Hölgyválasz: Mi, nők…

a nő, akinek vigaszt hozó szava gyógyír a lélek sebeire; a nő, aki keresi a békét, a szerettei pereire, a nő, akinek a hűsítő keze enyhítheti a lázas homlokot; a nő, aki szebbé varázsolja a kiábrándító világot;

a nő, aki részint makacs, de engedelmes; a nő, aki szeszélyes, és olykor veszélyes; a nő, akinek öröm hallatán arcán könny pereg; a nő, aki bánatában órákig mereng; a nő, aki nem a gyengébbik, de a gyengédebbik nem; a nő, akinek első gyermeki szava: nem; a nő, aki nem pusztán érti, de él is a humorral; a nő, aki az évek múltán, érik a korral; a nő, aki szavak nélkül is megért; a nő, aki ismeri a szívekben lüktető ért; a nő, aki a legapróbb részletet is játszi könnyedséggel felidézi; a nő, aki szíve legmélyén a legjobbat reméli; a nő, aki nem csak a színt látja, de az árnyalatot is; a nő, aki ha sírva fakad már nevet is; a nő, aki viharos természet, de szelíd akarnok; a nő, aki szelíd bárány, és elképesztő zsarnok; a nő, akinek soha nem lesz elég a cipője; a nő, aki a családi tűzhely őrzője; a nő, aki végletekig idegesít a „talán” válasszal; a nő, aki meghosszabbítja a boldogságot néhány arasszal; a nő, aki nem pusztán főz, de kisüti a megoldást; a nő, aki bevarrja a szakadt ruhán a toldást; a nő, aki nem csak a sót, de az aromát is adja; a nő, aki viszonzásként az elismerést kapja; a nő, aki szeretettel nevel, és szeretetre nevel; az igazi nő, aki bajban soha nem hagy el… … tehát mi, nők.