Írjon nekünk

Egyház

Eltemették Kartal atyát

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/misi.jpg

Megjelent:

Elkísérték utolsó földi útjára kedden Kartal Józsefet, Röszke díszpolgárát, aki 30 éven át szolgálta plébánosként a települést. Az atya 91 évesen adta vissza lelkét teremtő Istenének.

Az atyára a Papság Éve kapcsán írt interjúnkkal emlékezünk.


2009. október 10-én tartotta Kartal József atya vasmiséjét, aki 1944-ben történt pappá szentelése óta jórészt a Szeged-Csanádi Egyházmegye területén látott el lelkipásztori szolgálatot. Öröm, befogadó közösség, visszajáró tanítványok – a papi szolgálat termékeny 65 évet jelentett az atyának.

Kartal József 1944-től 1948-ig Szegeden a piarista gimnázium tanára volt, segédlelkészként szolgált Ásotthalmon, Szeged-Belvárosban – ahol egyben énekkarvezető is volt –, Battonyán, Újkígyóson, Felsőgödön és Gyulán. 1979-től püspöki tanácsos, 1982-től 1999-ig a Püspöki Bíróság tagja volt. Röszkén 1976-tól 2006-os nyugalomba vonulásáig plébánosként szolgált.

– Hogyan tekint vissza papi szolgálatának idejére?

– Egész életem csupa öröm volt: olyan 65 éves papi szolgálat van mögöttem, amire nem is készülhettem volna. Még elemi iskolába sem jártam, mikor már a szülői házban csomagolópapírból miseruhát hajtogattam magamnak, és utánoztam a pap mozdulatait. Csalódást nem éreztem soha, szilárd belső tartás volt bennem. Nagyon szerettem emberek között lenni, szívesen barátkoztam mindenkivel – bizonyára ez volt az oka annak, hogy nagyon sokan megtiszteltek a vasmisémen a szeretet viszonzásaként, amit én is nyújtottam az embereknek.

– Mi ösztönözte a leginkább?

– Mindig éreztem a küldetéstudatot. Röszkén töltöttem a leghosszabb időt, összesen harminc évet. Mikor odakerültem, először úgy éreztem, jövevény vagyok, idegen test a közösségben, ezért magányos voltam, míg megleltem azt a biztonságérzetet, hogy engem is küldtek, nem magamtól jöttem: van szerepem, amit be kell töltenem. Ez volt a cselekedeteim belső indítéka. Számomra nem pálya volt a papság, nem foglalkozás, hanem hivatás. Ez biztonságérzetet adott, és minden nap örömmel mentem elvégezni azt, amit kellett.

– Röszkén azután befogadó közösségre talált.

– Igen. Megjelenésem jelentéktelennek mondható volt: alacsony, vékony ember voltam, ennek ellenére szívesen befogadtak. Én pedig igyekeztem érvényesíteni azt, amit a „plébánia” szó jelent: a nép házává tettem. Mindig azt tartottam róla, hogy az az a hely, ahol mindenkinek helye van. Sokan jöttek nap nap után meglátogatni, beszélgetni, vagy ajándékot hoztak.

– Végig közvetlen kapcsolatban állt a hívekkel?

– Így van, ennek egyik példája, hogy Röszkén szokás volt a házszentelés, amit én harminc éven át megtartottam. Ez 1200 tanyát és házat jelentett, harminc találkozási lehetőséget a hívekkel. Közéjük tartoztam és boldog voltam közöttük. Piarista tanárságom maradékaként szerettem az iskolában is tanítani plébánosságom alatt, az elsőtől a nyolcadikos diákokig mindenkivel jó barátságban voltam, és a tanulók szüleivel is. Így a harminc év nem kényszerűen hosszúra nyúlt időszak volt, hanem a befejezésekor csúcspontját érte el. Mindenkivel köszönő viszonyban voltam, az emberek az utca másik oldaláról is megemelték a kalapjukat. Tanárságom utórengéseként felnőtté lett tanítványaim szívesen jöttek a véleményemet kikérni, én pedig minden érettségi találkozón ott voltam.

– Van-e kedves igehelye, vagy jelmondata?

– A vasmisei szentképre csak két szót írtam fel: Istenem – Mindenem. Boldoggá tett a papi életem, naponta hálát adtam a Jóistennek, hogy szüksége van rám, és még mindig igény tart a szolgálatomra. Ez adott belső értelmet annak, amit csináltam. Nem pusztán emberekkel való foglalkozást, hanem a nekik szóló üzenet közvetítését éreztem feladatomnak. Szerettem a vasárnapi szentbeszédeket, mindig lelkesen készültem rájuk – ugyanakkor keveset olvastam a prédikációkra, inkább gondolkoztam hét közben, hogy mit üzen Isten a híveknek. Igen, Isten üzen rajtam keresztül – ez éltetett.

Egyház

A reformáció emléknapját ünnepeljük

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/misi.jpg

Megjelent:

Szerző:

Luther Márton a hagyomány szerint 1517-ben e napon tűzte ki 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára.

Tovább olvasom

Egyház

Erdő Péter: Mindszenty József boldoggá avatása jót tenne a magyar nép lelkének

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/misi.jpg

Megjelent:

Szerző:

Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek, Magyarország egykori prímásának mielőbbi boldoggá avatása jót tenne a magyar nép lelkének – mondta Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek szombaton Budapesten, a Hit pajzsa díj átadó ünnepségén.

Tovább olvasom

Egyház

Kiss-Rigó László püspök diakónussá szentelte Kovács Zoltánt

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/misi.jpg

Megjelent:

Szerző:

Advent második hetének szombatján, Kiss-Rigó László püspök diakónussá szentelte Kovács Zoltán V. éves szeged-csanádi papnövendéket.

Tovább olvasom

Aktuál