Soltész Miklós államtitkár: Az alkotás tesz emberré

A Nemzeti Erőforrás Minisztérium szociális, család- és ifjúságügyekért felelős államtitkára szerint a kormány kiemelt feladatának tartja a megváltozott munkaképességűek, fogyatékkal élő foglalkoztatását.

– A Szegedi Tudományegyetem és a Szegedi SZEFO Zrt. pénteki közös tájékoztatóján Szabó Gábor rektor úgy fogalmazott, egy ország szellemi és kulturális színvonalát arról is le lehet mérni, hol tart a megváltozott munkaképességű polgárainak foglalkoztatási rehabilitációjában. Aligha tagadható, bőven akad még feladat ezen a téren. Merre kíván haladni a kormányzat?

– Valóban, rengeteg a tennivalónk, hiszen elég, ha csak belegondolunk, hogy az elmúlt húsz évben, de főként az 1980-as évek végének, az 1990-es évek elejének nagy iparleépülése során honfitársaink tömegei éltek át kényszer-rokkantnyugdíjazást. Az ő életük nemcsak abban változott meg, hogy elveszítették munkahelyüket, s adott esetben sokkal kevesebb pénzből kellett megélniük, hanem a munka, a mindennapi cselekvés hiánya lelkileg is károkat okozott. Úgy gondolom, az a törekvés, mely kormányunk tevékenységét az elmúlt másfél évben jellemezte – egyszerűsítettük az adórendszert, átláthatóbbá tettük a megváltozott munkaképességűeket, fogyatékkal élőket foglalkoztató cégek támogatását – mindenképpen előrelépést jelent. A továbbiakban a Távol-Keletről visszaérkező megrendelésállomány segítségével reményeink szerint számos megváltozott munkaképességű embert tudunk majd foglalkoztatni.

– Nyilvánvalóan gazdasági szempontból sem mellékes az ország számára, hogy munkát tudnak-e vállalni az érintettek vagy az állam tartja el őket...

– Pontosan így van, ezzel kapcsolatban két mozzanatot hadd ajánljak az olvasók figyelmébe. Egyrészt Szörényi Leventéék rockballadájában, a Kőműves Kelemenben visszatérő mottóként jelenik meg, hogy az alkotás teszi az embert emberré. Még ha monotonnak tűnő munkát is végeznek az érintett polgárok, ez akkor is olyan alkotótevékenységet jelent számukra, ami mind a saját lelkivilágukra, mind környezetükre pozitív kihatással bír. Ami pedig a gazdasági vetületet illeti: egyáltalán nem mindegy, hogy szociális segélyt, rokkantnyugdíjat fizet a társadalom – nem az állam adományozza ezt, hanem valamennyi adófizető –, vagy megmaradt munkaképességükkel értékel állítanak elő, ezáltal a társadalom adó- és járulékfizető részéhez tartoznak-e.

– Milyen mértékben számíthatunk a következő időszakban uniós forrásokra ennek a feladatnak a megoldáshoz?

– Uniós elnökségünk során minden lehetséges alkalmat megragadtunk arra, hogy elérjük, versenyképességi szempontból megmaradhasson a fogyatékkal élők vagy megváltozott munkaképességűek támogatása – legyen indirekt vagy direkt –, sőt, uniós pénzeket használhassunk erre. Hogy közérthető legyen, arról van szó, hogy hiába állnák ki a világ legjobb futóival száz méteren, esélytelenek lennénk, talán ötven méter előnyt kapva érnénk előbb a célba. Ugyanez a helyzet azok esetében, kiknek éltében a sérültség versenyhátrányt jelent – nyilván ez az érintett végekre is igaz. Bizonyított tény ugyanakkor, hogy ezek a munkatársak sokkal márkahűbbek, ragaszkodóbbak a munkahelyükhöz, s világszínvonalú terméket állítanak elő. Mindenképpen számítunk az unión belül erre a támogatásra, sőt, a 2014-től kezdődő pénzügyi időszakban részünkről kiemelt szempont lesz, hogy segítsük a társadalomban nehéz helyzetben élők foglalkoztatását, illetve az őket alkalmazó vállalkozásokat. Nagyon fontos, szeretném aláhúzni, hogy a foglalkoztatáson van a hangsúly! A Széchenyi-terven keresztül addig is igyekszünk minél több uniós forrást bevonni erre a területre, ahogy tettük ezt a Szegedi SZEFO Zrt. esetében is, mely néhány éven belül ennek köszönhetően új telephelyre költözhet. Ez biztosítja majd a még jobb minőségű munkát, s amit legalább ilyen jelentőségűnek tartok, a még jobb munkafeltételeket, valamint adott esetben a létszámnövekedést is.