Vélemény

Mindig valahogy így kezdődik...

Mindig valahogy így kezdődik...

2010. június 10., csütörtök
Mindig valahogy így kezdődik...

A feleségem, mikor a tévé előtt ültem, megkérdezte: „Mit nézel?”. – A port ... – válaszoltam neki. Ezután veszekedni kezdtünk…

Azt mondta, ad egy támpontot, hogy mit szeretne születésnapjára: legyen vörös, és menjen 0-ról 100-ra 3 másodperc alatt. Kapott tőlem egy piros fürdőszobamérleget. Ezután veszekedni kezdtünk... Másnap, a tükörben magát nézegetve kijelentette, hogy rettenetesen néz ki, öreg, kövér és ráncos, és tényleg szüksége lenne tőlem egy bókra. Amikor az mondtam neki, hogy legalább a látása jó, újra veszekedni kezdtünk… Szombaton elkísértem egy osztálytalálkozójára, ahol egyik volt osztálytársa egyik poharat a másik után ürítette ki, és alaposan berúgott. Megkérdeztem a feleségemet, hogy ismeri-e? – „Persze” – felelte. „Együtt jártunk, és mikor vége lett, elkezdett inni, és azóta nem tudta abbahagyni.” Amikor azt kérdeztem, hogy még mindig ünnepli a szakítást, megint veszekedni kezdtünk... A Tescóban vasárnap megkérdeztem a feleségemet, hogy ne vegyünk-e egy láda sört háromezer forintért, mert jön a foci vb. Azt mondta, nem, és anélkül, hogy megkérdezett volna, vett krémet hatezerért. Mondtam neki, hogy egy láda sör többet segítene abban, hogy szépnek lássam, mint a krém, erre ismét veszekedni kezdtünk… Néhány napja megkérdeztem, hogy a házassági évfordulónkon hová mehetnénk. Azt felelte, hogy valahová, ahol már rég nem volt. Erre a konyhát ajánlottam, de újra csak veszekedni kezdtünk...

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.