Bulvár

Kis szegedi hőtérkép + FOTÓK

Kis szegedi hőtérkép + FOTÓK

2011. június 23., csütörtök
Kis szegedi hőtérkép + FOTÓK

Napfény… Hőség… RIADÓ?

Nehéz helyzetben van az újságíró, ha két program közötti időt épp a belvárosban kell eltöltenie és törvénytisztelő autósként nem ugrik be egy hűs korsó sörre a legközelebbi vendéglátóipari egységbe, ráadásul még a fagyit sem szereti. Nincs mit tenni, meleg van, csuda meleg. Nézzünk hát körbe, milyen is ez a meleg Szeged mediterránnak aposztrofált belvárosában. Felhívom a tisztelt olvasók figyelmét, hogy az alábbiakban termékelhelyezés látható és fiatalkorúak is csak saját felelősségükre mélyedhetnek bele az olvasásba! A mellékhatások tekintetében pedig kérdezzék meg…A Városházán Botka László polgármester Liu Jungeng urat, a Sanghaji Népi Gyűlés Állandó Bizottságának elnökét és kíséretét fogadta. A kínaiakon zakó, kabátka, sapka… Hiába, a díszteremben jól működik a klíma. De az újságíróknak menniük kell, a tárgyalások már zárt ajtók mögött folynak tovább. Odakint valódi hőség, szinte ontják magukból a forróságot a díszkövek. De nézzük, hány fok is van. A Kígyó patika sokat megélt hőmérője 35 Celsiust mutat. Az oroszlános kútnál többen hűtik magukat, a téren Kossuth Lajos kalapját levéve fittyet hány az UV-figyelmeztetésre. Csak napszúrást ne kapjon „Szegednek népe, nemzetem büszkesége” szószólója. A Kárász utcán a napos oldal üres, az árnyékban lévő padokon fiatalok és idősebbek pihegnek. De nicsak, utcai ventilátorok? Színes pörgők nőttek ki az egyik giga-agyagköcsögből? Közelebb érve látom, hogy a „dizájnbolt” árukészletének darabjai vándoroltak ilyen előkelő helyre. Hiába éget a nap, mindig van, aki ezen teli szájjal tud nevetni, igaz, ő műanyagból van, és lába sincs, hogy elvonszolja magát valami árnyékosabb helyre.

Bronzmuzsikus és a kartonruha

A közeledő s távolodó ifjú és kevésbé ifjú hölgyeken egyre kurtábbak a ruhadarabok, csak a sarki újságos előtt ácsorog a fémhölgy hosszú ruhában, igaz, ő az árnyékból szemléli élete bronzpárját, ahogy amaz cilinderben dacolva a hőséggel épp egy remek nótába fagyva tartja hegedűjét a nagyérdeműnek. Lábai előtt nem szaporodnak a fémpénzek, és a galambok is mintha odasültek volna a talapzatra. Lám, új divatot szült a reklámszakma: egy ifjú hölgy óriási kartonruhába bújva vonszolja magán a Telenor hirdetését, vele szemben Change úr hirdeti fennen, milyen jó is a magyar forint. A Dugonics téri szökőkút épp nem szökik, nem csoda, ha a betonkatlanban senki sem ücsörög.

A város leghidegebb pontja

A Napfény Nagyáruház előtt – ha még nem lenne elég a fentről jövő meleg, még az épületet is így hívják – már 37 fokot mutat az automata. Hűsítően hat az alatta parkoló klímajavító cég jégcsapjainak látványa. Így új erőre kapva a Zeneművészeti Kar felé veszem az irányt. Remek választás volt, hiszen rátaláltam a város leghidegebb pontjára, egy jégkockaszállító teherautóra. Nosza érdeklődjünk, mennyi is az annyi. Sofőrünk kicsit csüggedten ül a vezetőfülkében, de készségesen tájékoztat: a raktérben –22 Celsius-fok van. Hogy a fülkében mennyi? Inkább ne is kérdezzem! Irány vissza a Kárász utcára, legalább a lányok adjanak egy kis üdítő látványt. A lenge öltözetű ifjú hölgyek ismét csak az árnyékban osztják meg egymással gondolataikat a másik nemről, és teleshoppingolt műanyag táskáikkal szemlélik a sétálóutca forgalmát. Egy igencsak fehérbőrű hölgy már egyenesen bikiniben pózol, igaz, üveg mögött, az árnyékban. Próbababa párja már nem ilyen szerencsés, hiszen a szemközti emelet ablakában már nem is szénné, hanem egyenesen ezüstté égette a nap. A Klauzál tér sarkán beugrom a cukrászdába, de csak a fagyispult hőmérsékletét szemrevételezendő. A kijelzők üresek, de a nyalnivaló azért még tartja magát, szintúgy a téren Kossuth apánk, aki még mindig fedetlen fővel dacol a hőséggel és a lábai alatt ücsörgő kaszással.

Villamosfelújítás 90C mellett

A tujapálya-javítással terhelt Zrínyi és Kelemen utcák sem nyújtanak felüdülést. Néhány gyalogos lézeng, zömmel az árnyékos oldalon. Ők a szerencsésebbek, hiszen a derék munkások talpig munkavédelemben kénytelenek a betonlapokat emelgetni, igaz, mindezt a Brnói söröző előtt. De legalább a tudat vigasztalhatja őket, hogy odabent a hordókban hűl a malátalé, csak azt nem tudom, kinek. Vendég egy szál se száll erre, mindenki igyekszik gyorsan elhagyni a felbontott katlant. Újabb hőmérsékleti értékre bukkanok, de ez már elképesztő nagyságot mutat: 90 Celsius-fok! Azt hiszem napszúrásom van, hiszen ez csak a Zónázó reklámtáblája. Van még időm, így lépteimet a Somogyi utcai épülő szálloda felé irányítom. De mi ez? Nem épül itt kérem semmi, csak a munkakerítés van kész, sőt már az állami adománytábla is kikerült. Se ember, se munkás, se gép, de ki is dolgozna ekkora hőségben...

Mínusz 17 fokon jó a fagyi

Újabb cukrászda bukkan elém az Oskola utcában. Előtte a hamburgeres tárt ajtókkal várja nemlétező vendégeit, de a szomszéd fagylaltospultjai előtt jónéhányan ácsorognak. A hűsítő nyalánkságokat itt már –17 fok tartja megfelelő állagban. Az Égő Arany épületmonstruma felé haladva megtalálom a mai nap leghaszontalanabb vállalkozását, egy szoláriumot. Nicsak – mondaná Győzike –, újabb hőmérő, viszont ezen már csak a 30-as szám látható. Valóban baj lehet velem, ez is csak egy érzékcsalódás: sebességkorlátozó tábla, némi tag-gel szépítve. Viszont valóban meleg lehet, mivel a Borbála szobor bronza kicsit már megfolyt a hőségtől. Nem csoda, ha az Égő Arany terasza üresen áll, és a Belvárosi híd melletti játszótér hűs faárnyékában remek forgalmat bonyolít a Róza kút, ahol kicsik és nagyok kortyolják a vizet.

„Ki a Tisza vizét…”

Ha már víz, nézzük a valaha szőke Tiszát, Szőke Tiszátlanul. Már kevesebb idegen országbeli petpalack és más szemét ringatózik a hullámokon, és egy motorcsónak leánysága próbál remek képeket készíteni a családi kiruccanásról. A vízen ringó motoros zsebkendőnyi fedélzetén bizonyára nincs olyan meleg. A valaha lapos Lapos azonban remek forgalmat bonyolít: igazi napimádók pörköltetik magukat, nem törődve a déli UV-vel. De igyekezniük kell, ha bőrszínben utol szeretnék érni a hídon kerekező igazán kontrasztos fehér inges urat, aki biztosan nem az idén nyáron barnult le ennyire, hanem afrikai génjei tették ilyenné. De láthatóan neki is melege van, bár lehet, hogy a kerekezés izzasztotta meg ennyire. A hídon fiatal pár strandcuccal igyekszik az újszegedi oldalra. Vajon melyik vízbe csobbannak bele? A Lapos, a SZUE, az Aquapolis, a Sportuszoda mind-mind erre van. Visszafordulva látom, hogy a múzeum tetején, a forró bádogtetőn nem macska, hanem két munkás dacol a hőséggel, felettük szép új zászlót lenget a szellő az alant háttal ácsorgó kőszűzek mögött. Lám-lám, a sajtó ereje: a régi szakadt nemzetiszín lobogó helyére új trikolór került.

A hírességek jól tűrik a meleget

A Sótartó előtt a „nemképviselő” Juhász Gyula ácsorog kissé tanácstalanul, lódenkabátjában, fedetlen fővel. Vajon ő sem olvasta az UV figyelmeztetést? Mint ahogy a Szabadság úszóházon sülő hölgy is inkább fényvédő krémjeiben bízik. Nyugdíjas horgászunk a bőséges zsákmány reményében már az öreghíd hűsítő árnyékában les a botokra, miközben fenn ifjú lányok igencsak lenge szerelésben kerekeznek a túlpartra. Egy újabb hőmérséklet-ellenőrzés ürügyén én is alászállok, és a híd alatti hűsítőárusnál a hűtőgép belseje iránt érdeklődöm. Künn 35, benn a sörök mellett 11 fok van. Kérek is azonnal egy non-alcoholic malátalét, mert ugye a tolerancia nulla. Ifjú pár hűsöl az árnyékban, egy család pancsol a múzeum előtti szökőkút vizében, a Dreherem is nulla fokos, igaz, alkoholban mérve. Szegedi hőségidill, délután egykor. A parton csüggedt nyugdíjas turisták baktatnak buszuk felé, miközben a szerelmesek egymást fotózzák. A parkban Mikszáth joviális nyugodtsággal mered az árnyékból a szökőkútra: ő jó helyet választott magának, hiszen még a hajnali napfény ellen sem kell szemüveget vennie. Tömörkény István sem panaszkodhat, lódenjét hanyagul a hóna alá csapva, bár kissé tanácstalanul, elgondolkozva ácsorog a hársak hűsében. Vajon valamit elfelejtett tartalmas életében elintézni? A Széchenyi tér felé fordulva Vásárhelyi Pál mutat rá az igazságra, fején árnyékvető kalapjában. De mégis, mire mutogat? Vagy csak izzadó hónalját szellőzteti? Nem csodálkozom, a nagykabátot még ő sem vette le. Nem úgy, mint fehérbőrű testépítő bajnokaink a magasban, akik – éjt nappallá téve, dacolva hőséggel és faggyal – rendületlenül tartják a homlokzat stukkóit. Így bizony könnyű kockás hasra szert tenni, de még szerencse, hogy mezítelen felsőtestük alant nem folytatódik tovább, pirulás nélkül hagyva a prűdebb járókelőket. Modernkori barátaik viszont a lenti aszfalthőségben géppel-kézzel gyűrik a bitument, ki izompólóban, ki fedetlen felsőtesttel, de mindannyian láthatósági szoknyában. Hiába, a hőség nagy úr, de a munkavédelem még nagyobb. Remélem, szódájuk a közelben hűsöl, csak vigyázni kell a mennyiséggel, mert egyrészt vízkórságot okozhat, másrészt a közeli közbudiban csak 120 forintért lehet könnyíteni a megtelt hólyagokon.

Akkor most mennyi is az annyi?

Ismét a Városháza klimatizált tanácsterme felé veszem az irányt, hiszen hamarosan a szegedi egyházak és felekezetek megkapják idei városi jussukat, amiről nekem beszámolót kell majd remekeljek. Hazafelé menet még rápillantok az évszázados napilap előtt puccoskodó hőmérőre, amiről megdöbbentő 40 fokot olvasok le. Rögvest ellenőrzöm a kocsihőmérőt, ahol igazán hűsítő 35 fokot olvasok le, igaz, belül a klíma üvöltve tolja be a hideget, nem csoda, ha az üzemanyag-szintjelző mutatója a piros jelet nyaldossa. Otthon még egy végső hőmérőzés: az analóg szerkezeten 34 és fél fok, a hivatalos digitális kütyün 34,8 Celsius látható. És még valami! Csökken a légnyomás, ami csak egyet jelenthet: még két nap és ismét itt az enyhülés. De milyen két nap lesz ez?

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.