A Sirállyal búcsúztak Szeged Nobel-díjasának konferenciájától

Vasárnap véget ért a Szent-Györgyi Albert-konferencia, az esemény utolsó kulturális programjaként Szentpéteri Csilla zongoraművész koncertjét hallhatták a résztvevők. A művésznő Sirály című művét Szent-Györgyi Albertnek ajánlotta.

A Szent-Györgyi Konferenciára érkező 9 Nobel-díjas mellett több mint ezer kutató tanácskozott Szegeden március 22-25. között. Az egymással párhuzamosan zajló szekcióüléseken hat kiemelt tudományterület eredményeiről esett szó. A kardiológia, a gasztroenterológia, az immunológia és gyulladás, a molekuláris biológia és genetika, az idegtudomány, valamint a tuberkulózis témájában szervezett szekciók vezetői kiemelték a személyes találkozás jelentőségét. „A tudományos munka ma már nem arról szól, hogy valaki egyedül vizsgálódik egy laboratóriumban” – mondta

Eric Wieschaus

, Nobel-díjas fejlődésgenetikus március 24-én elhangzott előadásában. A tudományterületek közötti együttműködés ma már előfeltétele a sikeres kutatói munkának. E tendenciához igazodott a szegedi Szent-Györgyi-konferenciasorozat tudományos programja: a 6 szekció résztvevőinek lehetősége nyílt arra, hogy együttműködésekről, újabb felfedezéseket eredményező közös munkáról egyeztessenek.

„A négynapos konferencia egyik legnagyobb jelentősége, hogy a világ különböző pontjairól érkező kutatók, személyesen vitathatnak meg fontos kérdéseket, így segítve a tudományt fejlődését” - hangsúlyozta

Pálfi György

, a tuberkulózis szekció vezetője. Hozzátette: a konferencia idejére, március 24-ére esett a TBC Világnapja. A szekció előadások egyik fő célja teljesült: több tudományterület új eredményeit feldolgozva pontosabb képet adott a betegséget okozó baktériumok biológiai evolúciójáról. A tudományos tanácskozás zárónapján koncertet adó

Szentpéteri Csilla

elmondta, az, hogy

Szent-Györgyi

annak idején elhagyta az országot, annyiban nagy szomorúság számunkra, hogy nem itt történtek meg azok a nagyszerű dolgok, amik még vihették volna országunk hírét a nagyvilágba. Ugyanakkor abszolút meg is lehet érteni, hiszen tudjuk ma is, milyen az orvosok helyzete, a legnagyszerűbb professzorok is olykor külföldre kényszerülnek. "Ezt az elmenetelt szeretném szimbolizálni Sirály című saját szerzeményemmel, ami ideológiáját tekintve egyfajta útkeresésről szól: van-e itt a Földön abszolút boldogság?" - így a művésznő. Hozzátette: a Sirállyal azt szeretné szimbolizálni, hogy miként a madár is keresi nap mint nap az élelmét a tengerek fölött szállva, úgy kutatja az emberiség is az apró örömöket, a boldogságot és az útját az életében. A konferencia jó táptalaja lehet a tudományos együttműködéseknek, azok folytatásának. A Nobel-díjas

Andrew V. Schally

portálunknak úgy nyilatkozott: nagyon kedveli a magyar étkeket és a zenét, eleven kapcsolatot ápol magyarországi kutatókkal. "A New Orleans-i kutatócsoportomban is több magyar tudós dolgozott, és amikor Miamiba költöztünk, oda is sokan követtek. Több magyar díszdoktori címmel is megajándékoztak már, 2007-ben a szegedi egyetem is. Ezenfelül már eddig is végeztünk közös kutatásokat

Telegdy Gyula

professzorral a központi idegrendszer kapcsán, illetve Alzheimer-betegségen dolgozunk, röntgenes vizsgálatokat terveztünk kardiológiában

Kahán Zsuzsannával, Zarándi Mártával

több projektünk van rákkutatásban, kardiológiában és diabéteszesekkel is, remélem, ezek folytatódni fognak a továbbiakban is" - tette hozzá a professzor. A kutató arról is beszélt, úgy gondolja, hogy a nemzetközi együttműködéseknek egyáltalán nem kell az "agyelszívás" jelenségéhez vezetniük. "Korábbi munkatársaim, mint Kahán Zsuzsanna, vagy

Halmos Gábor

professzorok visszatértek Magyarországra, és ma már tanszék- vagy intézetvezetőként tevékenykednek" - mondta Schally professzor. És hogy teljes legyen a kép, a szintén plenáris előadással bemutatkozó

Tim Hunt

még találkozhatott is Woods Hole-i kutatásai idején az idős Szent-Györgyivel. "Azt hiszem, hogy egyszer elmentem a házába is, hogy elvigyem onnan egyik barátját. Aktív éveiben a tudósok még nem is igazán értették őt, pedig főszerepet játszott abban, hogy megértsük a biológiai oxidációt. Szóval egy nagy úttörő volt. Saját pályámon is azt tapasztaltam, hogy ha valaki igazán komoly felfedezést tesz, azt az emberek többsége szkeptikusan fogadja" - összegzett a professzor.