Szombaton bálba hívnak a vámpírok

Vámpírok... Sírjukból alkonyatkor visszatérő vérszívó emberforma lények, akiknek (fantázia)alakja az ókortól izgatta az embereket. A Somogyi-könyvtár október 30-án „Vámpírok bálja” című rendezvényével ered a vérszívók nyomába.

Kifogyhatatlan téma, melyet ma leginkább a művészeteken keresztül ismerünk. Képzőművészetben, irodalomban időről időre feltűnik

Drakula

és „faja”. Vámpírokban és vérfarkasokban bővelkedik a filmes univerzum is, a szombati program címét

Roman Polanski

azonos nevű filmjétől, vagy a szintén rendkívül híres musicaltől is kölcsönözheti. Ha a vérszívó lények legutóbbi „felbukkanását”, sikertörténetét keressük, akkor egyáltalán nem kell messzire mennünk, elég, ha csak kimondjuk a varázsszót: Twilight. Alkonyat. Egyedi vámpírtörténet, sőt vámpírrománc az amerikai

Stephenie Meyer

tollából, aki immár négy kötet jegyez - és mint a bestsellereknél megszokott, júniusban már a film harmadik része is debütált a mozikban. Az Alkonyat című film két magyar szinkronhangjával,

Csuha Borbálával

(Bella) és

Szvetlov Balázzsal

(Edward) szombaton a Somogyi-könyvtárban is találkozhatnak a rajongók.

Magyar vámpírok

A bibliotéka természetesen a tőle megszokott módon tudományos komolysággal is foglalkozik a témával. „Vámpírgenerációk nyomában” kiállítást szervezett a vámpírság történetéből és képzőművészeti irodalmából

Deákné Csótó Edit

és

Somogyi Szilvia

, melynek nyomán magyar vámpírtörténetekre és bukkanhatnak az érdeklődők. A XVIII. század közepén a vámpír magyar eredetéről Európát a neves francia teológus,

Augustin Calmet

győzte meg, kinek könyve több magyar vámpírról számol be – magyarázza Somogyi Szilvia könyvtáros. Például a X. fejezetben – „Magyarországi halottak, akik élők vérét szívják” – egy katonát egy hajdú paraszt házában szállásoltak el, akinek apja visszatért és halálba hívta fiát, aki meg is halt. A katona jelentette az ügyet, elrendelték a kísértet sírjának a felbontását, kinek vére élő emberéhez hasonlított. Ezenkívül leírja a legismertebb vámpírtörténetet,

Arnold Paul

hajdú esetét, akit egy szénával megrakott szekér nyomott agyon, majd temetése után negyven nappal tetemét kiásták, s megtalálták rajta az ősvámpír minden jegyét. A Tiszántúl északi részén élő hajdúk egy része a XV. században letelepedett, törökök elől menekülő délszlávokból állt, akik a XVII. századra teljesen elmagyarosodtak – utal a történet magyar eredetére a könyvtáros. Azonban „egyetlen józan, komoly, elfogulatlan tanút sem tudunk idézni, aki bizonyítaná, hogy látta, megérintette, érezte és higgadtan megvizsgálta volna ezeket a visszajáró lelkeket, s aki visszatértük valóságát és a nekik tulajdonított hatást bizonyította volna” - írja Calmet, akinek könyvét a Somogyi Emlékkönyvtára is őrzi, pontosabban annak 1757-es, német nyelvű 3. kiadása található meg

Somogyi Károly

alapítványi gyűjteményében.

Szegedi boszorkányok és Lidérc-naptár

Szintén a XVIII. századra tehető a magyar boszorkányperek ugrásszerű növekedése is. Az első évtizedekben Szegeden közel félszáz boszorkányüldözési pert indítottak női és férfi boszorkányok ellen. Ezeknek a pereknek jelentős társadalmi feszültségeket levezető funkciója volt. A vádakat jórészt a lakosság gyűlöletét „élvező” osztrák kvártélyos katonák emelték ellenségeikkel szemben. Ehhez kapcsolódóan a tárlat bemutatja

Jósika Miklós

A szegedi boszorkányok című regényét, és

Banner János

hasonló című könyvét is. A kiállításon látható a Lidércz-naptár 1865-ből, „Rémtörténetek, kalandok, bűnesetek, tündérregék, csodás tünemények stb. metszetekkel”.

A kísértet, akiről Mikszáth is írt

Egy másik igen híres közép-európai vámpírtörténet a Kaszparek-legenda, melyről 1890-ben az Ethnographia című folyóiratban

Matirkó Bertalan

ír Egy szepességi népmondáról címmel.

Kaszparek Mihály

lublói polgár eltemettetése után kísértet járt a megholt képében az alvó emberekhez, ütögetve, harapdálva, fojtogatva őket, sőt később világos nappal is megtámadta a járókelőket. A kiásott holttest elégettetése után sem szűntek meg a rémdolgok. Ezt a történetet Mikszáth Kálmán is feldolgozta Kísértet Lublón című művében.

A csejtei rém

De ismerjük például

Báthory Erzsébet

esetét is, akit „csejtei rémként” is szokás emlegetni, és akiről a Vasárnapi Újság 1872. szeptemberi száma tudósít, vagy

Varga Mihály Z.

Az öldöklő angyal Csejthén: Báthory Erzsébet című írásából is meríthetünk az asszony körül forgó rémtörténetek felidézéséhez – tudtuk meg Somogyi Szilviától.

Báthory György

leányáról van szó, aki férje,

Nádasdy Ferenc

halála után visszavonult csejtei várába és a társasági élettől elzárkózó életmódot folytatott. A népi hiedelmek szerint várában a szolgák egymás után tűntek el. Az titokzatos esetek ürügyén

Thurzó György

nádor 1610. december 29-én fegyverrel rontott rá Erzsébetre, és megvádolta több mint 600 ártatlan leány megkínzásával, csonkításával és meggyilkolásával. Thurzó

II. Mátyás

engedélye nélkül folytatta le a pert, melyben Erzsébetet bűnösnek találták, s a csejtei vár egyik szobájába befalazták. Az asszony kegyetlenkedéseiről, vérfürdőiről, orgiáiról terjedő hírek azonban csak koholt vádak a kutatások szerint.