Írjon nekünk

Kultúra

Kép-kockák a Somogyiban + FOTÓK

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.

Megjelent:

A teljes szombati napot lefedő 2. Szegedi Képregényfesztivál mágnesként vonzotta az olyan arcokat, mint jómagam – szóval a tavalyi rendezvény emlékeitől felspannolva beinjekcióztam magam a Somogyi-könyvtár üvegajtaján.

A bejáratnál kellemes mosolyú lányok vártak minket kis fesztiválos fecniket (szórólapokat) osztogatva – az esemény látogatottságát akarták így felmérni. Farzsebre vágtuk, kabát be a ruhatárba, aztán a bőség zavara. Idén a hömpölygő rajongást nem kizárólag az alagsorba suvasztották be, ezúttal két szinten kaphatott a közönség őrült lapozórohamot.
Az alagsorral kezdtük: alkoholista haverom máris Kuczoró Zsolt Hidegbéke című képregényével a kezében jött velem szemben, két vitrinben mindenfajta képregényfüzetet csekkolhattunk le. Volt itt minden régi kiadású Pókembertől kezdve jubileumi Garfieldig. A világ tinta- és festékszagú Kánaánja. Perverz öröm mászott arcom felszínére, elvegyülve a gyerekkort előrángató nosztalgikus érzülettel. A helyiség körül írók/rajzolók standjai gyűrűztek – nyílt kontaktusfelvétel. Le is álltam dumálni velük – amit megnehezített az előadásoktól berezonáló mikrofonok zaja.

Képregénykultusz zigótaállapotban

Kuczoró szerény pavilonja mögött üldögélt, a sándorfalvi rajzoló és író pozitívnak ítélte meg az összeröffenést, már csak amiatt is, mert közel van. A Dél-Alföld ezen vidékén fura módon még csak zigótaállapotban rugdalózik a képregénykultusz, holott általánosan a magyar képregény fellegváraként aposztrofálják Szegedet, így mindenképpen jelentős, hogy a város végre magához tért, mi pedig testközelbe kerülhetünk az intenzíven tisztelt füzetekkel. Kuczoró bizakodik, hogy ez minél jobban összefogja majd a képregény-fanatikusokat, végül is már maga a fesztivál léte egy tendencia kezdete. Bennfentes infókból tudja, hogy jövőre még jobban ki akarják terjeszteni és városi méretű banzájjá duzzasztani az egészet.
Mára ez a kultúra szinte teljesen lehámlott a fiatalokról. A piac pupillaként beszűkült, Kuczoró is csupán hobbiként műveli a képregénygyártást. A fesztiválra megjelenő Hidegbéke című munkájára igen büszke – teljes joggal –, megvettem, és a mangabeütésű képek rögtön pofán vertek. Emlékszem, mikor kiskölökként bújtam a képregényeken örvénylő figurák akkor még rémisztően bravúrosnak tűnő, mai szemmel vizsgálva viszont kellemesen banális hülyeségeit – oké, kalandjait. De láttam jó ötvenes férfiakat is, akik gyermeki hévvel tűntek el a lapok közt. Szinte minden magyar kiadó képviselte magát egy szolid kisasztalnál tökig pakolva füzetekkel. Fumax, Kingpin, Adoc-semic – és még egy halom másik terjesztő. Még közös rajzolásra is nyílt lehetőség az alkotókkal, akik készséggel kivesézték a fanok műveit.

A képregény és az aranykor

Az old-school kiadványok idén jóval olcsóbbak voltak, mint legutóbb – 250, 500 forintos árakkal operáltak, amit díjaztam, bár haverom még így is otthagyott vagy tízezret. Szóval ez a hazai pangás tekintetében igencsak emberbaráti árfekvés (egy havi 24-48 oldalas képregényt nem kapsz 500 alatt sehol, az fix).
Még délelőtt beszambáztunk egy előadásra, a termet sok-sok lélegző teremtmény (képregény-geek) telepumpálta forró levegővel: projektor, vászon, embertömörülés. Az aranykor megrontása nevű előadásra ültünk be, Váradi Gábor és Szabó Gergő (kár, hogy utóbbi vészesen hadart) szegedi képregényszakértők beszéltek (viszonylag) dióhéjban a ’30-as, ’40-es évek manipulált, cenzúrázott kiadványairól, a pszichológiailag megerőszakolt karakterekről és mögöttes tartalmakról, egyszóval az aranykorról. Például Batman és Robin homoerotikus vonzalmát a gerincvelőig hatolva kitárgyalták. A publikum nevetett is rendesen – a szaunaszerű szobában sikerült feloldódni.
Szünet – cigi.

Gödörben

Odasiklottam egy hátsó asztalhoz, egy tősgyökeres szegedi srác ült a rajzok, képek hegye mögött. Torjai Ádám. Ő és társa tizenéve művelik az ipart kölyökkori rajongásból, tavaly nyitottak a honi szakma felé, így a Gödörbe is eljutottak Pesten. „Szemmel láthatóan… szerintem stílusos, hogy a magyar képregényszakma a gödörben van. Most is lent vagyunk (az alagsorban), sajnos ez jellemzi az itthoni helyzetet. Nagyon kellemes a fesztivál, a srácok aranyosak, mindenki barátként köszönt minket. Idén már saját standot is kaptunk, és azt vettük észre, hogy már előadókként hívnak minket. Alapvetően a magyar képregényes élet nagyon megrekedt egy ponton – bejöttek a filmek, a net, a gyerekeket kevésbé érdekli. Bár láttam itt nagyon fiatalokat is.” Hozzátette még, hogy ő nem igazán érzi Szegedet kiugróan jelentős gócpontnak a műfajon belül – talán van valami sajátos vibráció a sok napfény miatt… De nem tudja, nem látja igazán.
Aztán beúsztam a tömegbe. Lányokat céloztam főként, szokatlan őket képregényekkel látni. Szerintük sajnos csak egy szűk rétegre korlátozódik az ilyen rendezvények hatósugara – bár ez a réteg elég vegyes. Meg lelkes.
Sajnos a magyarok legtöbbje valamiért immunis a képregénykultúrából eredő misztikumra – képtelenek megtapasztalni azt a felemelő érzést, mikor saját fantáziáddal bővíted ki a képkockák dinamikáját. Szép gesztus a tetszhalott képregénykultuszon szívmasszázst alkalmazni ilyen fesztiválokkal – semmiképp sem hasztalan, az fix.

Berényi Csaba

Hírzóna

Változatos programokat kínálnak a kulturális örökség napjai Szegeden

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.

Megjelent:

Szerző:

A műemléképületek máskor a nagyközönség elől elzárt részeibe is bepillanthatnak az érdeklődők.

Tovább olvasom

Hírzóna

Folklór divatshow-t rendeznek Mórahalmon

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.

Megjelent:

Szerző:

Érdekes programnak ígérkezik.

Tovább olvasom

Hírzóna

Akadémikusok jártak a vásárhelyi Tornyai-múzeumban

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.

Megjelent:

Szerző:

Méghozzá a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Művészetelméleti Tagozatának tagjai.

Tovább olvasom

Aktuál