Kultúra

Az én adventem

Az én adventem

2010. december 23., csütörtök
Az én adventem

Az én adventem, gondolom, hasonló, mint a szegedi lakosoké általában. Csak nekem nem tekint vissza nagy múltra: ez volt az első év, hogy a Dóm téri vásárban tölthettem kellemes estéket. Illetve, tölthettem volna.

Mert négyszer voltam kinn, háromszor az eső miatt hatkor már zárva volt minden a forralt boros standokat kivéve – hál’ Istennek, ennyi átjött a karácsony hangulatából. Múlt szombaton pedig a gyönyörű hóesésben Végletek koncertre igyekeztem – egy ismerősöm szerint nagyon jó zenét játszanak: kiválóan ötvözik a rock- és a népzene elemeit, hát, gondoltam, majd írok egy jó kis beszámolót erről. De a népi hangulatra csak a Leszakadt a pajta... kezdetű mondóka adott esélyt, ez járt ugyanis a fejemben, mikor a rendezők közölték, hogy a koncert elmarad, mivel a tér közepén álló jurtának - ahol a rendezvényeket lebonyolítják – leszakadt a két centis hótól a teteje. Ráadásként megtudtam, hogy a vásár nyolckor zár, így negyed kilenc lévén kissé elszomorodtam, ismét. Úgyhogy már megint csak a forralt bor maradt. De a látvány legalább szép volt, nagyon. Nem tudom, lesz-e még esélyem úgy kimenni, hogy a vásárt teljes valójában át tudjam élni, de be kell vallanom, lehet, hogy tartok is ettől. Néhány magyar nagyváros adventi vásárához volt már szerencsém (?), s hogy őszinte legyek, néha egészen gyomorforgató élményben volt részem. Általában tele a vásár bóvliárusokkal. A giccsparádén kívül felettébb idegesítő még a „népi” és „kézműves” jelzővel ellátott standok java része: elképesztően egyszerű technikákat pocsékul alkalmazó, magukat „népművésznek” tartó emberek tákolmányai kaphatók, nem mellesleg háromszoros áron, mint ahogyan azt egy boltban, jó, vagy legalább jobb minőségben megvehetné az ember. Természetesen nem statisztikai adatokkal dobálózok, amit írok, teljesen szubjektív. De örülnék neki, ha mások szebbnek és jobbnak látnák a helyzetet...Csak van ugye a nagyon kevés pénzzel rendelkező (teszemazt) egyetemista, aki valami egyedit, valami találót venne a szeretteinek, kicsi pénzből. Ám ezeket nehéz meglelni, legyen szó vásárról, plázáról vagy hipermarketről. Ha az adventi készülődésemet az időjárás továbbra is megakadályozza, hát, lehet, hogy a könyv marad mindenkinek. Annak még nem volt, hogy nem örültek...És legalább tudom, hogy ha az van ráírva: krimi, akkor nagy valószínűséggel krimit fogok venni. Ugyanezt egy gyertyatartóról nem merem állítani: ha az van ráírva, hogy kézzel készített, akkor abban nem tudok hinni feltétlenül. Lehet, hogy kiábrándultam. De olyan nagyon szeretnék valami mást, valami jobbat és szebbet kapni, hogy nem adom fel, harcolok idővel, időjárással, meg az elmaradt koncertekkel, és ki fogok menni. És bízom abban, hogy jobb lesz, mint az előző évi élményeim. Már maga a hely is érv lehet ezen feltevésem mellett.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.