Bulvár

Virágzik az indiai lótusz és az agávé a Füvészkertben

Virágzik az indiai lótusz és az agávé a Füvészkertben

2010. július 23., péntek
Virágzik az indiai lótusz és az agávé a Füvészkertben
Virágzik a buddhisták szent növénye, az indiai lótusz (Nelumbo nucifera) a Szegedi Tudományegyetem Füvészkertjében, ahol a látogatók egy másik egzotikus faj, az amerikai agávé (Agave americana) nyolcméteres száron ülő bugavirágzatát is megcsodálhatják. Az indiai lótuszok a füvészkert büszkeségei, Közép-Európában legnagyobb állományuk itt látható – mondta Németh Anikó, az intézmény igazgatóhelyettese csütörtökön az MTI-nek. A picinyke tavon a növénynek több száz hatalmas, rózsaszín virága nyílik, de már láthatók a később beérő makkokat tartalmazó zuhanyrózsa- vagy darázsfészek-formájú terméscsoportok is. A színpompás virágokat a látogatók – kedvező időjárás esetén – egészen szeptember elejéig megcsodálhatják. A lótuszállomány csaknem egyidős a 88 éves botanikuskerttel, az első növények az alapítás után néhány esztendővel a földeáki kastély kertjéből kerültek Szegedre – közölte a szakember. A legenda szerint Buddhának életet adó növény őshazája Délkelet-Ázsia és Ausztrália, ahol szinte minden részét hasznosítják. A virágok a templomokat díszítik, a víz alatt az iszapban található szárakat rántva fogyasztják, a fiatal hajtásokból és levelekből salátát vagy kompótot készítenek, termését pirítva, kandírozva fogyasztják, a nagyobb leveleket pedig csomagolásra használják. Az idei lótuszvirágzás – a tavasz és a nyárelő kedvezőtlen időjárása ellenére – évek óta a legszebb. Ennek azért is örül Németh Anikó, mert a növények most virágzanak első alkalommal azóta, hogy a tavat speciális módszerrel – hogy az iszapban rejtőző gyöktörzseket ne bolygassák meg – kikotorták. Igazi ritkaságnak számít az amerikai agávé virága, amelyet az érkező vendégek el sem téveszthetnek szem elől, ugyanis kimagaslik ez egyik melegház télen fóliát tartó dongái közül. A növény 1,5-2 méter hosszú viaszos, szürkés levelei közül emelkedik nyolc méter magasra a később elfásodó szár, amely a zöldessárga bugavirágzatot tartja. Az amerikai agávé, ahogy a több száz fajból álló nemzetség tagjainak többsége, élete során egyszer virágzik, ezt követően pedig elszárad. Vannak olyan fajok, melyek tíz-tizenöt éves korukban, mások – az amerikai agávé is – negyven esztendő után virágzanak. Az arborétum azonban nem marad agávé nélkül, a növény már sarjakat hozott, amelyek ezt követően növekedésnek indulnak. Az agávé nemzetség tagjai az USA déli részén, Mexikóban és Közép-Amerikában őshonosak. Az aztékok szent növényként tisztelték, mivel vastag, húsos levelei cukros nedvet rejtenek, amely önmagában is tápláló – betegeknek és szoptatós anyáknak adták –, megerjesztve pedig alkoholos ital is készíthető belőle. Az egzotikus növény a XVII. században került Amerikából Európába. Rostnövénynek akarták termeszteni, de nem volt gazdaságos. Magyarországon télen védeni kell a fagyoktól, délebbre azonban annyira megszerette a klímát, hogy vadon is szaporodik, az Adria partján gyakran találkozni vele.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.