Névfordulós naptárunkban ezúttal a ferihegyi repülőtér felavatásáról, Baktay Ervin keletkutatóról és Vajda János költőről emlékezünk meg.
1950. május 7-én avatták fel ünnepélyes keretek között az újjáépített Ferihegyi Nemzetközi Repülőteret, az ország jelenlegi legnagyobb nemzetközi repülőterét. Az I. világháborút követően a magyar polgári repülés nehezen és korlátozások közepette alakulhatott ki. Ennek során Mátyásföld után a Budaörsi repülőtér lett a 30-as évek végén a belföldi és egyben az ország nemzetközi repülőtere is. 1938-ban újra napirendre került egy új fővárosi repülőtér létesítése. A II. világháború során komoly károkat szenvedett, ideiglenesen német és szovjet csapatok is állomásoztak a repülőtéren. 1947-ben döntöttek Ferihegy újjáépítéséről a polgári forgalom számára. A hároméves terv keretében megtisztították a robbanószerektől a területet, helyrehozták vagy újjáépítették a megsérült épületeket, valamint 1948-ban elkezdték a kifutópálya betonozási munkálatait is. Az ünnepélyes átadási ünnepség után az elkészült részek biztosították az 1946-ban megalakult és Budaörsi székhelyű Maszovlet itteni működését. A légitársaság ekkor még csak néhány külföldi járatot, a prágait, a bukarestit, a varsóit és a szófiait tartotta fenn. Ferihegyre az első időkben menetrend szerint csak a hazánkéhoz hasonló politikát folytató országok gépei jártak. Az első, nyugatra induló menetrend szerinti járat a Malév bécsi járata volt 1956 nyarán. Az első nyugati légitársaság, mely ilyen járatot nyitott Budapestre, a KLM holland légitársaság volt 1957-ben. 1963-ban ezen a napon hunyt el erdőbaktai Baktay Ervin (sz. Gottesmann Ervin; Dunaharaszti, 1890. június 24. – Budapest, 1963. május 7.) festőművész, művészettörténész, orientalista, asztrológus, író, műfordító. A Képzőművészeti Akadémián, majd Münchenben tanult festészetet, Hollósy Simonnál. Az I. világháborúban a fronton szolgált. Az 1920-as évek elején fordítások, könyvek közreadása útján igyekezett megismertetni az indiai kultúrát. 1926-1929 között Indiában tanulmányozta az indiai vallásokat és kultúrát. 1928-ban felkutatta Kőrösi Csoma Sándor egykori tartózkodási helyeit és emlékeit. 1929-ben maláriás betegen tért haza. 1930-1944 között „A Földgömb” c. lap egyik szerkesztője volt. 1933-ban a Debreceni Egyetemen bölcsészdoktorrá avatták. 1946-tól 1958-ig a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum helyettes igazgatója, az ELTE megbízott előadója volt. 1956-57-ben az indiai kormány meghívására újabb tanulmányutat tett Indiában: egyike volt annak a tizenhét nem buddhista személynek, akit meghívtak a Buddha születésének 2500. évfordulójára rendezett nagyszabású ünnepségsorozatra, 1956-ban. 1959-ben részt vett az Iparművészeti Múzeumban rendezett „Ázsia művészete” című kiállítás előkészítésében. Nyugdíjba vonulása után számos külföldi országban (Anglia, Svédország) tartott előadást India művészetéről. 1827-ben ezen a napon halt meg Vajda János (Pest, 1827. május 7. – Budapest, Erzsébetváros, 1897. január 17.) magyar költő. Édesapja 1828-tól a váli uradalmi birtok főerdésze lett, így ideköltöztette családját. Vajda költészetében később rendszeresen visszatérő motívumként jelentkezett a váli erdészlak, mint a gondtalan, boldog élet szimbóluma. A gimnáziumot a székesfehérvári cisztercitáknál végezte. Ezekben az időkben már próbálkozott a versírással, és Petőfit tekintette példaképének. Ezért is vonzotta a vándorszínészi pálya. Hét hónapig járta az országot, de 1846 nyarán felhagyott a színészi pályával. 1848-ban a Pilvax törzsvendégeként részt vett a pesti forradalomban, augusztusban önként jelentkezett honvédnek. A hadi szolgálatot közlegényi ranggal kezdte és a hadnagyi rangig jutott el. A délvidéki fronton harcolt, de két hosszú betegsége távol tartotta a nagyobb csatáktól. A szabadságharc bukása után néhány hónapig szüleinél, a váli birtokon húzta meg magát, majd ezután – mint volt honvédtisztet – besorozták az osztrák császári hadseregbe és közel egy évig közlegényként szolgált. 1850 után Kiskunhalasra, majd más kiskunsági településekre, később Szegedre, majd Budára kerül, mint földbecslő hivatalnok. Ezután ismét Pestre került és különböző lapoknál dolgozott újságíróként. Politikailag teljesen elszigetelődött. Világos után úgy gondolta, hogy az újabb forradalom kivitelezése már lehetetlen, ezért a 48-as eszmék árulójának kiáltották ki és szinte teljesen kiközösítették. Vajda életműve sokoldalú, gazdag, keserűségének egyik oka az volt, hogy kenyérgondjai újságírói robotra kényszerítették, elvonták a lírától, s hogy verseit értetlenség, közöny fogadta. Mindez, ami annak idején idegenkedést kelthetett, ma legfőbb erényének bizonyul. Szerelmi költészetének meghatározó részét a Kratochwill Georginához (Ginához) írt két ciklus.
