem enged a 48-ból a logopédusok esetében sem. Mivel a gyakorlat inkább személyes kapcsolatot igényel, mikrocsoportokkal való foglalkozást, ezért a leendő logopédusoknak több gyakorlóhelyre van szükségük. Jelenleg nem szenvednek hiányt, ám e téren is fokozatosan próbálják bővíteni a kapacitásokat. Ahogy a hallgatók haladnak előre tanulmányaikban, egyre több és egyre egyénibb jellegű gyakorlatokon vesznek részt. Az intézet felkészíti hallgatóit a gyógypedagógia közoktatási és klinikai területének feladataira, tevékenységeire. Gyógypedagógusként munkájukat szociális-, közoktatási, egészségügyi és gyermekvédelmi intézményekben végezhetik. Az elhelyezkedési lehetőségek között egyre hangsúlyosabb szerepet kapnak a civil szervezetek, illetve az egyházi fenntartású fogadó intézmények. A logopédusnak elsősorban a közoktatásban van terepe, leginkább ott definiált a feladatköre, ugyanakkor az egészségügyben is megtalálják a szerepüket. Ezen kívül beszédtechnika, beszédtanítás, retorika, a színpadi beszéd tanítása – ezek mind logopédus kompetenciák. E rövid, ám korántsem teljes felsorolásból is látszik, nagyon széles a paletta a gyakorló logopédus számára.