Rúzs

Tisztán, félelem nélkül

Tisztán, félelem nélkül

2011. július 2., szombat
Tisztán, félelem nélkül

Egy gyönyörű szál vörös rózsa repült felém, egy apró tenyérből, egy riadt, de mégis bátor tekintet tulajdonosától, akinek még hófehér kezecskéje szinte vakított az égő vörös szirmok között.

Hatalmas kacagással integettem az öt év körüli fiatalembernek, aki félős mosollyal viszonozta köszönetemet a csodálatos rózsáért, ami a levegőben úszott felém, de még mielőtt elérhettem volna már leesett. A lovas kocsi tovább haladt a kisfiúval, én kiléptem a nekem szánt virágért, amit nem hagyhattam az enyészetnek, hisz szép az, ami érdek nélkül tetszik: nekem a rózsa és a gyermeki kedvesség, az apróka legényembernek a szebbik nem. Szokás szerint a fejemben élve, a gondolataimba mélyedve haladtam a rózsa irányába, szórakozott mosollyal, lehajolva érte, hangos kiabálások próbálták darabokra tépni szemeim előtt úszó képeket. Olyan erőszakkal nyomakodtak be gondolataimba a segélyfelhívó szavak, hogy kénytelen voltam felnézni miután lehajoltam a rózsáért és már örömmel nyugtázhattam, hogy végre a kezemben tarthatom. Ekkor már bántóan magas hangú elfojtott sikoly is vegyült a kiabálásba, feltekintve farkasszemet néztem egy megbokrosodott lóval, aki önkényesen ugrott ki a kocsi sorból. Mindent megtett annak érdekében a szürke csődör, hogy hatalmas erejének lendületét visszafogja mielőtt eltiporja a rendkívül szórakozott hölgyet, akit az utolsó pillanatban vett észre jóformán a patái alatt. Láttam, hogy az irányító hasztalan adta ki parancsszavát: a ló amilyen önkényesen unta meg a számára ostoba sorban állást, olyan önkényesen védte épségemet is. Rámosolyodtam a patásra, hisz a rémületet sem ő, sem én nem éreztem, csak a szemlélők. A gazda halk elégedetlen morgásából értettem, hogy tudatja velem, hogy' lehetek olyan csökönyös mint a lova, hogy kockáztatom a testi épségemet egy szál rózsáért. Őszinte bocsánatkérésemet követően utat engedtem a szekérnek, hogy visszatérhessenek a fesztivál kavalkádjába. Később azon gondolkodtam, hogy életeinkben a félelmet és a szégyenérzetet mi hozhatja el, még akkor is, ha bizonyos szociális gátlások hiányában nem fél az ember, attól, amitől lehet emberileg már tartania kellene, nem érez már szégyent, mert már nincs miért szégyenkeznie. Néhány nappal később kamasz fiataloknak tartottam önismereti csoportot egy keresztény táborban, ahol játékos keretbe ágyazva próbáltam tükröt állítani eléjük, amibe életkortól független, nem feltétlenül egyszerű beletekinteni. Keserédes gondolatok cikáztak a fejemben a kamaszkorról, hisz magamról tudtam, hogy kellően lázadó és renitens tinédzser voltam ahhoz, hogy akár gúny céltáblájává varázsoljak egy számomra talminak tűnő mondanivalót. Őszintén elgondolkodtam azon, hogy milyen játék keretében mondhatom el nekik, hogy bármit is szégyellnének az életükben, a szégyen semmivé lehet. Amikor már valamelyest megismerkedtünk egymással, megkértem a kíváncsi fiatalokat, hogy gondoljanak arra a tettükre, belső vagy külső tulajdonságukra, amit szégyenként élnek meg. Fogtam egy köteg színes papírt, és közöltem, hogy ezennel mindenkinek a hátára felragasztom a maga szégyenfoltját, amit a gondolataiban lát. Teljes csönd kísérte a műveletet. Ezután megkértem őket, hogy alkossanak úgy kört, hogy egymásnak háttal állva csak szégyenfolttal forduljanak egymás felé. Beléptem a kör közepére és letéptem az első kamasz hátáról a szégyenfoltot. Ekkor megkértem, hogy jöjjön be a kör közepére. Mindenki felé fordult kérésemre egyszerre halhatta több mint tíz fiataltól: „Lekerült rólad a szégyenfolt, Isten úgy szeret Téged, ahogy vagy”. Ezt követően ismét hátat fordítottak, és akiről már lekerült szégyene, odaléphetett sorjában egy-egy társához, akiről letéphette a szégyenfoltot. Így mindenki meghallgathatta a kör közepén, hogy lekerült róla a szégyenfolt, Isten úgy szereti őt, ahogy van. A körön kívül figyelve őket, leírhatatlan élmény volt számomra látni a fiatalok arcát, a pillanat művét, a tiszta és félelem nélküli élet ízének varázsát, amit a megfelelő személynek tulajdoníthattak abban a percben, és ez a perc egy életté teljesedhet. Kedves Olvasók! Örülök, hogy ismét megoszthatom Önökkel soraimat, tiszta és félelem nélküli gondolatokkal. Szeretettel várom meglátásaikat!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.