Irány Ljubljana – 5. rész: Egy csatát elvesztettünk

A SZEGEDma.hu jégkorong-szakírója, Petró János helyszíni naplójában követi végig a szlovéniai divízió I-es jégkorong-világbajnokságot.

Ez nem a mi esténk volt, mint ahogyan ez lenni szokott a szlovénok elleni világbajnoki mérkőzéseken. Minden ellenünk volt, a szerencse, az orosz bíró, a magabiztos ellenfél és nem utolsó sorban mi magunk is. A szerencse már a harmadik percben elpártolt tőlünk, amikor Szlovénia egy kósza, Bálizs lába alatt becsorgó lövéssel vezetést szerzett. A gólt követő emberhátrányos helyzetek teljesen megfogták a magyar csapatot, több mint tíz perc kellett, hogy valamennyire visszajöjjünk a meccsbe. A harmad második felére kikristályosodott az orosz vezetőbíró koncepciója. Add 10-12 perc hátszelet a hazaiaknak, aztán némi esélyt nekünk is. Ennek ellenére akár szoros meccset is játszhattunk volna, de néha az volt az érzésem, akár hajnalig csúszkálhatunk, akkor sem lövünk gólt. A második játékrészben egy ilyen száz százalékos kihagyott Sofron ziccer után végleg eldőlt a meccs. Az eltékozolt lehetőséget a bíró kettős kiállítással bűntette, amit a szlovénok két gyors góllal háláltak meg. A harmad második felére persze jött a kompenzáció, de akkor már csak egy csapat volt a jégen. Mondhatott bármi okosat Kevin Primeau az utolsó játékrész előtt, az orosz makacs ember, majd tízpercnyi folyamatos hátránnyal kezdtünk, a kapott egy gól nem is olyan rossz ezek után, de a végjátékba már egy lelkileg és fizikailag megtépázott magyar csapat érkezett. A hátralévő időben a vezetőbíró szépen egálra kozmetikázta a kiállítás perceket, Vas Marci pedig egy góllal rontott valamennyit a szlovén kapus statisztikáján. A hangulatról csak annyit, a szlovén csapat és vezetői, a szlovén média és a közönség nem csak hogy természetesnek vette az erős hátszelet, hanem szinte kikövetelte. Játékosaik estek - keltek, harmadik harmadbeli játékukkal méltán követelhetnek helyet a ljubljanai nagyszínház színpadán is. Szurkolóiknak a látottak alapján halvány fogalmuk sincs a jégkorong szabályairól, de nem is ezért jöttek. Az eredmény önmagában kevés volt, ezen az estén minden szempontból meg akarták törni a magyar csapatot, "vért akartak inni". Ám ezt az orosz bíró már nem hagyta, szerencsére, mert ezen az estén szerintem bunyóban is vereséget szenvedtünk volna. Még egy adalék: egy szlovén média munkás, aki földhöz vágott minden keze ügyébe eső tárgyat, mert nem értette meg, miért nem lehet egyszerre három magyar kiállítást kiírni az eredményjelző táblára, tevékenységét a magyar tábor felé gyakran felemelt középsőujj mutogatásával koronázta meg. Mindezt azzal a magyar közönséggel szemben, akik még akkor is a csarnokban éltették csapatunkat, amikor már az összes szlovén néző elhúzott az éjszakába. Vegyük úgy, hogy eltékozoltuk az esélyes hármasból bekalkulált egy vereséget. Ha az osztrákok ellen tisztességesebb játékvezetést kapunk, s ha lelkileg fel tudjuk dolgozni a történteket, akkor még a mi kezünkben van a sorsunk. A világbajnokságnak ez már az a szakasza, amikor minden meccs háromesélyes. Ez ránk is vonatkozik. Hajrá magyarok!

Divízió I-es jégkorong-világbajnokság, A csoport, Ljubljana

Szlovénia - Magyarország 4-1 (1-0 2-0 1-1)

Petró János