Kultúra

A falualapító Koch család sarja Alsóvároson + FOTÓK

A falualapító Koch család sarja Alsóvároson + FOTÓK

2012. január 1., vasárnap
A falualapító Koch család sarja Alsóvároson + FOTÓK

Koch József hajós-bajai borász látogatásával zárult a Napsugaras Borestek 2011-es sorozata. Az alföldi bormíves bemutatta többek között az új hőmérős palackját is, mely a borfogyasztáshoz megfelelő hőfokot mutatja meg. Az Alsóvárosi Tájházban tavasszal folytatódik a rendezvénysorozat.

Kevés olyan borász van, aki 13 generációra vissza tudja vezetni mesterségét. A Hajós-Bajai borvidék egyik ősi borász famíliája az övé. 1742-ben érkezett e területre

Koch József

, majd 13 családdal Császártöltésen tették le a borvidék alapjait, falut alapítottak. Miközben rajnait kóstolunk – aminek jó a sava, élénk, illata szőlővirágos – szóba kerül a kezdet. A Koch fiú 1991-ben kapta első birtokát a nagyapjától, egy kissé elhanyagolt 2 hektáros szőlőst, amin 15 fajta volt. Itt kezdte a művelést, tanulta ki a mesterséget. Később már felsőfokú tanulmányait is szőlész-borász szakmérnökként végezte.

Szüreti sokk a tökéknek

A munkáról mesélt a borász, biológusokat megszégyenítő tudással elemezte a talajösszetételt. Jelenleg 20 hektáron gazdálkodnak Borotán, s elmondása szerint ez a terroár a borvidék egyik gyöngyszeme. A felső-bácskai barna csernozjon talajnak magas humusz-, mész és tápanyagtartalma, jó vízgazdálkodása van. „Ahol a búza megterem, ott igazán ízletes gyümölcsöt lehet szüretelni, hiszen a búza igényes a talaj minőségére. A jó fehérborokhoz vízre van szükség, amelyik talajnak jó a vízmegtartó képessége, ott igazán szép fehérek születnek, hiszen a savakhoz nedvességre van szükség” – emelte ki a borász, aki hozzátette, hogy ő nem hajtogatja a gallyakat, nem kopasztja le az ágakat a tőkéken. A szőlő konyhája a lombfelület, itt termeli a cukrot és más egyéb anyagot. Mint mondta ő mindig kézzel szüretel, ez ma már ritkaság számba megy. De aki látott már gépi szüretet, tapasztalhatta, hogy milyen sokk érheti ilyenkor a tőkét. Ez lényegében egy rázógép, ami nagyon erősen megcibálja a szőlőt, így arról minden lehullik a drótoktól kezdve a száraz gallyakig.

A hőmérős üveg

Cabernet rozét kóstolunk, ami azért kuriózum, mert ebből ritkán készítenek rozét. Drága szőlő, kevesebb lémennyiséggel. A kékfrankos a rozénak való, csakhogy augusztusra elfáradnak benne a savak, a cabernet viszont sokáig megőrzi üdeségét. A rozékkal kapcsolatban újra szóba kerül az alföld. Az est moderátora, Dlusztus Imre borszakíró megemlíti, hogy a Miklós napi rozé borversenyen 220 mintából 33 aranyérem született, ebből 13 alföldi. Egy különleges palackból önthetünk a borász villányi pincéjéből (10 hektáros birtoka van a településen, 2010-ben az ő cabernet sauvignonja lett Villány bora). A benne lévő nedű miatt is mondhatnánk ezt, de most másról van szó. Egy igazi újdonságot vezet be a piacra Koch József. A fehérboroknál, rozéknál a 12 fokos hőmérséklet az ideális a fogyasztásra, ezt az üvegen egy kék hőmérő jelzi, ha megfelelően lehűlt a bor, megjelenik egy pipa. Itt jegyzi meg a moderátor, hogy Koch bizony egy nagyon sokoldalú személyiség, tudásában, pályájában tükröződik a biológus, közgazdász, fizikus, vegyész, újító, és ahogy az ételekről is beszél talán még egy séf is felfedezhető benne.

A sznobizmus és a 10 ezer forintos bor

Nagyon érdekes problémáról folytatódik a beszélgetés a borszakíró és a borász között, miután a fent már említett cabernet saugvignont kóstoltuk meg. Ez pedig főként a villányi borvidéken termelt borok felduzzasztott árai. Míg az ő díjnyertes boraihoz – melyek közül több maga alá gyűrte a villányi nagyokat is – a CBA polcain is hozzáférhetünk néhány ezer forintért, addig hasonló kategóriákba a 8-10 ezer forintos termék sem ritka. „Irreálisan magasak némely borok árai, amit maga a prémium minőség sem indokol. A legdrágább szőlő kilója 240 forint, egy palackba maximum egy kilónyi kell, az üveg, dugó, címke 120 forintból megvan, és a végtermékért elkérnek 10 ezer forintot. Mikor erről beszéltünk egyszer, Bock József azt felelte, hogy miért adjam el olcsóbban, ha ennyiért is megveszik. A világpiac 20-30 eurós bor már egy igen borsos ár, nem nagyon vannak drágább borok. Levonhatjuk tehát azt konklúzióként, hogy nálunk bizony a sznobizmus verte fel bizonyos vidékeken ilyen magasra az árakat. A borkóstolóval az év véget ért ugyan, de tavasszal folytatódik majd a Napsugaras Borestek sorozata az Alsóvárosi Tájházban a Nyíl utcában, amiről mi is beszámolunk majd.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.