Közélet

A szegedi „Hídember” nevét is viselhetné az új híd

A szegedi „Hídember” nevét is viselhetné az új híd

2010. június 17., csütörtök
A szegedi „Hídember” nevét is viselhetné az új híd
Május végén Heumann Erzsébet, a Szeged Wesselényijeként is emlegetett Zsótér Andor ükunokája felvetette, hogy a Tisza-parti városért oly sokat tett Zsótér családról is elnevezhetnék az M43-as hidat. Várhatóan június 21-i ülésén dönt a Magyar Földrajzinév-bizottság az M43-as autópályahíd nevéről. A hídnévadási szavazás döntőjére a Gyevi, Móra Ferenc, Napfény, Radnóti Miklós és Szent-Györgyi Albert nevek maradtak a kalapban. A bizottságnak egyébként semmilyen javaslatot nem kell figyelembe vennie, saját hatáskörben hozhat döntést, akár a „döntős” öt névtől is eltérhetnek. A SZEGEDma.hu-t korábban Dutkó András, a földrajzinév-bizottság vezetője úgy tájékoztatta: várhatóan a legtöbb szavazatot kapott javaslat alapján Móra Ferenc lesz a híd neve.

Nagy tartozást törleszthetnénk

A Hévízen, illetve Németországban élő Heumann Erzsébet (Elisabeth) javaslata Zombori István, a Móra Ferenc Múzeum igazgatója szerint mindenképpen figyelemre méltó. „A Móra-múzeum vezető embereként és Móra Ferenc személyének abszolút tisztelőjeként örömmel vettem, hogy a város közönsége ezt a nevet választotta a híd nevéül, ez kapta a legtöbb szavazatot” – hangsúlyozta Zombori, ugyanakkor hozzátette: Móra személyének megbecsülése mellett úgy gondolja, hogy Szegeden elég sok minden őrzi már a nagyhírű régész és író nevét, ezért fogadta örömmel, és pártfogolná is a Zsótér elnevezést. „A városnak, de tulajdonképpen a magyar tudománynak és a közvéleménynek is van egy nagy tartozása, amely törlesztésében nekünk, szegedieknek élen kellene járnunk. Ezért merem javasolni, hogy – hangsúlyozottan nem elvitatva a Móra iránti tiszteletet – mégis fontoljuk meg a Zsótér nevet” – érvel az igazgató.

A híd és az ember

Zsótér János a reformkor egyik legkiemelkedőbb szegedi polgára, igazi jómódú kereskedőember, akinek a példaképe Széchenyi István volt. Mintegy száz hajója kereskedett a Tiszán, Széchenyi minden, a tiszai hajózással kapcsolatos tervét támogatta, és egyetértett vele, akárcsak a „legnagyobb magyar” magyar ipar és kereskedelem fejlesztésére vonatkozó elképzeléseivel. „Ízig-vérig szegedivé vált, és odavolt ezért a városért, teljesen belelkesedett, amikor Széchenyi előállt a Lánchíd tervével. Ennek mintájára azonnal átlátta a fontosságát egy állandó szegedi közúti híd megépítésének” – magyarázza Zombori. Széchenyi Angliában szerzett tapasztalatainak megfelelően egy ottani szakembert, Adam Clarkot bízta meg; Zsótér viszont a kor ismert, jeles mérnökét, Feszt Vilmost kérte fel, és a saját pénzén nekifogott megterveztetni a Tiszán átvezető állandó közúti hidat 1842-ben. Minden törvényadta lépést megtett, amit a város polgáraként a várossal együtt megtehetett. De bármilyen gazdag polgár volt, ő maga nem tudta volna megépíttetni a hidat – pontosan ezért maradt el az építés, mert nem volt rá anyagi keret. Ugyanakkor ez a tett a magyar közlekedéstörténet, illetve Szeged közlekedése, kereskedelme szempontjából rendkívül nagy jelentőségű terv volt, mely méltán indokolttá teszi, hogy az új híd névadójává lépjen elő Zsótér János, akinek akár domborművel és rövid életrajzát megörökítő táblával is emléket állíthatnának. Szegednek sok hasznot hozó, sok embert foglalkoztató személyisége volt, meghatározó szereplőként vett részt az 1848/49-es szabadságharcban is. A Zsótér család több nagy házat építtetett Szegeden, mai napig Zsótér-palotának nevezzük a Széchenyi tér 9. szám alatti épületet, az 1879-es árvíz után több ezer embernek adtak menedéket. Zsótér János fia, Zsótér Andor (felső képünkön az igazgató kezében lévő képen) a Szegeden létesített Csongrád megyei takarékpénztár egyik alapító tagja, illetve igazgatója volt, a kiegyezés korának meghatározó személyisége. „A Móra-múzeum mindezekért maximálisan támogatja Heumann Erzsébet kezdeményezését, a család mindenképpen megérdemelné ezt a gesztust” – összegzett Zombori István. A múzeumban egyébként megindult egy jelentős munka a Zsótér család 19. századi életének, munkásságának feltárására, ebben komoly előrehaladást jelentett az a sok dokumentum, amit a család leszármazottjától kapott az intézmény.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.