Írjon nekünk

Egyetem

Szabó Gábor: Kezdjen végre működni a pályázati rendszer!

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/pinyo.jpg

Megjelent:

A Szegedi Tudományegyetem rektora, a Magyar Innovációs Szövetség elnöke szerint ha nem lesz összecsiszolt, átgondolt az innováció kormányzati támogatása, s az előttünk álló válságos évek erodálják hazánk szürkeállományát, akkor Magyarország kimaradhat az azt követő fellendülésből.

– A Magyar Innovációs Szövetség elnöksége és választmánya tavaly decemberben állásfoglalást bocsátott ki a tudomány-, technológia- és innovációpolitika feladatairól. Ennek keretében gyakorlatilag – néhány kiegészítéssel – újra közzétették egy korábbi, 2010. februári nyilatkozatukat, hangsúlyozva: az innováció kiemelt nemzet-felemelkedési szerepére vonatkozó kormányzati megnyilvánulások és a gyakorlati lépések nincsenek összhangban. Semmi sem változott volna az elmúlt két évben?

– 2010 februárjában a Magyar Innovációs Szövetség közgyűlése mintegy választási útravalóul foglalta össze, milyen alapelveket tart követendőnek a tudomány-, technológia- és innovációpolitikában azért, hogy a fejlődés jó irányba haladjon. Másfél évvel a kormányváltást követően érdemesnek tartottuk megvizsgálni, hová is jutottunk. Megállapítottuk, az új kormány a felállását követően számos deklarációban szögezte le, hogy az innováció a gazdaság fejlődésének egy fontos tényezője, ugyanakkor az intézkedések sajnos nem igazodtak ehhez a kommunikációhoz, ami komoly veszélyeket rejt magában.

Paul Zagamé közgazdász egy 2010-es tanulmányában (Egy nem innovatív Európa ára) – már a gazdasági válság ismeretében – kimutatta, hogy a 2006-os előrejelzésekkel szemben 2020-ra 1500 milliárd euró fog hiányozni az Európai Unió akkorra prognosztizált GDP-jéből. Arra is felhívta ugyanakkor a figyelmet, hogy amennyiben az EU jól sáfárkodik az innovációs forrásokkal, s anticiklikusan támogatja az innovációt, azaz a recessziós időszakokban különösen kitüntetett figyelmet fordít rá, akkor a veszteség fele ledolgozható. Tanácsait minden, válságban lévő országnak érdemes lenne megszívlelnie.

Ha elmennek a szakemberek, ki hozza haza a pénzt?

– Attól is tartanak, hogy elapadhat a hazai innováció humán erőforrása, az ország elveszítheti képzett kutatás-fejlesztési szakembereit. Milyen okok állnak ennek hátterében, s milyen következményekkel járhat mindez a társadalom egészére nézvést?

– Úgy érezzük, nem tudatosodott kellőképpen a döntéshozók többségében, hogy amennyiben erodálódik a humánerőforrás-bázis, akkor egész egyszerűen nincs visszaút. Sajnos elindultunk errefelé. Már körvonalazódik, hogy Magyarország nem jár különösebben jól a 2014-2020-as európai költségvetéssel a strukturális és az agráralapok tekintetében. Az is látszik, hogy az EU Horizon 2020 programjában számottevően növekednek, gyakorlatilag megduplázódnak majd az elérhető k+f+i források. Ugyanakkor kérdezzük: ha elhagyják az országot a jól képzett kutató-fejlesztők, ki fogja megnyerni, hogy hozzuk haza a pénzt?

– Önök szerint milyen kormányzati lépések festik föl a szakemberek elvándorlásának veszélyét?

– A felsőoktatás körüli bizonytalanság, az, hogy egészen egyszerűen nem látszanak világosan például a támogatott keretszámok. Emiatt felgyorsulhat a hallgatók külföldre áramlása, ami egyébként már a válság előtt megkezdődött. Tudni kell, hogy Európában lényegesen kedvezőbb kondíciók mellett tanulhatnak a fiatalok, mint idehaza. Aggasztó azonban, hogy megindult a legtehetségesebb gimnazisták, érettségizők távozása is. Hadd említsek két példát: az innovációs verseny európai fordulójának két évvel ezelőtti magyar győztese Németországban tanul, a közelmúltban fizikában és matematikában minden lényeges versenyt megnyerő érettségiző pedig Angliába tart.

Ez a folyamat egészen egyszerűen borzasztó: ha a legtehetségesebbek elmennek, az itthon dolgozó szakemberek nem látnak jövőt, beszűkülnek a pályázati források, sikeres kutatócsoportok működése kerül veszélybe, akkor szörnyen nehéz lesz rövid idő alatt talpra állni. Egy kutatócsoportot öt év felépíteni, egy nap megszüntetni. Ha az előttünk álló, vitathatatlanul nehéz egy-két év erodálja a szürkeállományunkat, akkor az azt követő fellendülésből bizony Magyarország kimarad! Mindig elmondom, az innovációt nem a pénz csinálja, hanem az ember. Hiába akarjuk majd növelni a k+f ráfordításunkat, ha nem lesz szakember, aki felhasználja a pénzt. Példamutatónak tartom az Akadémia Lendület programját, a legjobbak hazacsalogatásáért tett erőfeszítésüket, ám ha közben a „középmezőny” elmegy, nem lesz visszafordítható a folyamat.

Nem a spanyolviaszt kell feltalálni

– A Magyar Innovációs Szövetség hogyan orvosolná ezeket a problémákat?

– Állásfoglalásunk alapvető üzenete, hogy megtörtént a rendszer átszervezése, ugyanakkor források és pályázatok nem nagyon érhetők el, tehát nincs idő tovább várni! A további tervezett átszervezések ellen – miszerint az innovációs alap pályázatainak valamilyen része a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumtól a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz kerülne át – határozottan tiltakozunk. Eltelt másfél év, most már kezdjen el végre működni a pályázati rendszer! Értettük, hogy szükség volt a korábbi pályázatok átvizsgálására, hiszen a pénzek egy része valóban nem jó helyre került, ugyanakkor most már valóban jó lenne tudni, mire lehet pályázni 2012-ben.

A másik, hogy sok civil szervezethez hasonlóan mi is úgy érezzük, nem veszik figyelembe olyan mértékben a véleményünket, mint a korábbi években, bármilyen attitűdű kormányzat alatt. Politikamentesen, szakmai szempontok alapján készen állunk az együttműködésre. Hosszú idő óta hangoztatjuk, a k+f folyamat olyan, mint az oktatási rendszer, egyiket sem lehet évente megreformálni anélkül, hogy komoly károkat okoznánk. Míg ugyanis az informatikában egy-két év, a technológiai fejlesztésekkel járó projektek esetében négy-öt, a gyógyszerkutatásban pedig tíz-tizenkét esztendő alatt jutnak el a szakemberek oda, hogy egy ötletből, megoldásból piaci termék lesz. Ha ennek az innovációs láncnak a végigfutása idejében – akár többször is – megváltozik a támogatási rendszer, akkor sosem jutunk el a termékig. Ez a terület nem tűri az állandó variálgatást!

– Jól értem, hogy alapvetően nem a kormányzati célkitűzéseket tartják rossznak, hanem a megvalósítást átgondolatlannak?

– Ez világos összefoglalás, amit ki kell egészíteni egy további lényeges körülménnyel. A magyar k+f+i támogatási rendszerben minden olyan lényeges elem jelen van, ami a nemzetközi színtéren sikerhez vezetett. Néhány éve készült erről egy tanulmány, melynek konklúziója, hogy minden lényeges eszközzel rendelkezünk az adókedvezményektől a pályázatokon át a fejlesztésekre vonatkozó különböző kedvezményekig, ezek azonban nincsenek összecsiszolva, ezért nem működik a dolog. Ma sem valami új feltalálására van szükség, hanem mielőbbi összehangolásra.

Nem a lehetőséget kell bezárni, hanem a kiskapukat

– Rövid távon milyen intézkedéseket remélnek, amelyek lökést adhatnának az ágazatnak?

– Tavaly novemberben megszüntették az innovációs járulék leírhatóságának rendszerét, ami ellen mi akkor – különösebb hatás nélkül – tiltakoztunk. Így viszont az innovációs alapba több pénz folyik be, amivel kapcsolatban azt az ígéretet tették az illetékesek, hogy valamilyen pályázati formában elérhetővé teszik a k+f+i szereplői számára. Nagyon várjuk már ennek a kereteit, a pályázati kiírások tervezetét!

Hozzá kell tennem: a leírhatóság megszüntetése mellett a számos visszaélés – melyekkel milliárdokat vittek ki – erős érvnek számított. Ugyanakkor véleményem szerint nem a lehetőséget kellett volna bezárni, hanem a kiskapukat. A rendszer arra ösztönözte az új értéket létrehozni képes hazai kis- és közepes vállalatokat, hogy végezzenek saját k+f-et vagy rendeljenek meg ilyen szolgáltatást az arra képes egyetemi, akadémiai kutatóintézetektől. A vállalkozások milliárdokat költöttek k+f-re, ami minden szereplőnek jó volt, akár saját szervezetet hoztak létre erre a célra, akár átadták ezeket a feladatokat. Ez utóbbi révén erősödött a vállalati szféra és a költségvetési kutatóhelyek együttműködése, mely az egyik gyenge pontja a magyar kutatás-fejlesztési rendszernek.

Összefoglalva azt mondhatom, a jelen gazdasági helyzetben különösen fontos lenne az innováció átgondolt, összecsiszolt támogatása. Nem veszíthetjük el a tehetséges, képzett szakembereinket, különben amikor a recesszió után felfut majd a gazdaság, sem az egyetemi és akadémiai kutatóintézetek, sem a kis- és közepes vállalkozások nem lesznek képesek a jelentkező feladatok ellátására, azaz teljesen versenyképtelenné válnak.

Kommentek

Egyetem

Gyógyszerésztudományi területen az SZTE a legjobb hazai egyetem

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/pinyo.jpg

Megjelent:

Szerző:

A legjobb vidéki felsőoktatási intézményként szerepel a Szegedi Tudományegyetem az Academic Ranking of World Universities 2019-es listáján. A világrangsorban a legjobb ezer intézmény közé került az SZTE. A gyógyszerésztudományi listán hazai viszonylatban az első, a világrangsorban a 151-200. helyen áll. Kommentek

Tovább olvasom

Egészség

Egészségszűrésre várják a lakosságot a szegedi Rotary klubok

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/pinyo.jpg

Megjelent:

Szerző:

Szombaton, az újszegedi Rotary Tanösvény-Gergő ligetben.

Tovább olvasom

Egyetem

A munkaerőpiaci igényekhez igazodnak az SZTE képzései

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/pinyo.jpg

Megjelent:

Szerző:

Idén hat százalékkal többen kezdik meg tanulmányaikat.

Tovább olvasom

Aktuál