Szerdától péntekig Szegeden edzőtáborozott a női vízilabda-válogatott. Merész András együttese javában készül a júliusi sanghaji világbajnokságra, első felkészülési tornájukat követően érkeztek városunkba egy kis feltöltődésre. A csütörtöki edzést követően a szövetségi kapitánnyal beszélgettünk.– Hogy érzik magukat, milyen a válogatottnak Szegeden? – Úgyszólván minden tökéletes. Nem véletlenül választottuk Szegedet, így a felkészülés közepén, hiszen egyrészt gyerekkori kötődéseim vannak városhoz, töviről-hegyire ismerem a SZUE-t. Másrészt maga a környezet, maga az Aquapolis és a Forrás Hotel minden igényt kielégít. E négy napban elsősorban feltöltődésre volt szükségünk a több mint egy hónapos mérkőzéssorozat után, s ez az edzőtábor feltöltődésre tökéletes volt, szerencsére az időjárás is kegyeibe fogadott minket. Minden olyan munkát, amit szerettünk volna, el tudtunk végezni, ideértve a napi 3 óra edzést ugyanúgy, mint a bowlingozást, mozizást vagy akár a csütörtök délelőtti kirándulást is Sziksóstóra, ahol olyan, a vízilabdához képest indiferens sportokkal próbálkoztak a lányok, mint a röplabda vagy a lábtenisz. – Túl vannak a lányok a Világliga-selejtezőkön, most már gőzerővel készülnek a világbajnokságra, ennek jegyében is vett részt a válogatott az oroszországi Kirisi-kupán, ahol feltérképezhették az ellenfeleket és az esélyeket is... – Mindenképpen remek erőfelmérő volt, hiszen találkoztunk két olyan csapattal, az Egyesült Államokkal és Kazahsztánnal, akik a mi csoportunkban vannak a világbajnokságon. Az Egyesült Államoktól kikaptunk két góllal, Kazahsztánt vertük hattal. Ezt a tornát iránymutatóként kell vennünk, s úgy gondolom meglehetősen jó úton haladunk. Az Egyesült Államoktól, az uralkodó világbajnoktól két góllal kikapni nem szégyen, pláne a felkészülés kellős közepén. Kazahsztánt nem túl jó játékkal is hat góllal győztük le, úgy gondolom ez is rendben van. Az ellenük való meccsünk azért is nagyon fontos volt, hiszen ellenük kezdünk a vb-n, s ha nyerünk, az kellő önbizalmat adhat a folytatáshoz. Maguk az eredmények Kirisiben nem voltak túl hízelgőek, kettő és négy góllal kaptunk ki három meccsen is, de csapatépítés szempontjából rendkívül hasznos volt, hiszen minél nehezebb ellenfelekkel játszunk, annál jobb. – A tornán két szegedi játékos vett részt, a távozó Drávucz Rita és Tóth Ildikó, most az edzőtáborba két újabbat hívott be, ők ráadásul helyi nevelésű pólóslányok... – Drávucz Rita és Tóth Ildikó meghatározó játékosai a válogatottnak, előbbi a csapatkapitány, utóbbi pedig az első számú centerünk. A két fiatal játékos, Miklós Dóra és Lengyel Dominika pedig most megismerhették, milyen is a felnőtt válogatottban az edzés hangulata, a játék ritmusa. Ez az ő korosztályos társaiknak - és gondolok itt a szegediekre is - előremutató lehetőség: még ha csak időlegesen is, de el lehet jutni a felnőtt válogatottság szintjére, hogy aztán később, két-három év múlva a nemzeti csapat meghatározó játékosaivá válhassanak. – Visszatérve a világbajnoksághoz, mik a tervek ezen a világversenyen, s milyen távlati célokat fogalmazott meg a válogatott számára? – Elsődleges célunk a jövő évi londoni olimpiai győzelem, ezt tűztük ki magunk elé. A világbajnokságon elsősorban jól kell játszanunk, s alapvetően illene a nyolc közé bekerülni. Kvalifikáció szempontjából azonban a világbajnoki szereplés nem bír jelentőséggel, hiszen nem kvalifikál sehova. Ebből adódóan – talán furcsán hangozhat – a vb-t felkészülésnek tekintem az olimpiai kvalifikációra, ami majd az Európa-bajnoksággal veszi kezdetét januárban. Ezzel együtt természetesen nem lennénk sportolók, s nem lennénk vízilabdázók, ha nem egy világbajnoki dobogót próbálnánk megcélozni. – Hogyan látja most a férfi és a női vízilabda helyzetét, mennyire népszerű a női vízilabda? – Ez egy érdekes kérdés. Egyrészt nemzetközileg a női vízilabda nagyon előre tört – persze a nulláról indulva nem nehéz ezt megtenni – de ami a talán egy picit a javára billentheti a mérleg nyelvét például az, hogy nyolc-tíz olyan ország van melyek közül bármelyik nyerhet bármikor világversenyt. Ebből kettő amerikai, Kanada és az Egyesült Államok, ott van még Ausztrália, a házigazda kínaiakat se felejtsük ki, plusz az európaiak. Vagyis: nemzetközi szinten magát a sportágat sokkal elfogadottabbá teszi a női vízilabda, mint a férfi, ahol még mindig az európaiak viszik a prímet, Magyarországon kívül leginkább déli szomszédaink, a szerbek, horvátok, montenegróiak. A fiúknál ebbe az elitbe nagyon nehéz betörni, bármilyen kellemes színfolt volt is az Egyesült államok a pekingi olimpián elért ezüstérmével. Így a sportág nemzetközi elfogadtatásában és népszerűsítésében nagy szerepe lehet a női vízilabdának és ezért dolgozunk és játszunk mi is.
