Kovács Ferenc: "Összefogásra van szükség a szegedi futballban" + VIDEÓ

A szegedi futball születésének 113. évfordulója alkalmából Kovács Ferenc korábbi szövetségi kapitánnyal beszélgettünk a hazai és a szegedi futballról.

A 78 éves

Kovács Ferenc

is egyike annak a három kitüntetettnek, akik idén megkapták a SZEGEDma.hu hírportáltól és az Együtt a Szegedi Labdarúgásért szurkolói mozgalomtól

A szegedi labdarúgás díszpolgára elismerést

. Az MTK-nevelésű, labdarúgóként KEK- és Közép-Európai Kupa-győztes, magyar bajnok, 1960-ban Rómában olimpiai bronzérmes, edzőként MNK-győztes, bajnoki érmes és UEFA-kupa-döntős sportszakember 1978-1979-ben irányította a magyar válogatottat, edzőként megfordult nevelőegyesülete, majd az Eger, a Videoton, a Vasas, a Debrecen, a spanyol Las Palmas, a Szeged és az Újpest kispadján. A mesteredző az 1984-1985-ös idényben az UEFA-kupa döntőjébe vezette a székesfehérváriakat, ahol a csapat - hazai 3-0-s vereség után - a Real Madridot idegenben 1-0-ra legyőzve lett ezüstérmes, a magyar labdarúgás egyik legfelejthetetlenebb sikerét aratva. Kovács Ferenc az 1989-1990-es idényben az NB II-es Szeged SC-t dirigálva, s a másodosztály Keleti csoportját toronymagasan nyerve juttatta vissza a szegedi labdarúgást az élvonalba.

- Komoly szakmai pályafutást tudhat maga mögött a hazai futballban. Hogyan emlékszik a szegedi időszakra?

- A Forma 1-ben szokták mondani, hogy rajt-cél győzelem, s amikor felkértek az NB II-es Szeged élére, hogy segítsek visszajutni az élvonalba, boldogan jöttem, nagyon kemény munkával teljesítettük a célt. Valóban rajt-cél győzelmet arattunk, az első meccset nyertük, és azután végig az élen is maradtunk. Nagyon szeretem ezt a várost, sokat futballoztam itt, mindig jól éreztem magam.

Rábai Lászlóval, Nemes Istvánnal

nagyon jó barátok voltunk mindig, nagyon szép emlékeket őrzök innen.

- Szeged után milyen utat járt be?

- Bár még egy évet Szegedhez kötött a szerződésem, de el kellett mennem a feleségem egészségi állapota miatt, mivel a fővárosban, a Corvin Ottó Kórházban tudták csak kezelni. Az újpestiek nagyon kérték, hogy vegyem át a csapatukat, s mivel minden segítséget megadtak, végül nem mondtam nemet. Két évet dolgoztam a Megyeri úton, majd betöltöttem a 60. évemet. Ekkortájt kezdett el a magyar futball rossz irányba menni, sokat kellett hadakoznom nekem is. Nem kívántam a hanyatlás részese lenni, ezért inkább félreálltam. Aztán 4-5 évvel később kaptam egy felkérést a szakmai irányító testület vezetését a felcsúti akadémián. Ezután jött a házasság a Videotonnal, s megtiszteltek azzal is, hogy tiszteletbeli elnöki címet kaptam.

- A díjátadón is elhangzott, hogy a jelenlegi kormány komoly figyelmet fordít a hazai sportra, a magyar futballra. Hogy látja a jelenlegi helyzetet?

- Valóban, nem csak a labdarúgásra, de a magyar sportra is általában, elég csak a debreceni úszó Európa-bajnokságra gondolnunk, ahol a hazai versenyzők kiválóan szerepeltek. Sajnos a rendszerváltáskor az állam kivonult a sport mögül, ami nagyon nagy baj, különösen, hogy az az anyagi hátország, ami fel tudott volna karolni egy-egy sportágat vagy szakosztályt - és ez a labdarúgásban érezhető talán a leginkább -, nem erősödött meg. Máig tartó hatása van ennek a változásnak, alig van olyan klub Magyarországon, amelynek stabil a tulajdonosi háttere. Ha ez a folyamat, még több klub anyagi háttere rendeződik, a magyar labdarúgás, úgy vélem, ismét talpra fog állni. Nem igaz, hogy itt nem születnek tehetségek! Fontos, hogy kellő figyelem és biztos anyagi háttér legyen az utánpótlásban, hiszen nagyon sok tehetséges sportoló és labdarúgó születik, ám ezek közül nagyon sokan elkallódnak még napjainkban is.

- Mint említette, a Videotonnál lát el szakmai feladatokat. Reményteljes a jövő Székesfehérváron?

- A Puskás-akadémia csodálatosan működik, azt kell mondjam, szinte minden csapatunk az élvonalban van, bajnoki címért, dobogóért állnak versenyben. Ami a legnagyobb örömmel tölt el, a hazai labdarúgás meríteni tud ebből, s azok a gyerekek, akik kikerülnek az akadémiáról, kiválóan fejlődnek. Két játékos már a Videoton NB I-es csapatában játszik igazolt focistaként, többen kölcsönben szerepelnek más kluboknál, hogy még több játéklehetőséghez jussanak. Nagyon jó úton jár a Puskás-akadémia, de nem csak az, ide sorolhatom a Sándor-, az Illés- és a Honvéd-akadémiát, ahonnan folyamatosan jó képességű gyerekek kerülnek ki. Türelemere van szükség, zöld utat kell adni nekik, több játéklehetőséget kell biztosítani számukra. És a legfontosabb: bízni kell bennük. Soha nem szabad elvárni egy fiataltól, hogy ő mentse meg a klubját és a csapatot! Be kell tenni a fiatal tehetséget a csapatba, meg kell adni a lehetőséget számára, hogy a legjobbak között fejlődjön, s egy idő múlva - legyen az akár fél vagy akár két év - már ő fogja vinni a csapatot. Ezt azonban türelemmel ki kell várni. Erre nagyon nagy szükség van a magyar futballban. Nem a külföldi játékosok igazolása ellen szólok, de figyelembe kell vennünk, hogy belőlük a magyar válogatott nem tud táplálkozni. Az elsőbbséget a hazai fiataloknak kell megadni. Az akadémiákról kikerülő vagy éppen a klubnál felbukkanó fiatal tehetségeket el kell engedni magasabb osztályba, ha vinnék, hogy a magyar labdarúgás ebből profitálni tudjon, s a hazai nevelésű fiatalok több és több lehetőséget kapjanak. Úgy érzem, ez az egyetlen kiút, hogy a magyar labdarúgás újból talpra álljon.

- Szegeddel kezdtük, zárjuk is Szegeddel. Bizonyára ön is nyomon követi a szegedi futballt, hogyan látja, milyen irányba tartunk itt, a Tisza-parton?

- Valahol számomra mindig úgy tűnt, és most is úgy tűnik, hogy széthúzás van, nemcsak Szegeden, hanem a labdarúgásban is általában. Ketten-hárman mindig kasztokra szakadnak, akárcsak a politikában. Össze kell fogni, egy irányba kell húzni a szekeret. Egy ilyen városnak egy csapatot kell felépíteni, amire a város büszke lehet, aminek a meccseire a szurkolók kimennek. Sok kis egyesület ettől még talpon maradhat, nevelőegyesületekként bekapcsolódhatnak a munkába. Azt kell segíteni, ahol pozitív jövőkép és fejlődés van, mindenképp egyfelé kell koncentrálni, mert sem az anyagiak, sem a minőségi játékosok terén létszámban nem megoldható, hogy egy ilyen városban mondjuk 3-4 NB I-es vagy NB II-es csapat legyen. Egyre kell összpontosítani, annak meg kell adni minden segítséget, jó sportvezetőt kell az élére állítani, s akkor, úgy érzem és remélem, hogy a magyar labdarúgás újra szegedi csapat sikereinek örülhet.

A VTV Szeged videó-összeállítása az ünnepségről:

http://www.youtube.com/watch?v=-lqK4EKbO28