Közélet

Hajléktalanokért dolgozott Szegeden az AMS speciális mentőcsoport + FOTÓK

Hajléktalanokért dolgozott Szegeden az AMS speciális mentőcsoport + FOTÓK

2012. február 8., szerda
Hajléktalanokért dolgozott Szegeden az AMS speciális mentőcsoport + FOTÓK

„Ez egy nagyon csodálatos érzés, nem önthető szavakba” – mondja Ursinyi Krisztián a karitatív munkáról. Az AMS speciális mentőcsoport vezetője és kollégája a rendőrség munkatársaival közösen hajléktalanokat ellenőrzött és látott el Szegeden, őket kísértük el éjszakai szolgálatukra.

Ártér, garázsok, elhagyott raktárak, erdősávok – csak néhány példa, hogy hol húzzák meg magukat a hajléktalanok. A szegedi rendőrök jól tudják, hol élnek a fedél nélküliek, az utcai szociális segítők közreműködésével még az ősz folyamán felmérték ezeket a helyeket. A téli nagy hidegben pedig rendszeresen körbejárnak, s ellenőrzik, nincs-e szükségük valamire. Ahogy

korábban írtuk

, a megyei rendőrkapitányság hívására vasárnap érkezett Szegedre az AMS speciális mentőcsoport két tagja, s a rendőrökkel együttműködve járták végig a környéket, megvizsgálták, illetve szükség esetén ellátták a hajléktalanokat, tanyákon élőket. A Szegeden töltött szolgálat alatt két embert szállítottak kórházba, illetve több kisebb esetet láttak el helyben. „Számomra nincs hajléktalan, egyszerűen maga az ember van. Ezt érzik, ezért nyitottak. Közülük sokan egyáltalán nem tehetnek arról, hogy ilyen helyzetbe kerültek, ezért is próbálunk mindenben segíteni nekik” – magyarázta

Albert Attila

. A zászlós kalauzolta kollégájával hétfőn este a mentőcsoportot, teát és élelmet is osztva, továbbá tájékoztatót arról, hogy hol kaphatnak segítséget szükség esetén. Sok hajléktalant megismert az évek folyamán, igaz, mint elmondta, vannak, akik vándorolnak, s nem a megszokott helyükön találják őket. A téli nagy hideg elől vannak, akik szállókra mennek éjjel, vagy épp a pályaudvarokra húzódnak be. A hajléktalanszállókat és melegedőket azonban egy részük elkerüli, attól félnek, hogy ellopják értékeiket.

A fedél nélküliek ismerősként köszöntik a rendőröket

„Nézze meg, befagy még az ivóvizünk is, most nagyon bekeményített a tél. De nem megyünk be szállóra, mert ha este bemegyünk, reggel kiküldenek” – magyarázta Masa Zoltán, akit a legtöbben Kicsinek szólítanak. Egy garázssor mögötti elhagyott raktárépületben él Zsuzsikával, az „öreggel”, illetve Antus szokott még velük lenni. No meg a két kutya, Ördög és Lujza, utóbbi négy kölyökkel. Jó házőrzők, ha valaki közeledik, egyből jeleznek. Masa Zoltán kedveli a rendőröket, mint megtudtuk, van, amikor naponta többször is rájuk néznek a járőrök, s megkérdezik, van-e valamire szükségük. A meleg teát is szívesen fogadta a hideg épületben a parázs mellett ücsörgő Zoltán. „Nekünk nem kell mentő, nincsen nekünk semmi bajunk” – magyarázta fennhangon Zsuzsika, de végül hagyta, hogy Ursinyi Krisztiánék megvizsgálják. A lábát fájlalta, illetve a nyakát, de kiderült, nincs komoly baja. Az AMS speciális mentőcsoport vezetője elmondta, rajta is látszik, hogy kevés folyadékot fogyasztott, mint a legtöbb hajléktalan, ezt a nyelv lepedékességéből állapítják meg. „Van, akin az alkoholizmus jelei látszódnak. A kézfogással azt nézem meg, hogy nincsenek-e kihűlve. Akinek hideg a keze, annak megnézzük a lábait is, hátha el akar sumákolni valamilyen sérülést. Ha azt mondják, csak felhorzsolta, akkor is ellenőrizzük. Érthető, hogy szegények védik a kis vagyonukat, és nem szívesen hagyják el megszokott helyüket, de fontos megvizsgálni minden sérülést” – mondta el Ursinyi Krisztián. Egy garázsban húzta meg magát Ferenc, akit szintén megvizsgáltak. A speciális mentőcsoport vezetője a baleseti sebészetre vitte volna a férfit, szerinte meg kellett volna röntgeneztetni a lábát, ám ő ragaszkodott vackához, s azt magyarázta, hogy szerdán úgyis műtik a lábát. Picit pirosabb, nyomásra érzékenyebb, de nem volt ödémás a férfi bal lába, vagyis kezdett kihűlni, valószínű amiatt, mert kilógott a takaró alól. Mivel Ursinyi Krisztián szerint nem volt zavart a férfi, úgy ítélték meg, hogy igazat mond. Ha akkut sérülése van valakinek, akkor kórházba szállítják, más esetben pedig megpróbáljuk rábeszélni az illetőt. „Ha életveszély van, akkor nincs mérlegelési lehetőség” – közölte.

Akiknek az élete az életmentés

„Nem tudom megmagyarázni, mi visz előre, miért vállalok karitatív munkát. Ez egy nagyon csodálatos érzés, nem lehet szavakba ölteni. Már gyerekkoromban szerettem volna életmentő lenni” – mondta el portálunknak Ursinyi Krisztián. Kollégájával, Rétei Csabával mennek, ahova hívják őket. Segítettek már árvizekkor, illetve például Devecserben is a vörösiszap katasztrófa után. Mint megtudtuk, karitatív tevékenységüket legtöbbször szabad hétvégéiken végzik a Honvédkórház dolgozói, munkaadójuk hivatalos távollétként ismerik el, amikor bajbajutottakon segítenek, amiért mindketten hálásak. A négygyermekes Ursinyi Krisztián főállásban az 1-es központi műtőben szakképzett műtősként dolgozik, azon belül is az égésrészlegen. „Szeretem ezt a hivatást, a munkahelyemet, s szerencsére a munkahelyemen is szeretnek” – fogalmazott a mentőcsapat vezetője. Igaz, gyakran mondják neki, hogy nem normális, hiszen rengeteget dolgozik, s szabadidejében is embereken segít, de neki ez a természetes, úgy látja, másként nem is lenne érdemes csinálnia. Ugyanígy vélekedik Rétei Csaba is, s bár több önkéntessel dolgozik a csoport, lehetőség szerint együtt mennek mindenhova, ahol elkél a segítség. Szegedre az AMS mentőjével érkeztek, s a felszerelés fele is a szervezeté, ám máshonnan is kapnak segítséget. A defibrillátor például a sürgősségi főápoló kollégájuké, ő adja nekik kölcsön. Rajta kívül is többen segítenek, szerencsére mindig valahonnan csurran-cseppen segítség. „Sajnálom a hajléktalanokat, hisz azért egy királyból hamarabb lesz koldus, mint fordítva. Megérdemlik, hogy figyeljen rájuk valaki” – tette hozzá Ursinyi Krisztián.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.