Vélemény

Vélemény: A jogásztalanított ország

Vélemény: A jogásztalanított ország

2012. január 9., hétfő
Vélemény: A jogásztalanított ország

Hiába emeli fel a szavát Sólyom László, tiltakoznak egyetemi professzorok, ítéli-e el majd az összes gyakorló jogász a törvényalkotás által teremtett jogbizonytalanságot, a forradalmi jogalkotás úthengere nem áll le.

A kormány múlt szerdai ülésén

elfogadta

a szeptembertől érvényes felsőoktatási létszámkereteket.

Ennek értelmében

2012-ben az állam összesen 100 joghallgató képzését támogatja. Ezzel szemben a január 1-től felálló Nemzeti Közszolgálati Egyetemen közigazgatási képzésre 450, rendészeti képzésre 477, katonai képzésre pedig 90 államilag finanszírozott hallgató vehető fel. Giró-Szász András kormányszóvivő

szerint

a kormány célja a felsőoktatás minőségi átalakítása, a képzések hozzáigazítása a mindenkori munkaerő-piaci (sic!) és nemzetgazdasági igényekhez. Ezek szerint a munkaerőpiac és a nemzetgazdaság inkább igényli az NKE által képzett igazgatásszervezői végzettségűeket, mint a jogászokat. Ha az

ide belinkelt könyv

225. és 229. oldalainak adatait nézzük, azt látjuk, hogy 2005-ben a közigazgatásban foglalkoztatott diplomások nyolcada volt jogász, és csak tizede rendelkezett a Nemzeti Közszolgálati Egyetem elődintézményében, az Államigazgatási Főiskolán szerzett diplomával. Sőt, a jogi diploma közel kétszer annyi munkakör betöltéséhez volt alkalmas hét éve, mint az ÁF-en szerzett! Ezeknek az adatoknak a függvényében könnyen belátható, hogy ahelyett, hogy a kormány megkísérelné a jogászképzést hozzáigazítani a saját igényeihez, inkább ellehetetleníti azt, az újonnan létrehozott egyetemének előtérbe helyezésével.

Ami nem öl meg, az megerősít –

szoktam mondani a hallgatóimnak, amikor arra panaszkodnak, hogy még az utolsó előadáson sem tudom megmondani, hogy mi lesz a tananyag a vizsgaidőszakban. A forradalmi jogalkotás korszakában ugyanis ez lehetetlen küldetés. A ránk zúduló törvényhalomból lehetetlen kiszűrni azt, hogy éppen melyik fogja érinteni egy-egy kurzus tematikáját. A Parlament az év végi kapkodásban az éppen napirenden lévő javaslatokban módosít oda nem illő törvényeket. (

A legjellemzőbb példa

erre, a dilettáns módon elfogadott, a víziközművekről szóló törvénybe beillesztett, kaszinói dohányzást megengedő, egy órán át hatályban lévő rendelkezés volt.) Hiába

emeli fel a szavát

Sólyom László, tiltakoznak egyetemi professzorok, ítéli-e el majd az összes gyakorló jogász a törvényalkotás által teremtett jogbizonytalanságot, a forradalmi jogalkotás úthengere nem áll le. Napjaink joghallgatóját erre a helyzetre kell felkészíteni, ha még lesz egyáltalán bárki, aki harcba indul az országosan megszerezhető száz egyetemi helyért. Pedig megérné.

A jog nem pusztán szakma, hanem tudomány is.

És erről a Parlament hajlamos megfeledkezni. Egy-egy törvény megalkotásánál nemcsak a gyakorlati szempontokat kell figyelembe venni, hanem vannak történelmi, nemzetközi példák, a jogelmélet által kidolgozott elvek, amelyek egy jogi szakmunkásképzőben nem kerülnek előtérbe, egy egyetemen azonban annál inkább. A jognak saját nyelve van. A hagyomány szerint a francia realizmus egyik nagy alakja, Stendhal polgári törvénykönyvet olvasgatta, hogy stílusa szikár és letisztult legyen. Ha ez igaz, akkor nálunk most a romantikus jogalkotás kora jött el, dagályos preambulumokkal, angolra ’supermajority law’-ként lefordított sarkalatos törvényekkel. Pedig a jogban minden szónak, definíciónak jelentősége van. A hétköznapi kifejezések új értelmet nyernek, ha egy jogszabályban jelennek meg. (A sarkalatos törvényben meghatározott ’család’ fogalom hatásairól

a linket követve

olvasható egy elemzés.)

Mindenki jogász egy kicsit.

Míg százötven éve tudományos teljesítmény volt egy-egy ágazat jogszabályait összegyűjteni, a rendszerváltás korára a gyakorló jogászok egyik legfőbb tevékenységévé vált a törvénytárak rendezgetése. Mára a Magyarorszag.hu

jogszabálykeresőjét

használva bárki megkaphatja a hatályos jogszabályszövegeket. Kérdés az, hogy mire megy vele. A laikus számára ugyanis a törvények keresztbeutalgatásai elrettentőek. Pedig a jog mindannyiunkra nézve kötelező. Lehetne az átlagember számára fogyaszthatóvá tenni, csakhogy ebben az esetben nem a kész szöveget, hanem a koncepciót kellene nyilvánosságra hozni. A szegedi önkormányzat vonatkozásában

kísérletet tettünk erre

. Szeptemberben a közgyűlés nem szavazta meg. A törvényalkotási dömping szükségessé teszi, hogy az önkormányzatok a saját rendeleteiket is módosítsák. Ebbe – szerintem – érdemes lenne bevonni a nyilvánosságot is. Ez megtörténhet például nyilvános vitafórumokon. Ilyet tartunk holnap a

Közéleti Kávéház keretében

a jogi karon (a Lófaránál), ahol Keresztúri Farkas Csabával beszélgetünk majd az új önkormányzati törvényről. És ilyennek képzelem ezt a most induló írássorozatot, melyben a szegedi közgyűlés elé kerülő döntéstervezeteket próbálom majd mindenki számára érthető formába öntve lefordítani a köznyelvre. Ehhez ezúton is köszönöm a SzegedMának a lehetőségét, és örömmel venném, ha a Kedves Olvasók közül kommentekben minél többen az érdemi véleményüket fejeznék ki a helyi ügyekkel kapcsolatban.

(A szerző egyetemi oktató, a szegedi közgyűlés Jogi, Ügyrendi és Közbiztonsági Bizottságának LMP által delegált tagja.)

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.