Kékítőgolyó – Thealter-blog: kilencedik nap

Cikkünk frissítése óta eltelt 10 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

„…ifjú korában agavészálból készített csipkét…”

Megkaptuk tánccal és szavakkal mindazt, ami napok óta borússá tette a fesztivált. Bozsik Yvette társulata a már eleve a nincsről és semmiről szóló darabját naprakészen aktualizálta az anyagi nincsre is. Sajnálatos, hogy az elmúlt héten már többször elhangzott a pénzcsapok elzárásáról szóló hírfolyam, annak szörnyű következményeivel és a gonosz érkezésének jövendölésével, de azt tudatosan vagy véletlenül mindig elmaradt, hogy az időszámítás nem áprilisban kezdődött. És azért ez így nem korrekt.
Bozsik darabja alapból arról szól, hogy a társulat kiégett, nincs már késztetés új előadás létrehozására, a vezető elhízott, küzd önmagával és általában mindenkivel. Így jobb híján utazunk egyet a modern tánc történetében. A táncosok kifigurázzák önmagukat, a kritikusokat és a szakmát úgy általában. Idővel színpadra kerül a vak fiú is, a fucking vonalat hűen követve, s persze azért is, mert a Lélektánc a társulat szerint is fontos állomás volt.
A kreatív producer érkezésével, (itt következett a bevezetőben említett „gonosz üldözés”) az előadás végleg leült, a tapsrendre felszólított nézők hosszú, kitartó köszönetnyilvánítása inkább az elmúlt majd húsz esztendőnek szólt. Számomra a vendégként játszó Szakonyi Györk jelentett lelki pluszt, színészi játéka és mozgása kitörölte belőlem mindazt az űrt, amit korábbi szóló előadása hagyott bennem.

Ivo Dimcsev 2006-os sokkoló és nehezen felejthető előadása után Sarah Kane 4,48 Pszichózisa visszatért Szegedre. A Színművészeti Egyetem hallgatóinak bátorsága, hogy a kortárs, kísérletező színház e cseppet sem könnyű darabjához nyúltak tisztelettel töltött le. Az eredmény pedig még inkább. A sokszereplősre bővített játék sokkal mozgalmasabb volt a korábban látottaknál, a nézők figyelmét mégis végig lekötötte. A színjátszást még csak tanuló ifjú színészek mély átéléssel, kevés hibával vizionálták az öngyilkosságra készülő, gyógyszerektől hallucináló ember látomásait. A Zsina szakrális teréből adódó különleges lehetőségeket ügyesen és hatásosan kapcsolták az előadáshoz. Rendesen feltolták bennem az adrenalint.
„Halvány dunsztom sincs / milyen szép ez a halvány dunszt…” *

Bozsik Yvette Társulat: Újravágva
Moncsicsi Tanulmányi Kör (Budapest): Vannak tervei? – szuicid esztrád Sarah Kane 4.48 pszichózis című műve alapján

Petró János

* Tolnai Ottó: Halvány dunszt

Default thumbnail
Előző sztori

Gyálaréti bronz a SZEGEDma.hu-nak

Default thumbnail
Következő sztori

Megnyitották a 31. Vitorlázórepülő Világbajnokságot + FOTÓK

Legutóbbi hasonló cikkek