Kultúra

Tabuk nélkül - ­Az Arany Ember Aranymúzeuma

Tabuk nélkül - ­Az Arany Ember Aranymúzeuma

2010. december 13., hétfő
Tabuk nélkül - ­Az Arany Ember Aranymúzeuma

Néhány évvel ezelőtt még csak nagyon kevesen hallottak a Zamárdiban nevelkedett, a budapesti Petőfi gimnázium után a Szovjetunió egyik legjobb egyetemén - az Orosz Külügyminisztérium Mellett Működő Moszkvai Állami Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében - végzett Zelnik Istvánról, aki a diplomatapályát választva Délkelet-Ázsiában, később pedig Brüsszelben teljesített szolgálatot, majd elhagyva a pályát, az üzleti életben próbált szerencsét.

Fiatal kora óta hajtotta a gyűjtőszenvedély olyannyira, hogy mára a világon egyedülálló arany, ezüst és porcelángyűjteménnyel rendelkezik, melynek értékét a szakértők 1,5 milliárd dollárnál is többre becsülik. Magyarország egyik leggazdagabb emberét tulajdonképpen idén, március 12-én ismerte meg a közvélemény, amikor a budapesti Néprajzi Múzeumban megnyílt a páratlan szépségű Zelnik-gyűjteményt, az Ázsiából származó arany maszkokat bemutató, június 20-ig nyitva tartó kiállítás. Ekkor

Zelnik

úr már nem titkolózott tovább, bejelentette, hogy jövő év tavaszán megnyílik Budapesten az Andrássy út 110. alatt található és a nevét viselő Aranymúzeum, megkezdi munkáját a Magyar-Délkelet-Ázsiai Kutatóintézet, létrehozza és finanszírozza az Eötvös Loránd Tudományegyetemen a Délkelet-Ázsia Tanszéket, ösztöndíjakkal támogatja az itt végző legtehetségesebb fiatalokat, angol nyelvű művészeti világlapot indít az említett térség kultúrájának világszintű megismertetésére, vándorkiállítást szervez páratlan értékű műkincseinek bemutatására.

Egy magyar világpolgár

Azóta

Csúri Ákos

kolléga tollából Arany, ember - Egy magyar világpolgár rendhagyó portréja címmel könyv is megjelent Zelnik Istvánról, amely az idei tél egyik legnagyobb könyvszenzációjának ígérkezik. A művet kedden, 17 órakor, a szegedi Somogyi Könyvtárban is bemutatják. Az olvasók megismerkedhetnek Zelnik úrral is, aki készségesen válaszol az érdeklődők legszemélyesebb kérdéseire. Erről mi is megbizonyosodtunk, amikor a kecskeméti könyvbemutató előtt faggattuk páratlan életútjáról, terveiről, a portrékötetről.

Először Csúri Ákos újságíró beszélt: - Ahhoz, hogy egy magánember nevét viselő múzeumba elmenjenek az emberek és megcsodálják gyűjteményét, ahhoz jó volna, ha előtte megismernék a gyűjtőt és annak életét is. Ezzel ostromoltam Zelnik urat, s ő az idén nyáron végül bele is egyezett, hogy megszülessen ez a portré. A könyv alapvető célja, hogy a 2 éve még abszolút ismeretlen Zelnik Istvánról és a gyűjteményéről alakuljon ki egy olyan kép, amelyben az egész életútját érintő ilyen-olyan kérdésekre válaszokat is kap az olvasó. Szeptember 3-án adtam le a kézirat utolsó módosítását. November végén jelent meg a könyv. Most járjuk az országot, és gondosan megtervezett útvonalat követve bemutatjuk a Zelnik úr életútját taglaló alkotást. A könyvet a határon túli magyarokkal is meg szeretnénk ismertetni, hiszen az Aranymúzeum nemcsak a magyarországi, hanem a világ minden magyarjának - sőt minden náció érdeklődő polgárának - szól." A múzeumot eredetileg februárra tervezték megnyitni, de csúsznak a kivitelezői munkálatok, ezért valószínűleg csak márciusra-áprilisra nyitja meg kapuit. Erről már Zelnik István beszélt: "A múzeum a gyűjteményem egy szegmensét, 800 különleges szépségű, válogatott arany tárgyat mutat be. Ezeket muzeológusokkal, művészettörténészekkel közösen válogattuk ki. A kollekciót az eddig megjelent 4 kötet mutatja be (a teljes anyag megismertetésére 20 kötetet tervezek). Egy könyv elkészítése 1-2 éves munkát igényel, és több tucat szakember közreműködésével születik."

Az Aranymúzeum mindenben más lesz

Korábban a műtárgyakat több országban őrizte Zelnik úr, hiszen ő maga is állandóan ingázott Délkelet-Ázsia, Belgium, Magyarország és Svájc között. Most már a kincsek java része hazánkban található, így a világ minden tájáról idejönnek a szakemberek megvizsgálni a páratlan értékű gyűjteményt. Az Aranymúzeumban Délkelet-Ázsia ötvösművészetének remekeit állítják ki, letűnt törzsi királyságok és nagy kultúrák szépséges arany tárgyait. "Lesz a 3 szintes múzeumban egy olyan terem" - mondja Zelnik úr -, "ahol az általam közkedvelt 10 legkülönösebb és legizgalmasabb tárgy kap helyet. Olyan 2-2,5 ezer éves rituális szobrokat láthat a közönség ezen az 1000-1200 négyzetméteren, amelyek a khmer birodalom vagy a tyán királyságok páratlan gazdagságáról árulkodnak." Megtudjuk, hogy az Aranymúzeum mindenben más lesz, mint a többi hasonló intézmény. Évente mintegy 200 darabbal bővíteni szeretné névadója, hogy az érdeklődők minél szélesebb betekintést nyerjenek a Zelnik-gyűjteménybe, amely több mint 3500 arany és ezüst műtárgyat tartalmaz. Rendhagyó lesz azért is, mert koncepciójában és felépítésében egy soha, sehol nem látott aranykincs-együttest mutat be. Szakít azzal a hagyománnyal, hogy a kiállítótérbe nem kerülhet élő anyag. Ők igenis tesznek oda orchideaszárat, élő növényt, fát, sőt - ami ugyancsak élőnek számít - elefántcsontból készült tárgyakat is. Kapcsolódik az épülethez egy trópusi kert, ahol csodás dolgokat láthatunk, egy teaház, a múzeumshopban pedig autentikus délkelet-ázsiai régiségeket vásárolhatunk - mindenki számára megfizethető áron. A múzeumok többségével ellentétben ez hétfőn is nyitva tart. A főváros, sőt Magyarország kulturális turizmusára nyilván nagy hatással lesz egy ilyen, párját ritkító intézmény.

"Jövőre legkevesebb 150 ezer külföldi látogatóra számítunk, ez mindössze a Budapestet felkereső turisták 2,5 százalékát teszi ki, és akkor még egyetlen hazai vendéget sem vettünk számba" - folytatja Zelnik úr. "Úgy számítjuk, hogy évente azért 50-60 ezer magyar érdeklődő is felkeres majd bennünket." A könyvből kiderül, hogy az Aranymúzeum egy fillér állami támogatás nélkül szeretne boldogulni, ami a hazai viszonyok ismeretében szinte elképzelhetetlen. Zelnik úrnak erről más véleménye van. "A múzeum teljesen önerőből épül, és az üzemeltetést is támogatások nélkül kívánjuk megoldani. Úgy gondolom, hogy idővel profitot fog termelni, amit a közjó javára kívánok fordítani: oktatásra, kutatásra, fiatalok utaztatására."

Magyarok tárják fel Koh Kert

Igazságtalanok lennénk, ha a múzeum mellett nem említenénk meg, a műgyűjtő legalább ilyen fontos és régóta dédelgetett tervét, a Magyar Délkelet-Ázsia Kutatóintézet létrehozását, amely már a jövő év elején megkezdi működését. A Kambodzsában folyó ásatások révén -, amelyeket ugyancsak Zelnik úr és társasága végez, irányít - több olyan kutatási téma kínálkozik, amelyekben neves hazai és külföldi szakértőket szeretnének bevonni. Koh Ker volt a 10. századi Kambodzsa fővárosa, ahol most a dzsungelben, 80 négyzetkilométeren, komoly feltáró munka folyik. Részben az ottani leletekre, illetve gyűjteményekre és a múzeum anyagára alapozva nemzetközi kutatási program indul Budapesten és Kambodzsában. A projektbe bekapcsolódik a francia állam legnagyobb keletkutató intézménye, a világ leghíresebb Ázsia-múzeuma, a Gumiet, a Sidney-i, a bangkoki egyetem és mások. "A régészek és a művészettörténészek szerint fantasztikus dolgokat fogunk találni" - folytatja István -, "a felszíni kőszobrokat, szobortöredékeket a vietnámi háború, illetve a polgárháború idején elhurcolták, kicsempészték az országból, de így is komoly értékeket rejt a dzsungel. Közel 100 templommaradványt kell feltárnunk, feltérképeznünk, hogy utána évtizedeken keresztül nyugodtan lehessen kutatni, régészeti ásatásokat folytatni." Zelnik úr elmondja, hogy a november 25-ei, Kambodzsában lezajlott nemzetközi kulturális örökségvédelmi konferencián mutatták be azt a 4 turisztikai terméket, amelyet ők vezetnek be a piacra: az első a Koh Kert ábrázoló turistatérképet, az első guide-ot, az első 3D-s virtuális látogatást lehetővé tevő CD-t és egy képeslap-sorozatot. Megvannak az első kutatási témák, s ehhez a kutatóintézethez, valamint a gyűjteményhez kapcsolódik majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen megalakult Délkelet-Ázsiai Tanszék szeptemberben indult minor szaka is. Zelnik úr nagy örömére már 26 magyar fiatal, 5-6 különböző diszciplínában vesz részt a képzésben.

Nincsenek titkaim

A műgyűjtő milliárdos másik vágya, hogy páratlan gyűjteményét minél több emberhez eljuttassa, minél többen láthassák. Ezért vándorkiállításokat tervez - ilyen volt a Néprajzi Múzeum-beli -, amelyeken bemutatná a dél-kínai tengerből előkerült hajóroncsról származó, 18. századi, világviszonylatban is jelentősnek, különlegesnek mondható porcelángyűjteményét, amelytől nagyobb, látványosabb csak a hanoi Történeti Múzeumban látható, vagy az elefántcsontból készült műtárgyakat. A könyv főszereplője - saját bevallása szerint - nem tekintett bele a kéziratba. "A legelején abban maradtunk, bármit írhat, bármit kérdezhet, nincsenek tabuk, és nem fogom arra kérni, hogy cenzúrázzuk a könyvet" - pontosít Zelnik. "Ez így is történt. Amikor elolvastam a könyvet, kiderült, hogy új dolgokat is megtudhattam belőle a saját életemről. Azt például én sem tudtam, hogy életem első éveit az Almássy-kastélyban töltöttem. Talán 2 dolog miatt volt fontos megírni. Az egyik az, hogy a kicsit kalandos és éppen ezért sok-sok sikerrel és kudarccal tűzdelt életem, a kitartásom, makacsságom és tudásvágyam esetleg a mai fiatalok számára is példaként szolgálhat. A másik, elkezdődött a gyűjtemény publikálása, megvalósul a múzeum, megkezdi munkáját a kutatóintézet, elindul a délkelet-ázsiai oktatás-képzés az egyetemen, meghirdetésre kerülnek az ösztöndíjak és az álmok lassan megvalósulnak, a könyv pedig kiváló szolgálatot tesz mindezek megismertetésére." Zelnik úr édesanyja - mint a könyvből tudjuk - mindenáron le akarta beszélni fiát az Aranymúzeum budapesti megvalósításáról. "Ez valóban így van" - erősíti meg a műgyűjtő -, "Ede nem bántam meg, hogy így döntöttem. Édesanyám azt szerette volna, ha a Péterffy-kórházat támogatom, ahol születtem. Azt válaszoltam, nem külföldön csinálom meg a múzeumot, hanem itthon, mert magyar vagyok, és ez egyfajta kötelességem. Hogyha már összegyűjtöttem az évek során egy ilyen anyagot, és a nemzetközi szakértők azt egyedülállónak és páratlannak ítélték meg, akkor ennek Magyarországon kell lennie. Ugyanez vonatkozik az oktatási, kutatási, fejlesztési programokra is. Nem értek egyet édesanyám véleményével." Ezek után talán mi sem.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.