Befejezés előtt Jankovics Marcell 22 évig készült alkotása

A Szegedi Szabadtéri Játékok idén ünnepli fennállásának 80. születésnapját. Az ünnepi nyitóelőadásra július 1-jén kerül sor, Madách örök érvényű művét, Az ember tragédiáját mutatják be Vidnyánszky Attila rendezésében. Szerdán Balog József újságíró vendége Jankovics Marcell Kossuth-díjas rajzfilmrendező, grafikus, író volt, aki 22 évvel ezelőtt kezdett hozzá a Tragédia rajzfilmváltozatának az elkészítéséhez. Amint megérkezik a hiányzó, közel 20 millió, a mű egy hónapon belül elkészül. A film 2,5 órás, önköltsége 600 millió.

Az alkotás csúcstartó a szabadtérin, az elmúlt évtizedekben 16 évad során 61 előadásban láthatták a nézők. A szervezők színháztörténészekkel, rendezőkkel, elméleti szakemberekkel önálló programsorozat keretében kívánják felidézni a drámai költemény hazai és szegedi fogadtatását, kultúránkra gyakorolt hatását. De lássuk a rajzfilmet!

– A Tragédia forgatókönyve 1983-ban készült el, a forgatás pedig csak 6 évvel később. Pénzhiány miatt történt így?

– 1989-ig egy vasat sem kaptam. Pénzhiány miatt évente kellett pályáznom. Úgy kell felfogni, hogy készítettem 15 rövidfilmet (ennyi színből áll a Tragédia), amit most a végén össze tudok rakni egy hosszú filmmé. Ha az átlagos rajzfilmkészítőt nézem, ő nagyjából 15 év alatt elkészít 15 rövidfilmet, évente tehát egyet. Nekem ez 22 év alatt sikerült, közben megírtam 16 könyvet, voltam igazgató, elnök, csináltam más filmet. Kihasználtam az időszüneteket, mindig foglalkoztatott valami.

– Egy helyen azt nyilatkozta, hogy rengeteg saját pénzt is befektetett a filmbe.

– A 22 év alatt annyiszor változott a forint árfolyama, hogy 80 millió biztos ráment saját zsebből vagy a családom zsebéből. Rengeteg pénz tettünk bele mi magunk is, de az alkotás akkor fog elkészülni, ha ezt a 19,5 milliót is megkapom. Ez napokon belül megtörténhet, és akkor végre befejezhetem. Április utolsó hetében mi már a hangfelvételt akartuk csinálni, de a színészeket nem lehet csak úgy leakasztani a szögről. Jelenleg ez a legnagyobb gond, ezen múlik.

– Úgy volt, a Filmszemlére befejezik.

– Nem, arról nem volt szó, csak arról, bemutatjuk a Londoni színt – versenyen kívül csakúgy, mint a kecskeméti filmfesztiválon.

– A 22 év alatt nem veszített az alkotás az aktualitásából?

– Számomra a probléma az, hogy nagy paradigmaváltásban vagyunk, amit úgy lehet felfogni, mint egy végítéletet, mint egy korszak lezárulását. Látjuk is a jeleket, Fukusima példája elég tanulságos. Úgy vélem – s ez sokaknak majd nem tetszik –, véget ért a keresztény, fehér civilizáció, és jön helyette valami, ami más lesz. Ezt megszülni a világnak nem lesz könnyű feladat. Ahhoz a keresztény kultúrához kötődöm minden idegszálammal, szívemmel, testemmel, miközben elegánsnak tartom a kínait is meg mindent, de nincs közöm hozzá. Ha direkt politikai analógiát kell mondani, akkor valószínűleg kínai hegemónia lesz. A muszlim kultúra sokkal erősebb, mint a keresztény. A minap vitatkoztam egy keresztény érzelmű emberrel, s azt találtam mondani, az iszlám barbár módra csinálja, de erő van benne. Sok náluk a gyerek, a fiatal, és jönnek föl. Európában hamarosan muzulmán világ lesz. Minden változik, és ebben a változásban van tennivalónk, küzdeni kéne. A film nem erről szól.

Madách

szavaiba nem passzírozhatom bele ilyen direkt módon a jelent, de értsék meg belőle, és ha olvassák hozzá a napi sajtót, meg látnak a szemükkel, hallanak a fülükkel, akkor tudják, milyen tennivalók és feladatok várnak rájuk. Nálunk egyetlen mecset nem nőtt még ki a földből, miközben Németország már televan. Átrepültek a fejünk felett a mecsetek, de ez engem nem vigasztal. Mi eközben ezer szállal Európához akarjuk láncolni magunkat, és nem nézünk a hátunk mögé. Volt a keresztény értelmiségiek szövetségének valamilyen konferenciája 2000-ben, ahol azt mondtam, keresztények, nézzetek a hátatok mögé: keletről jöttünk, másrészt onnan jön az új világ is. Tessék erre figyelni, mert különben el fognak söpörni bennünket annak rendje és módja szerint, nem leszünk érdekesek. Találjuk meg a hullámot, amit meglovagolhatunk, hogy túléljük ezt is, mert valahogy túl kellene élni. Küzdeni kell, ez a lényeg.

– A globalizáción kívül milyen erő mozgatja ma a világot? Melyiket kellene követnünk?

– Követő kultúra vagyunk, a magyar kis nép. Az a bizonyos, hogy a szélső jobbikosnak nevezett nemzeti irány az nem tud mást szembeszegezni a globalizációval, csak a nemzetit. Ragaszkodik a nyelvhez, a hagyományhoz, s azt hiszi, a túlélésnek ez a módja. Jelen pillanatban nem látunk mi sem mást, az erővel szemben haladni nem tudunk. A finnek a Nokiával mentették ki magukat a mélyből, nekünk is ki kell találnunk valamit. Itt van a geotermikus kincs például. Rengeteg munkával jár ennek a tudatosítása. Ölbe tett kézzel nézzük, hogy három ember kitalálja és megcsinálja helyettünk, ez nem megy. Nálunk a "fogjuk meg és vigyétek" mentalitás érvényesül, ez a divat járja, mióta élek. A munkában látom a lehetőséget: tiszta fej, forró szív és dolgos kezek.

– Évekkel ezelőtt alaposan meghurcolták kollégái irigységből, a pályázati pénzek miatt, a liberális sajtó egy része is ön ellen fordult. Jelenleg a Nemzeti Kulturális Alap elnökeként ön került hatalmi pozícióba?

– Nem vagyok döntő helyzetben. Ha megkérdezik tőlem, hogy független vagyok-e, azt szoktam mondani, a pénztől nem vagyok független, a Nemzetgazdasági Minisztérium felülír engem, s még csak tiltakozni sem tudok. Úgy táncolok, ahogy a területem engedi. Inkább stratégiákat fogalmazok meg, az apró munkát, a részleteket pedig a kollégiumok művelik/teszik, az igazgatóság pedig átülteti a gyakorlatba.

– Mely területek élveznek prioritást az idén?

– Sajnos senki sincs prioritásos helyzetben, mert a fűnyíró-elv szerint kellett pénzeket elvonni.

– Kétmilliárd hiányzott tavaly…

– Most megint annyi hiányzik abból a 6,9 milliárdból. Inkább azt mondom, amin figyelem van, ez a Márai-program, félpénzből valósul meg az idén. Valószínűleg hangsúlyt kap a könyvtár, a könyvkiadás, ugyanakkor szemet szúr, hogy a Liszt-évhez például az NKA alig tudott hozzájárulni. Az is jellemző, hogy annak arányában, ahogy csökken a keret, úgy nő, szaporodik a pályázók száma. Bedőlt a Mozgókép Közalapítvány, most minden filmes átjött ide pályázni.

– Az elmúlt években viszont éppen a film élvezett kiemelt támogatást.

– 600 filmes pályázat volt, el kell dönteni, hogy a 300 millióból miként támogassunk 600 projektet. Azt mondom, legyen prioritás a film befejezése. A megkezdett munkát be kell fejezni. Ingyen is lehet forgatókönyvet írni, azt nem kell feltétlenül honorálni, viszont tragédia, ha egy film befejezetlenül marad. Ugyanez a helyzet a zeneművészet terén is. Modernizálni kellene a gondolkodást. Az emberek, sajnos, nem veszik komolyan a digitalizációt, a hagyományos könyvkiadás, az még hagyján, de a folyóirat-kiadás iszonyatos pénz emészt fel. Magyarországon 1000 folyóiratot támogat az MKA, ebből 50-et ha olvasnak az emberek. Tessék digitális folyóiratokat gyártani, kimenni az internetre, sokkal olcsóbb, és még pénz is jut honoráriumokra. Többen még mindig a papírban gondolkodnak, olyanok, akik a fiaim is lehetnének.

– A beszélgetés során azt találta mondani, hogy moziban nem szívesen forgalmazná Az ember tragédiáját, akkor viszont csak a tévé vagy a DVD marad.

– Nem baj, a tévében sokkal többen látják. Ha vasárnap délután mutatják be például a Duna TV-ben, akkor nem. Olyankor az ember fekszik az ágyban, és próbálja megemészteni a rántott húst.