//

Jókai Anna: A szellem embereinek példát kell mutatniuk

Cikkünk frissítése óta eltelt 12 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

A március 15-ei szegedi ünnepségek díszvendége volt Jókai Anna Kossuth-díjas író, költő, akinek meggyőződése, hogy életünkben soha, semmi nem történik véletlenül, és semmi nem történik tanulság nélkül. Amikor az ember úgy érzi, mélybe zuhant, gödörben van, ha azt megfelelő lélekjelenléttel mégis kibírja, akkor utólag ráébred arra, voltaképpen nem is mélypont volt, hanem csak előfeltétele egy nagy ugrásnak.

– A magyarok egymásra találtak – mondta ünnepi beszédében Orbán Viktor, ennek ellenére továbbra is külön ünnepelt minden ellenzéki párt úgy, mint eddig. Mikor leszünk egységesek legalább közös ünnepeinken?

– Ne legyenek olyan tapasztalataik az embereknek, hogy egyik vagy másik pártnak a gyűjtőszerepét megkérdőjelezik. Akárhogy igyekszik mindenki ilyenkor, hogy ne aktuálpolitikát keverjen a beszédébe, mert az nem is helyes, ugyanakkor azért csak kicseng belőle az, hogyan képzeli el az elkövetkezendő éveket. Ezt természetszerűleg meg lehet tenni agresszíven, és meg lehet tenni egy bizonyos értékszemléletnek a jegyében, konszolidált formában. Nem tartom rossznak, hogy külön ünnepelnek a pártok, mert ilyenkor legalább meg lehet látni, milyen támogatottságot élveznek. Gyakori szónoka vagyok a március 15-éknek, sok vidéki városban és a főváros kerületeiben az elmúlt évek alatt többször beszéltem. Azt a gondolatkört emelem ki, amelyik magába foglalja a nemzeti keresztény értékeket. Ez semmiképpen sem jelent kirekesztést, hanem olyanfajta határozottságot, ami sok embernek mankót jelenthet. Remélem, amit ma itt el szeretnék mondani – sohasem papírból olvasva, a szívem és eszem szerint –, abban talán sokan meg tudunk egyezni. Még soha nem beszéltem úgy, hogy ellenszenvet váltottam volna ki becsületesen gondolkodó emberekből. Ez az ellenzékre is igaz. Abba a gyűlölködési hullámba, amibe szegény Magyarország belekerült, nekünk, akik valamelyest alkotó, szellemi embernek tartjuk magunkat, olyan ellenpéldát kell mutatnunk, hogy nem gyűlölettel, hanem amivel lehet, és ahol lehet, ott összefogásra próbálunk buzdítani.

– Lehet-e új alkotmányt hozni az ellenzék bevonása és hozzájárulása nélkül?

– Az tudna hitelesen erről beszélni, aki benne van az új alkotmányozási folyamatban. Nem szeretek „okos Katának” feltűnni, de úgy érzem, valóban szükség van az új alkotmányra, az új alapelvekre. Azt, hogy ebben részt vesz-e az ellenzék, vagy sem, jelen pillanatban, úgy érzem, az ellenzék felelőssége. Ha meg lettek híva, akkor a továbbiakban az ő számlájukat terheli, ha távol maradnak. Abszolút hibátlan politika nincsen, az egy gyermeteg álom lenne, de ha nagyvonalakban jót tesz az ember, és megpróbál félreérthetetlenül fogalmazni és dolgozni, akkor úgyis meg lesz a szándék, hogy ebbe belekössenek. Az a nemzetközi hangulat, amit az utóbbi időben kialakítottak Magyarországról, az méltatlan hozzánk. Annak a magyarságnak a pártján állok, amely tényleg nagyon sokat tett ebben a régióban, sok, nálunk szerencsésebb nemzetnek az érdekeiért is.

– Ezért az ellenzék lenne a felelős?

– Aki a hazájáról viszi a híreket, elsősorban mindig az felelős: milyen híreket és kinek visz. Itt egy hecckampánynak a részesei vagyunk, s minden józan embernek látnia kell, nem az igazságról, hanem bizonyos vesztes politikai érdekeknek a kinyilvánításáról van szó.

– A határon túli magyarok számára megadandó szavazati jog még vita tárgyát képezi. Ha nem kapják meg, nem lesznek egyenrangú állampolgárok, ha igen, beleszólhatnak az ország gazdasági, politikai életébe, miközben nem is élnek itt, és a hazai törvények, jogszabályok sem kötelezik őket. Mi a jó megoldás?

– Ezt az új magyar állampolgárságot nyert egyénektől kell megkérdezni, hogy ők tisztük és hitük szerint mit szeretnének. Biztos van olyan, aki nem is kérne szavazati jogot, azt mondaná, nem ért ehhez, vagy nincs olyan mélységében a tudásának, és nem akarja. És olyan is lesz, aki igen. Nagy álmom, ami valószínűleg nem fog megvalósulni, hogy minden képviselőt egyénileg lehessen megválasztani, és mindegyik visszahívható legyen.

– Továbbra is úgy vélekedik, mint ifjú korában: ha megmondja az igazat, akkor abból baja nem származhat, vagy azóta bölcsebb, óvatosabb lett?

– Az használ a legtöbbet egy ügynek, aki nemcsak az ügy árnyékos oldalában tud véleményt nyilvánítani, hanem akkor is, amikor az ügy gyötrelembe fordul. Akkor is szükség van arra, hogy meghallgassák azokat az embereket, akik egy bizonyos szellemi erőt képviselnek ebben az országban. Bízom abban, eljutunk odáig, hogy az alkotói értelmiséget, és annak is a világot előre vivő eszmékkel szimpatizáló részét, azt nem szolgaként kezelik, hanem meghallgatják. Ez rendkívül fontos dolog. Nem kiszolgálói még a legsikeresebb változásnak sem, nem is vitapartnerei, hanem olyan emberek, akik hozzá tudnak tenni valamit ahhoz, ami van, vagy esetenként azt tudják mondani, bármennyire szeretlek benneteket, de ezt egy kicsit másként kell csinálni. Az úgynevezett értelmiségnek ez volna az erőssége. Ugyanakkor gyalázatos dolognak tartom, amit nagyképűen néhányan tesznek, hogy kihasználva azt a külföldi kapcsolatrendszert, ami megadatott nekik, illetve privilégiumukká vált, tényleg kígyót, békát összekiabálnak az országra. Ez óriási felelősség és lemoshatatlan, mint ahogy lemoshatatlan maradt 2004. december 5-e is, amikor bizony bevésték a magyarok lelkiismeretébe ezt a napot, amikor a manipulátorok hatására úgy döntöttek, ahogy döntöttek. A sebek gyógyítására most legalább annyit tudunk mondani: mindannyian együtt vagyunk és összetartozunk. Nem politikai, hanem emberi ügynek tartom ezt, a tisztesség, a beleérzés ügyének. Mindannyian, akik itt vagyunk, születhettünk volna a határon túl, kerülhetnénk olyan helyzetbe, hogy a fal mellett kellene osonni – saját nyelvünket és identitásunkat titkolva. Ezt meg kell érteni. Az igazi isteni parancs, hogy segítsél felebarátodnak. A felebaráti szeretet azt is jelenti, amit nem kívánok magamnak, azt nem kívánom másoknak sem. Azt tartom, legsürgetőbb dolgunk az óriási egyenlőtlenséget megszüntetni, mert ha nem tesszük meg, az ember, aki a maga irigy körülményeit veszi alapul, az önkéntelenül is lázadóvá válik. Az is isteni parancs, amit Krisztus mondott 2000 évvel ezelőtt: amit közületek a legkisebbel cselekszetek, velem cselekszitek. Ma minden pofon, ami az igazságtalanság és a gyűlölet jegyében csattan el, tulajdonképpen a nagy isteni ügyet veszélyezteti.

Előző sztori

Visszajönnek a fagyos éjszakák

Következő sztori

Készen állnak a Líbia elleni katonai csapásokra