Közélet

Kassán emlékeztek meg II. Rákóczi Ferencről + FOTÓK, VIDEÓ

Kassán emlékeztek meg II. Rákóczi Ferencről + FOTÓK, VIDEÓ

2011. november 21., hétfő
Kassán emlékeztek meg II. Rákóczi Ferencről + FOTÓK, VIDEÓ

A szlovákiai Kassán – ahol II. Rákóczi Ferenc hamvai nyugszanak a Szent-Erzsébet Székesegyházban – magyarok és szlovákok együtt emlékeztek meg a Habsburg-ház ellen szabadságharcát vívó fejedelemről.

A különbusszal Kassára érkező magyarokat – köztük szegedieket – a város főterén fogadták a helybéliek. Ezt követően került sor a Rákóczi-emlékműnél a megemlékezésre, majd a fejedelem sírhelyének ünnepélyes megkoszorúzására. „Itt állunk, 2011 őszén, az ősi magyarok földjén, ahová úgy jöttünk, hogy közben el sem hagytuk Magyarországot” – kezdte beszédét a szegedi

Zetényi-Csukás Ferenc

. „Emlékezzünk a hazánkat ért történelmi igazságtalanságokra, a hazátlanná lett magyarokra és a sorsunkat formáló sötét erőkre. Rákóczi napja, magyarok napja ez a nap. Ezen a napon végre megérett az idő, hogy kibontsuk a zászlót. Kibontsuk a zászlót és kérjük és követeljük, hogy a magyar történelem egyik legnagyobb alakjára

Rákóczi Ferenc

vezérlő fejedelemre hivatalosan is Rákóczi-nappal emlékezhessünk!”

Egy fejedelem a hazáért

II. Rákóczi Ferenc neve szorosan összefügg az általa 1703-ban indított Rákóczi-szabadságharccal, mely révén Magyarország teljes függetlenségét kívánta visszaszerezni, hogy a Habsburg Birodalomtól független állammá váljék. Ezért választották meg Erdély és Magyarország fejedelmévé is, hiszen felmenői között – Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem leszármazottjaként, dédapja és nagyapja I. Rákóczi György dédunokájaként és II. Rákóczi György unokájaként, valamint I. Rákóczi Ferenc fiaként – számos erdélyi fejedelmet találhatunk. Szabadságharca azonban nem érte el a kívánt eredményt, de részleges sikereként a Habsburgok elismerték Erdélyt önálló fejedelemségként. A magyarság körében ma is tisztalelkű és becsületes vezetőként él tovább emléke, mivel a felkínált közkegyelmet nem volt hajlandó elfogadni, s végig kitartott a magyar függetlenség ügye mellett. „Rákóczi egy eszméhez való tántoríthatatlan hűségben mindenét odaadta, hogy tettével felrázzon egy nemzetet” – hangsúlyozta beszédében Zetényi-Csukás Ferenc. „Őrá emlékezünk most, aki Magyarország teljes függetlenségét kívánta kivívni, hogy a nemzetet nyomorító Habsburgoktól végleg megszabaduljon az ország. Élhette volna a főurak gondtalan, renyhe, megalkuvó életét, de inkább a halál lehetőségét vállalta, semhogy a szabadság ügyéhez hűtlen legyen. Lelkiismerete nem hagyta, hogy egy nemzetet tapossanak a sárba a zsarnokság hóhérai. Átérezte a magyar nép sorsát, a magyar sorsot, melyet évszázadok óta osztályrésze volt a magyarnak.”

A magára hagyott szabadságharc

„Magyarországot nem uszító gondolatokkal nyugtalanítva, hanem köznapi, hasznos jólétet gyarapító tettek sorával kell szeretni.” Deák Ferenc
A kezdeti és a későbbi katonai sikerek egy részét a Habsburgok spanyol örökösödési háborúja hozta meg a Rákóczi-szabadságharcnak. A nemesek nagy része azonban nem állt a fejedelem mellé, mivel az egész felkelést parasztlázadásnak tekintették. Elsőként a hajdúkat sikerült meggyőznie, így 1703. szeptember végére Magyarország a Duna vonaláig irányítása alá került, majd hamarosan a Dunántúl nagy részét is sikerült elfoglalnia. Mivel az osztrákoknak több fronton kellett harcolniuk, ezért kénytelenek voltak tárgyalásokba bocsátkozni Rákóczival. Azonban amikor 1704 augusztusában a höchstädti csatában angol segítséggel legyőzték az egyesített francia-bajor hadsereget, nem csak a spanyol örökösödési háborúban kerültek fölénybe, hanem egyúttal azt is megakadályozták, hogy a kurucok serege egyesüljön a bajor-francia segéderővel. Rákóczi franciákkal kötött szerződésének ügye sem haladt előre, ezért a fejedelem a függetlenség kikiáltása mellett döntött, hogy tárgyalóképes félként könnyebb legyen számára a szövetségek kötése. A hadszíntéren váltakozó szerencsével folytak a csatározások, de 1706 után Rákóczi seregei fokozatosan visszaszorultak. 1707. június 13-án az ónodi országgyűlésen Rákóczi javaslatára, Bercsényi támogatása mellett kikiáltották a Habsburg-ház trónfosztását. De XIV. Lajos továbbra sem írt alá semmilyen szövetséget a magyar fejedelemmel, így a szabadságharcosok magukra maradtak. Felmerült egy, az oroszokkal kötött szerződés lehetősége, de ezt a reményt sem sikerült valóra váltani. 1708. augusztus 3-án a trencséni csatában a fejedelem lova felbukott, és Rákóczi ájultan esett le róla. Mivel a kurucok azt hitték, hogy meghalt, az egész had szétfutott. Ezt a csatavesztést többé nem heverték ki.

Rodostói száműzetésből a kassai nyugalomig

A szabadságharc és személye iránti kedvezőtlen fordulatok hatására Lengyelországba emigrált. A szatmári béke Rákóczira nézve a körülményekhez képest kedvező volt. Kegyelmet biztosítottak neki, ha három hét alatt leteszi a hűségesküt, ő azonban nem fogadta el a béke feltételeit, érvényesnek sem tartotta azt, mivel nem bízott az udvar őszinteségében. Később kétszer is fölajánlották neki a lengyel koronát és megválasztását az orosz cár is támogatta, ő mégsem fogadta el. 1712. november közepén Angliába ment, ám a bécsi udvar tiltakozása miatt az angol királynő nem fogadta be. Ekkor Franciaországba hajózott, ahol 1713. április végén emlékiratot nyújtott be XIV. Lajosnak, melyben szolgálataira hivatkozott és kérte, békekötéskor ne feledkezzenek meg Magyarországról. Ám a béke 1713 és 1714-ben Utrechtben és Rastadtban anélkül köttetett meg, hogy Rákóczit vagy hazáját egy árva szóval is említették volna. 1717 szeptemberében Törökország meghívására negyven fős kíséretével Spanyolország érintésével október 10-én partra szállt Gallipoliban. A császári követ folyamatosan követelte kiadatásukat, de a szultán becsületére és a Koránra hivatkozva kijelentette, hogy ilyen becstelenségre nem vetemedik. Annyit megtett azonban, hogy a bujdosókat a fővárostól kissé távolabb fekvő Rodostóba telepítette. A fejedelem ebben a Márvány-tenger melletti városban rendezte be új otthonát. 1733-ban a lengyel örökösödési háború során felcsillant annak a reménye, hogy visszatérhet Magyarországra, de ez a reménye nem teljesedett be, 1735. április 8-án elhunyt. Halála előtt intézkedett hátrahagyott családja és bajtársai érdekében. A nagyvezírt és konstantinápolyi francia követet külön levélben kérte, hogy holta után ne feledkezzenek meg az elárvult bujdosókról. Testének belső részeit a rodostói görög templomban, szívét Franciaországban, Párizstól délre, Yerres város templomának temetőkertjében temették el. Bebalzsamozott szíve mellett vallásos munkáinak kéziratait is ide hozták, azonban a francia forradalom zűrzavaros napjaiban ezek örökre eltűntek. Tetemét hű kamarása, Mikes Kelemen a porta engedélyének megérkezte után, 1735. július 6-án Konstantinápolyba vitte, és az ottani galatai, akkor a jezsuiták kezén lévő Szent Benedek-templomban helyezte el – végakaratának megfelelően – édesanyja, Zrínyi Ilona mellé. A XIX. században a fejedelem síremléke előbb a 48-as emigránsok híradásai, majd tudományos expedíciók révén került a hazai érdeklődés homlokterébe. Hosszas előkészítő munka eredményeként Rákóczi hamvait 1906. október 29-én Kassán, a Szent Erzsébet-székesegyházban helyezték végső nyugalomra. „Konstantinápolyból tért haza, hogy magyar földben nyugodhasson” – zárta beszédét a szegedi küldöttség vezetője, Zetényi-Csukás Ferenc. „Sok esztendőn keresztül Rákóczi emlékezete méltatlanul háttérbe szorult, pedig példaértékű az az élet, amelyet élt. Ez a hazaszeretet, a kötelességtudat, az önfeláldozás példája. Fontos, hogy Rákóczi alakját ne különböző politikai irányzatok szemüvegein át lássuk, hanem a maga teljes valójában. A fejedelemnek el kell foglalnia a helyét a magyar történelem nagyjai között, hogy örök példaként szolgáljon számunkra és következő nemzedékek számára!”

A fejedelem 1906-os újratemetése

A hamvak hazahozatalának gondolata már a reformkorban megjelent, politikai okokból azonban az 1870-es évekig nem kerülhetett szóba komolyan és még ezután is évtizedek teltek el, mire a gondolat megvalósult. A hazahozatalról 1904. március 10-én Tisza István miniszterelnök és Thaly Kálmán, az ellenzéki Függetlenségi Párt alelnöke közösen egyeztek meg. Az Országgyűlés 1906. október 23-án törölte el a Rákóczit és társait megbélyegző 1715-ös rendeletet, amit I. Ferenc József Magyarország megkoronázott apostoli királya már másnap szentesített. A hamvak hazahozatalának történelmi, szimbolikus jelentőségét mutatja, hogy az újratemetés százéves évfordulóján, 2006-ban megemlékezések sorozata zajlott le a Felvidéken, és Magyarországon. Az ünnepségsorozat márciusban Borsiban, a fejedelem szülőhelyén kezdődött, áprilisban felavatták a kassai Rákóczi-szobrot, az újratemetés évfordulóján pedig Kassán kezdődtek ünnepségek, amelyre Magyarországról több ezren érkeztek, ahol Sólyom László államfő is megjelent. A 2011. november 19-én megtartott kassai megemlékezés legjobb példája annak, amikor a történelem szétszakít egy népet, különböző országokba sodorja az embereket, de a közös történelem, a közös hősök emlékezete államhatárok és politikusok felett is képes újra egyesíteni a magyarságot.

II. Rákóczi Ferenc emlékezete

Magyarországon két település – Rákóczifalva és Rákócziújfalu – őrzi a fejedelem nevét. Számos városban neveztek el róla közterületeket és intézményeket. Szegeden, az Aradi vértanúk terén áll impozáns lovasszobra, Budapest egyik legismertebb útja, a Rákóczi út valamint a Rákóczi tér viseli nevét. Miskolcon, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei könyvtár hivatalos neve II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár, Szikszón pedig a róla elnevezett kórház őrzi emlékezetét. Rodostóban 2009-ben Rákócziról nevezték el azt a sugárutat, ahol a bujdosó fejedelem is lakott. Azon ritka személyek között van, akik arcképe a magyar hivatalos fizetőeszközön, a forinton szerepel. Korábban a papír 50 forintoson volt látható, majd miután azt kivonták a forgalomból, a papír 500 forintosra került a képe. A Rákóczi-induló – amelynek eredeti szerzője ismeretlen – Hector Berlioz, illetve Liszt Ferenc átdolgozásában vált ismertté. Mátrafüreden forrás, Kaposváron sportegyesület vette fel a Rákóczi nevet. A Bácsborsód határában álló vénséges tölgyfákról, valamint a Tornyospálcához tartozó Ricsikai vagy Pálci-erdőben található ötszáz éves kocsányos tölgyről is az tartják, hogy egykor alattuk pihent a fejedelem. Ezen kívül még Ordason, Károlyfalván, Parádfürdőn, Romhány és Balatonakarattya mellett is található Rákóczi-fa. A Zempléni-hegységi túrája, a Rákóczi-túra célja a fejedelemhez kötődő emlékhelyek, várak felkeresése.

Rákóczi és Szeged

A kuruc hadak először 1704 májusában jelentek meg Szegeden, elfoglalták a Palánkot, de fegyverek híján a várat a császáriak kezében kellett hagyniuk. Rákóczi Ferenc 1704. július 20-án érkezett ide seregével, a vár ostromát azonban augusztus 12-én ő is föladta, mert megbetegedett és fejedelemmé választása miatt el kellett távoznia. A szegedi vár „erős falakkal, jó karban levő tornyokkal, árokkal és fedett úttal volt ellátva. Különben a parancsnok (Globitz János Frigyes báró) sem látszott oly féle embernek, aki 400 emberével 50 középszerű bombám durranására megadja magát” – írja II. Rákóczi Ferenc Emlékiratai a magyar hadjáratról 1703–1711 című művében. Megbetegedésére így gondol vissza: „Igaz ugyan, hogy a háború kezdete óta másféle ágyam (szalmával tömött zsákágy) nem is volt, minthogy mindig ruhástul aludtam. Azonban betegségem nagyon kínozott, folyton égő szomjuságom volt s azt csak a Tisza vizével olthattam, mely annyira telve volt halakkal, hogy szinte alig lehete meriteni abból anélkül, hogy ilyeket folyton ne fogjon az ember.” Rákóczi Szegedről, 1074. augusztus 12-én bocsátotta ki a vallásszabadságról szóló híres pátensét.

„Szeged hódolata a fejedelem előtt”

1906-ban a fejedelem hamvait Kassára szállító vonat útvonala Szegedet is érintette. Erre az alkalomra Juhász Gyula: Jön a vonat... című versét a Szeged és Vidéke lap október 28-i száma hozta le. „A bujdosók hamvait hozó kocsit a határon felnyitják a nép előtt” – írja a Vasárnapi Újság. „Diadalutjában ezrek hódolata fogadta...” – olvasható a Szegedi Híradóban. A Szeged és Vidéke című lap így számol be az eseményről: „Éjjel érkeztek Szegedre Rákóci és bujdosó társainak hamvai, de az egész nap az ünnepségeké volt. Délelőtt az egyházak, iskolák, valamint a Rákóci-egyesület rendezett ünnepet.” A Rákóczi-ünnepély egyik színtere a Klauzál tér volt. A belvárosi Szent-Demeter templomban már korán reggel kezdetét vette az ünnepi istentisztelet, ahol reggel nyolckor a szegedi városi főgimnázium tanuló ifjúsága jelent meg az ünnepélyes Te Deum-on, amely után az énekkar Rákóci miséjét és a Himnuszt énekelte. A templomból a városháza közgyűlési termébe vonult az ünneplő közönség. „Az ünnep alatt és után a korzón az egyesület Rákóci-jelvényeket és Varga Ferenc apátplébános, a kiváló történetíró, a Rákóci-kor Szegeden című művét árusíttatta. Az árusító szép fiatal leányok és urak szép összeget gyűjtöttek a szegedi Rákóci-szoboralapja javára.” – írja a Szeged és Vidéke, 1906. október 28-án. A zsidó hitközség is megemlékezett a fejedelemről, amiről a lap így számolt be: „A délután 5 órakor kezdődő ünnepi istentiszteletre a hatalmas zsinagóga a szorongásig megtelt és a több ezerfejü közönség áhitatos csöndben várta a szertartás megkezdését. Az istentisztelet a Rákóci-rapszódiával vette kezdetét, amelyet a fáradhatatlan König Péter játszott orgonán... ...Lőw Immánuel főrabbi ragyogó beszéddel áldozott Rákóci emlékezetének.” A szegedi Tisza pályaudvaron található domborműves emléktáblát 1996. december 22-én avatták fel. 1906. október 27-én két órát állt Szegeden a fejedelem hamvait Rodostóból Kassába szállító gyászvonat, majd a város összes harangjának zúgása közben indult tovább. A relief eredetijét Löffler Károly kassai szobrász készítette 1938-ban, mely a kassai dóm északi falán, a Rákóczi-kripta fölött van elhelyezve, egy másolata pedig a rodostói Rákóczi-emlékház bejáratánál áll.

Rákóczi Ferenc szobra Szegeden

A szobrot 1912. szeptember 29-én állították fel a Széchényi téren a Zsótér-ház előtti parkban úgy, hogy a szobor a Klauzál tér felé nézett. Jelenlegi helyére, az Aradi vértanúk terére 1930 októberében helyezték át a Hősök kapuja felé fordítva. A mű alkotója a szegedi születésű ifj. Vastagh György volt. Vastagh a kompozíciót a legkisebb részletig pontosan kidolgozta és a művet teljesen naturalisztikusan dolgozta fel. A tökéletes anatómiai pontossággal megmintázott ló, amelyet egy csataménről mintázott, valamitől visszahőköl jobb első lábát felemelve, fejét hátraszegve ágaskodik, minden egyes izomkötege megfeszül és minden egyes ér kidagad a szobron. A lovas, Rákóczi, akit egy daliás bajszos szegedi ihletet, teljes nyugalomban délcegen ül talpig vértben, kesztyűjével lazán a kantárt fogja, miközben tekintete oldalra a távoli messzeségbe réved. A szobor díszes posztamensén elől egy címerpajzsban II. Rákóczi Ferenc neve áll, hátul az 1912-es felállítás dátuma. A talapzat keleti oldalán CUM DEO PRO PATRIA ET LIBERTATE (Istennel a hazáért és a szabadságért) felirat látható. A nyugati oldalon pedig az 1703. június 7-i kiáltványának ugyancsak latin kezdő sora RECRUDESCUNT DIUTINA INCLUTAE GENTIS HUNGARIAE VULNERA (Kiújulnak a nemes magyar nemzet régi sebei) olvasható. Forrás: Somogyi-könyvtár, Szeged http://muemlekek.info Wikipédia

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.