Sport

A repülés pillesúlyú szerelmesei

A repülés pillesúlyú szerelmesei

2010. július 19., hétfő
A repülés pillesúlyú szerelmesei

Vitorlázó repülés Szegeden

Július 20-án kezdődik Szegeden a Vitorlázórepülő Világbajnokság. Portálunk kilátogatott a szegedi repülőtérre, ahol Majdán Péter, a Szegedi Repülő Egyesület technikai alelnöke vezetett be a levegő szerelmeseinek világába. Az egyesület hatvan-hetven fős tagsággal rendelkezik, nagy részük aktív vitorlázórepülő, sárkányrepülő, vagy ejtőernyős, de a többség a vitorlázó szakosztályban hódol szenvedélyének. Úgynevezett üzemnapokat általában hétvégén tartanak, de iskolai szünetek, vagy épp a tagság részéről felmerült igény esetén egyhetes táborokat is szerveznek, ahol oktatással és versenyekre felkészítéssel foglalkoznak. Van ugyan tagdíj, ez azonban nem fedezi az összes költséget. Különböző munkákat, tevékenységeket kell elvégeznie a tagoknak, ami lehet egy egyszerű repülőgéptartó-bak elkészítése, lefestése, a közvetlen terület fűnyírása, helységfelújítás, napi karbantartások, felújítások. Egy üzemnap kezdete során az eligazításkor a létszám függvényében állapítják meg az elvégzendő feladatokat, ami függ a pilótáktól, a növendékek számától, a szükséges gépektől. A Góbé vitorlázógép levegőbe kerüléséhez 5-6 ember szükséges. Egy sikeres és szabályos starthoz elengedhetetlen a csörlőkezelő, aki a vonócsörlőt kezeli, a kötélhúzó, aki az 1100 méteres acélsodrony vonókötelet az aggregátorhoz viszi, a starton kell egy repülésvezető, és egy oktatónak is jelen kell lennie. Két-három olyan ember is ott van, aki repülni fog: ők a földet ért gépet újra a starthoz mozgatják, hiszen a vitorlázógép nem önjáró, ahol földet ért, onnan kézi erővel kell a további mozgatását elvégezni. Tökéletes összhangban történik minden feladat elvégzése, mivel a repülés bizony veszélyes üzem. A startzászlók kihelyezése, leszállóponyva kirakása, dokumentáció elkészítése (ki repül, mikor szállt fel, mikor szállt le, méri a repülés idejét, nála kell lejelentkeznie a pilótáknak), rádiók kiadása, kezelése. Így alakul ki a napi üzem, amiben mindenki kiveszi a részét.

Pilóta születik

A reggeli órákban, amikor még nem nagyon komoly a légmozgás, akkor a kezdők repülnek az oktatójukkal, mert a gépet a gyengén mozgó levegő nem dobálja annyira. Így a növendékeknek sokkal kevesebb ingerrel kell megküzdeni, hiszen nekik bőven van mire figyelniük: az egyenes vonalú repülésnél a vízszintes szárnytartást, a kinézett iránytartási pont felé való repülés, a fordulókat megfelelő bedöntéssel végezze el, a leszállás pontos végrehajtása. Ahogy elkezd mozogni a levegő, kezdenek felszakadni a termikek, kicsit jobban fúj a szél. Ekkor jönnek az időtartam-repülők. Amíg a leendő pilóta jogosítást nem kap, van egy meghatározott tematika, amit „le kell repülnie”. Ebben fokozatosan vannak megkövetelve a repüléssel kapcsolatos technikai feladatok, az egyenesrepülés, a fordulózás, felszállás, leszállás, majd ezeknek összegyúrása egy iskolakörré, amit az oktatóval a háta mögött, teljesen hibamentesen kell végrehajtania. De gyakorolnia kell a vészhelyzeti eljárásokat is. Ilyen például, ha csörlőzés közben elszakad a kötél, vagy épp a fordulónál „leborul” a gép és elkezd dugóhúzóban lefelé pörögni. Az ilyen esetekre is fel kell készíteni a növendéket, hogy ha majd egyedül repül és bekövetkezik, meg tudja majd oldani.

A repülés nem az embernek kitalált alapvető életforma

A növendékek általában a ráérzőképességük függvényében 50-100 felszállás után ülhetnek be egyedül a gépbe. Az autóvezetéstől eltérően, ahol a kormányt csak tekergetik, itt milliméteres mozgásokat lehet végezni a kormánybottal vagy a pedálokkal. A Góbé típus különösen érzékenyen képes reagálni a legkisebb mozdításokra is, így szinte – repülősen szólva –, csak „hangyakörömnyit” kell mozdítani a kormányszerveken ahhoz, hogy a megfelelő iránymozgás bekövetkezzen. A különböző géptípusok teljesítményét siklószámban adják meg, a Góbénak 23-as a siklószáma, ami elviekben azt jelenti, hogy ezer méter magasságról 23 km-t tudna siklani. Valójában messze nem tudja ezt a teljesítményt. Egy komolyabb gép 30, 36, vagy akár 45-ös siklószámmal is rendelkezik, így ezekkel a teljesítménygépekkel nagy távolságokat repülnek. A távrepüléseknek – ami sokszor 300-600 km-es távolságot jelent – talán legfontosabb feltétele, hogy az ember fizikailag alkalmas legyen arra, hogy akár hét óra hosszat üljön a vitorlázó gépben, és ez idő alatt maximálisan tudjon a feladatra, azaz a repülésre koncentrálni. Ezek mind-mind óriási energiákat vesznek ki a pilótából. „A repülés nem az embernek kitalált alapvető életforma” – foglalja össze Majdán Péter a kiképzési feladatokat. „Tizenhat-tizenhét éves kortól akár hetvenéves korig is voltak már pilótái az egyesületnek. Most inkább az a jellemző, hogy az egyetemista korosztály érdeklődik a repülés iránt. Van egy megállapodásunk a Szegedi Tudományegyetemmel, mely szerint sport-testnevelés tantárgy helyett fel lehet venni a vitorlázórepülést is.”

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.