Kultúra

Májusi Tiszatáj: az élő világirodalom

Májusi Tiszatáj: az élő világirodalom

2011. május 17., kedd
Májusi Tiszatáj: az élő világirodalom

A májusi Tiszatájban már nyomon követhetjük azt a koncepciót, melyről Hász Róbert, újonnan megválasztott főszerkesztő beszélt múlt heti interjúnkban, nevezetesen, hogy a jövőben nagyobb teret kap a lap hasábjain a világirodalom. Bengt Pohjanen Észak-Svédországban élő íróról nem sokat tud a magyar olvasóközönség. Valójában egy virtuális ország állampolgára ő, melynek neve Meanmaa, ami azt jelenti, a mi országunk, a mi földünk.

Ezen a néven nem található a hivatalos térképeken, mégis egy jól behatárolható terület Fennoskandia félszigetén, és hosszában a Tornio folyó szeli át, amely egykor határt képezett Svédország és Finnország között. A csempészkirály fia című részlet önéletrajzi regényének első kötete. A mű 2007-ben jelent meg svédül, majd maga a szerző fordította le méenkieli nyelvre. Magyarul a Koinónia Kiadó gondozásában a nyáron kerül piacra. Olyan világ elevenedik meg előttünk, amelynek mélyén megrázó élmények és feszítő indulatok élnek, elsősorban etnikai, nyelvi és vallási kisebbségi sorsból adódóan, de ezek a mindennapok felszínére törve békés, humoros történetekké szelídülnek. Valóban üde olvasmány A csempészkirály fia, hiszen a szerző olyan bravúrral váltogatja a tragikus és humoros elemeket, hogy a katarzis elmaradhatatlan.

M. Bodrogi Enikő

rövid ismertetőjéből megtudjuk, „Bengt Pohjanen regénye nem kisebbségi és nem regionális irodalom, hanem a világirodalom része. Műveiben ott van az, ami összeköti a világ különböző részein élő etnikai kisebbségeket: az a fajta határokon átívelő identitástudat, amelynek meghatározó eleme a másság, a többségtől való eltérés.” A májusi Tiszatáj versrovatában

Kovács András Ferenc, Marnó János, Pál Sándor

és

Turczi István

költeményei olvashatók, a prózarovatban pedig részlet

Géczi János

Viotti négy vagy öt élete című, a Kalligram Kiadónál megjelent regényéből. Hajnaltól hajnalig címmel

Sándor Iván

regényének kezdő fejezetével ismerkedhetünk meg, majd a felvidéki

Tőzsér Árpád

roppant olvasmányos naplójegyzetei következnek 1999-ből. „

Nádas Péter

mesélte, hogy ittléte első napján találkozott

Frantisek Mikloskóvak

és

Peter Zajaccal

(mindkettő parlamenti képviselő, liberális politikus), s megkérdezte tőlük: lehetségesnek tartanák-e Szlovákiában olyan etnikai tisztogatást, mint amilyen Szerbiában, illetve Koszovóban folyik. Miklosko nem válaszolt, Zajac viszont kerek perec kijelentette, hogy igen. Nos, ha Meciar lesz a köztársasági elnök, négy évig Szlovákiában is Koszovó lesz: a kormány és az elnök közötti ellentétek akár polgárháborúba is torkollhatnak, a háború ostora meg (legyen akármilyen fonatú is) mindig a kisebbségek hátán csattan.” Folytatás következik. A 70 éves

Pataki Ferenc

festőművészt

Juhász Ferenc

és

Darvasi László

köszönti. „Pataki konstruktív, álmodozó, expresszív, pop-artos vagy éppen archaikus fohásza rendre megszólít más nagy művészeket is,

Bakát

és Juhász Gyulát, vagy mondjuk a töredezettség legnagyobb magyar poétáját,

Mészöly Miklóst

, de a festők világából könnyen tapasztalhatjuk

Klee, Matisse

vagy

Vajda Lajos

fölidézését is.”

Miskolczy Ambrus

Egy román népballada végzete – avagy tájkép fekete és vörös bárányokkal című tanulmányában érdekes következtetésekre jut: megvizsgálva az 1850-es években forgalomba hozott népballadát, megállapítja, hogy össznemzeti szinten valamiféle nem hivatalos nemzeti himnusszá lett, amit különböző korok, különböző indokkal rendre betiltottak. „ Hosszú leltárt lehetne készíteni, hogy kinek milyen nehéz helyzetben nyújtott vigaszt. Akadt, aki ráolvasásként mondogatta magának, ha beteg volt, és megnyugodott tőle. A tollforgatók viszont a világirodalom legnagyobb kísérleti lovává tették hol vörösre, hol feketére színezve A báránykát” - olvasható Miskolczy dolgozatában.

Széchenyi Ágnes

: Lélegzetvétel. A Válasz 1946-1949 című monográfiáját

Monostori Imre

méltatta. A „második” Válasz a háború utáni magyar irodalom egyik legizgalmasabb, legnagyobb hatású laporgánuma volt, melyben a kor legnagyobbjai publikáltak:

Illyés Gyula, Németh László, Veres Péter Cs. Szabó László, Bibó István, Pilinszky János, Ottlik Géza, Sarkadi Imre, Mészöly Miklós, Szabó Lőrinc, Kodolányi János

. A folyóiratot

Molnár Ferenc

lánya, a rendkívül agilis

Sárközi Márta

jegyezte. „A Válasz előítélettől, politikától és többnyire a mesterséges csoportképződésektől mentes szépirodalmat adott, az irodalmi önszerveződés egyik utolsó példája volt.”

Szilágyi Domokos

és

Kovács András Ferenc

munkásságával foglalkozik

Korpa Tamás

tanulmánya, amely egy hosszabb értekezés részleteként jelent meg a folyóiratban,

Juhász Krisztina

pedig

Kiss László

A térképnek, háttal című prózakötetét ismertette. A szerző harmadik prózakötete könnyednek tűnik, néha mégis egészen nehéz, sokszínű, mozaikos, mégis egy nagy rámába foglalt egész, humor, líra, rengeteg irodalom és nagy adag őszinteség járja át ezeket a szövegeket. A Tiszatájat Pataki Ferenc festményei illusztrálták.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.