Május 15-én született Hell Miksa, korának legnagyobb csillagásza, Pierre Curie, korszakának egyik leghíresebb fizikusa, és ezen a napon zajlott a magyar történelem utolsó nagy tengeri csatája is az első világháborúban. Névfordulós naptárunk következik.
1720-ban ezen a napon született Hell Miksa (Maximilian Hell) (Selmecbánya, 1720. május 15. – Bécs 1792. április 18.) csillagász, matematikus, fizikus. A XVIII. század egyik legképzettebb csillagásza, több magyarországi csillagvizsgáló alapítója volt. Mathias Cornel Hell selmeci gépmester huszonegyedik(!) gyermekeként született. A bécsi egyetemen és az ottani jezsuita obszervatóriumban ismerte és szerette meg a csillagászatot. Három évig a kolozsvári jezsuita akadémián matematikát tanított, két tankönyvet is megjelentetett. 1755-ben királyi csillagásznak nevezték ki Bécsbe. Ott ő alapította meg az egyetemi csillagvizsgálót, melynek az igazgatója is ő lett. Életművében talán a legfontosabbak az itt folyamatosan kiadott évkönyvek, amelyek számos hasznos táblázatot és jelentős tanulmányt közöltek. Az évkönyvek nemzetközi hírnevének köszönhetően kapta a megbízatást VII. Keresztély dán és norvég királytól, hogy 1769-ben, a földrajzilag legkedvezőbb helyszínül kínálkozó Vardő szigetén végezzen megfigyeléseket a Vénusznak a Nap előtt való átvonulásáról. A feladatnak tanítványa és kollégája, Sajnovics János társaságában tett eleget, és sikerült a mért adatok alapján a Föld-Nap távolságot még mai szemmel nézve is viszonylag pontosan megállapítaniuk. Hell Miksa nevéhez fűződik a földrajzi szélesség meghatározásának egy új, máig a legpontosabbak között számon tartott módszere. Északi útja után nagy nemzetközi elismerés vette körül, de ő legfontosabbnak a magyar csillagászat fejlesztését tartotta. Minden jelentős korabeli csillagászati intézmény az ő közvetlen segítségével épült fel hazánkban, így 1776-ban az egri, 1780-ban a budai, 1792-ben a gyulafehérvári csillagvizsgáló. Elkészítette a műszaki terveket, segített beszerezni a legkorszerűbb műszereket, gondoskodott a könyvtárak anyagának összegyűjtéséről. A csillagvizsgálók személyzete is az ő segítségével szerezte meg a megfigyelésekhez szükséges gyakorlatot. Munkásságának elismeréseként nevét ma egy kráter is őrzi a Holdon. 1859-ben e napon született Pierre Curie (Párizs, 1859. május 15. – Párizs, 1906. április 19.) Nobel-díjas (1903) francia fizikus, kémikus. 1898-ban feleségével, Marie Curievel felfedezték a polóniumot, később pedig a rádiumot. Pierre Curie főként a sugárzások fizikai tanulmányozásával foglalkozott, beleértve a fény- és vegyi hatásokat is. Vizsgálta a mágneses terek rádium által kibocsátott sugárzásra gyakorolt hatását, majd bebizonyította, hogy ezen sugárzásban pozitívan és negatívan töltött, illetve semleges részecskék is vannak; ezeket később Ernest Rutherford alfa-, béta- és gammasugaraknak nevezte el. Pierre a sugárzások tanulmányozását kalorimetriás módszerekkel végezte, és a rádium élettani hatásainak megfigyelésével a rádiumkezelés alapjait is megteremtette. 1917. május 15-én került sor a harmadik otrantói csatára a Császári és Királyi Haditengerészet és az antant hadiflottája között, melyben a Horthy Miklós vezette flotta nagy győzelmet aratott. Az Osztrák–Magyar Monarchia hadiflottája, amely szerepet játszott a központi hatalmak balkáni sikereiben, 1916-tól tétlenségre volt kárhoztatva. Ennek oka az volt, hogy az antant lemondott az adriai jelenlétről és lezárta a Földközi-tengerhez vezető az Otrantói-szorost. A csata a Földközi-tenger legnagyobb tengeri ütközete lett, mely egyben a Császári és Királyi Haditengerészet legkiemelkedőbb sikere volt az első világháború során. Az antant az Otrantói-szorost tengerzár alatt tartotta, mivel 1915 márciusától egyre jelentősebb számú (és egyre nagyobb méretű) német és osztrák–magyar tengeralattjáró haladt itt át, a Földközi-tengeren található antant hajózási útvonalak elleni támadások céljából. A tengerzár jelzőberendezésekkel és érintőaknákkal ellátott drótkötélhálót vontató, felfegyverzett, zömében halászgőzösökből állt. Mivel rádióval voltak felszerelve, ezért a közelben tartózkodó brit, francia és olasz cirkálókat azonnal tudták risztani veszély esetén. Horthy Miklós sorhajókapitány, az SMS Novara gyorscirkáló parancsnoka engedélyt kért a tengerzár elleni támadáshoz és néhány alkalommal akciót kezdeményezett. A támadásra a Monarchia hadiflottájának legkorszerűbb és leggyorsabb hadihajóit, a teljes Helgoland-osztályt támadásra vezényelték. Az SMS Novara, az SMS Helgoland és az SMS Saida cirkálók alkották ezt a csoportot, imponáló, 54 km/h csúcssebességgel. Ezen kívül a még náluk is gyorsabb SMS Balaton és az SMS Csepel rombolókat (62 km/h-ás végsebességgel) jelölték ki az akcióra. A parancsnoki megbízatást Horthy Miklós kapta meg. 1917. május 15-én, a hajnali órákban a cirkálók elérték a kijelölt hadműveleti területet és sikeresen elsüllyesztettek tizenkét őrhajót, tízet pedig súlyosan megrongáltak. Horthy nagy győzelmet aratott. Egységei gyakorlatilag veszteség nélkül okoztak jelentősebb veszteségeket és károkat a nagy túlerőben lévő ellenség számára. Az összecsapás következtében az antant abbahagyta az éjszakai járőrözéseket az Otrantói-szorosban. Ez a csata kedvező színben tüntette fel a Császári és Királyi Haditengerészetet az antant hatalmak előtt, és egyben ez jelentette az első világháború haditengerészeti csúcspontját is az Osztrák–Magyar Monarchia részéről.
