Kultúra

Így vártuk a vízbevető hétfőt + LOCSOLÓVERSEK, FOTÓK

Így vártuk a vízbevető hétfőt + LOCSOLÓVERSEK, FOTÓK

2012. április 9., hétfő
Így vártuk a vízbevető hétfőt + LOCSOLÓVERSEK, FOTÓK

Mint a legtöbb ünnephez, a húsvéthoz és az azt megelőző nagyböjti időszakhoz is számos népszokás, hagyomány kötődik, illetve szorosan kapcsolódik a tavasz kezdetéhez, és így a termékenységgel összefüggő hiedelmek is fennmaradtak. Cikkünk végén néhány locsolóverset is szemezgettünk Olvasóinknak.

Nagycsütörtökön, az utolsó vacsora estéjén a harangok elhallgatnak, a hagyomány szerint "Rómába mennek", hogy lássák a pápát; máshol úgy tartották, tojásokat gyűjtenek, melyeket visszatértükkor leszórnak a gyerekeknek. Nagypéntek

Krisztus

kereszthalálának napja, melyre keresztút-járással és passiójátékkal emlékeznek. A templomokban az oltárokat letakarják, a harangok hallgatnak. Szokás volt, hogy kis kenyérkét készítettek, amelyről a szőregiek úgy tartották, hogy aki eszik belőle, azt háborúban nem éri a fegyver; a csanádiak pedig egy éven át őrizték, mert úgy vélték, áldást és oltalmat szerez a háznak és lakóinak, különösen árvíz idején. Szokás volt a rituális hajnali mosakodás is, melyet a fiatal lányok végeztek, hogy így űzzék el a bajt. Nagyszombaton már készülünk a feltámadásra, az esti körmenetek is erre utalnak, a harangok is "visszajönnek" Rómából. Az ünnep előestéjén tartott vacsora jellegzetes étele a bőséget és a család egységét szimbolizáló húsvéti kalács, a tojás mint termékenységi jelkép, a sonka, a bárány, a fokhagymához hasonlóan "gonoszűző" torma és a só. A tojásban ugyanakkor a keresztény ember Jézus feltámadásának szimbólumát is felfedezte, ugyanis a kiscsibe úgy töri szét a tojás héját, mint a föltámadó Krisztus sírjának sziklaajtaját. A régiek a csecsemőnek is adtak egy kevés tojást, mert úgy vélték, attól hamarabb tanul meg beszélni. A húsvéti ételeket Erdély egyes részein a mai napig szokás a templomban a pappal megáldatni.

Bálint Sándor írásaiban beszámol a nagyböjthöz és húsvéthoz kötődő régi szegedi és Szeged környéki szokásokról, ilyen volt például a nagycsütörtök esti virrasztás Jézus Olajfák hegyi vérrel verítékezésének emlékére, vagy a nagypénteki Szentsír felkeresése, a keresztútjárás, illetve a nagypénteki mosakodás a Tisza vizében. A múlt század közepéig még feljegyezhető volt a nagyszombati féregűzés szokása is. Húsvétvasárnap a feltámadás ünnepe, sokhelyütt virrasztva várják a napfelkeltét. Az egyik vélekedés szerint a felkelő nap Krisztus feltámadásának bizonyítéka. Húsvét másodnapját egyes helyeken "vízbevető" hétfőnek is nevezik a locsolkodási szokás miatt. Mint ismeretes, a lányokat régen egy vödör vízzel leöntötték, vagy a patakban megfürdették. Maga a locsolás ősi termékenységvarázsló és megtisztuló rítusból ered, de az egyik magyarázat szerint Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadást felfedező, örvendező asszonyokat, mert így akarták elhallgattatni őket. Szokás volt húsvétkor a komatálkészítés is: kosárba húsvéti tojást és kalácsot tettek, és elküldték egymásnak a lányok, ezzel örök barátságot kötöttek, s ettől kezdve komának szólították egymást.

Locsolóversek

Ma van húsvét napja, második hajnala, Melyben szokott járni az ifjak tábora. Serkenj fel ágyadbol, cifra nyoszolyádból, Add ki hímesedet arany kosaradból. Add ki most szaporán, ne késsünk sokáig, Hogy a mi seregünk mehessen tovább is. Hogyha belőle bár kettőt-kettőt kapunk, Finom rózsavízzel szépen meglocsolunk! *** E háznak kertjében szép kis rózsa nő, Nevelje őt jóra a Teremtő. Rózsavizet hoztam a tövére, Szálljon áldás a fejére, Az Istentől én azt kérem, Piros tojás a bérem. *** Korán reggel felébredtem, messze-messze jártam, Tündérország kiskertjéből rózsavizet hoztam. Na, te kislány, megöntözlek, ma van húsvét napja, Tündököljön a két orcád, mint a piros rózsa. Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok, Zsebemben is elférnek a piros tojások. *** Kinyílott az aranyeső, Én voltam ma a legelső, aki kora reggel locsolkodni kelt fel, Minden szőke, barna lány, Mint a piros tulipán, Virulva-viruljon, Rózsapermet hulljon. Íme, itt a kölni Szabad-e locsolni? *** Jó reggelt, jó reggelt, kedves liliomszál, Megöntözlek rózsavízzel, hogy ne hervadozzál. Kerek erdôn jártam, piros tojást láttam Bárány húzta rengô kocsin mindjárt ide szálltam. Nesze hát rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom, Hol a tojás, piros tojás, tarisznyámba várom! *** Nyalka legény vagyok, Lányokhoz indulok. Mert ma minden lánynak Rózsavizet hozok. Megöntözöm őket, Mint a virágokat, Nem venném lelkemre, Hogy elhervadjanak. Ám e fontos munkám Ingyen nem tehetem, Cserébe a hímestojást Sorra ide kérem. *** Piros tojás, fehér nyuszi, Locsolásért jár a puszi! *** Kelj fel párnádról szép ibolyavirág, Tekints ki az ablakon, milyen szép a világ! Megöntözlek gyorsan a harmat friss illatával, Teljen a talicskám sok szép piros tojással! *** Józsi vagyok, szép és laza Locsoljak vagy menjek haza? És hogy a tavaszkezdet se maradjon el, fogadják szeretettel a kedves Olvasók galériánk tavaszi virágait!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.