Május 8-i névfordulónkban Henry Dunant, a Nemzetközi Vöröskereszt megalapítójának és Székely Bertalan festőnek születéséről illetve a második világháború európai véget értéről emlékezünk meg.
1828-ban ezen a napon született Jean Henri Dunant (Genf, 1828. május 8. – Heiden, 1910. október 30.), svájci közéleti személyiség, üzletember, a Nemzetközi Vöröskereszt alapítója. Az 1859. évi solferinoi ütközet alapján felismerte, hogy az osztrák és francia áldozatok jelentős része azon sebesült katonák közül kerül ki, akik nem jutottak időben megfelelő elsősegélyhez illetve orvosi ellátáshoz. Elképzelése szerint olyan nemzetközi szervezetre van szükség, amely bármely hadviselő fél szempontjából semleges, ezért elvárható, hogy humanitárius és ingyenes ápolási szolgáltatásainak nyújtását egyik hadviselő fél se akadályozza meg vagy korlátozza. Ennek az elképzelésnek a valóra váltása az 1863-ban Genf-ben általa alapított Vöröskereszt Nemzetközi Bizottság. 1864-ben a hadra kelt seregek sebesültjeinek, betegeinek védelmével, hadifoglyokkal való bánásmóddal, a polgári lakosok védelmével foglalkozó nemzetközi tanácskozáson elfogadott első genfi egyezmény szövegének fogalmazója. 1888-ban Randal Cremerrel a háborús viszályok békés elintézésére megalapította az Interparlamentáris Uniót. Tevékenységéért 1901-ben megkapta az első ízben odaítélt Nobel-békedíjat. Solferinói emlék címmel 1862-ben könyvet írt, melyben a háború borzalmait írta le. Ez a nap egyben a Nemzetközi Vöröskereszt napja is. 1835-ben ezen a napon született ádámosi Székely Bertalan (Kolozsvár, 1835. május 8. – Mátyásföld, 1910. augusztus 21.) magyar festő, a romantikát és az akadémizmust elegyítő magyar történelmi festészet egyik legnagyobb képviselője. Székely nemesi családból származott. Eredetileg mérnöknek készült Bécsben, de 1851-ben átiratkozott az akadémiára. 1859-ben Drezdába ment, ezután Münchenben képezte magát. Megfordult Berlinben, Franciaországban, Hollandiában, Németországban, Olaszországban, Londonban. 1855-ben visszatért Erdélybe, ahol éveken át cégtáblafestéssel, rajzóraadással tartotta fenn magát. 1863-ban VII. Károly császár menekülése falképével nyert ösztöndíjjal Hollandiába és Párizsba utazott, ahonnan 1864-ben tért haza. 1866-ban alkotta a Mohácsi vész, a következő évben pedig az Egri nők című, nagy sikert aratott történelmi képeit. 1875-ben alkotta egyik legjelentősebb és egyben fő művét, a Thököly búcsúját. Utolsó nagyszabású történelmi munkáját a Zrínyi kirohanását 1879-ben fejezte be. A 1880-1890-es években készültek legszebb tájképei. Élete vége felé mindjobban lekötötték festőpedagógiai munkái. Nemcsak technikailag, de elméletileg, esztétikailag is a kor legműveltebb mestere volt, aki a tanításhoz szükséges minden adottsággal rendelkezett. 1871-től a Mintarajziskola tanára, 1902-től pedig igazgatója volt. Korának legnagyobb elméleti műveltséggel bíró mestere volt, akinek irodalmi munkássága is jelentős. Elhunyta után Szadán, ahol a nyarakat töltötte, emlékmúzeuma nyílt. A század utolsó évtizedeiben több nagyobb freskó-megbízásnak tett eleget. 1887-1889-ben festette a pécsi székesegyházban két freskóját és ugyanott a Szent Mór-kápolna faliképeit, 1889-1890-ben több festőtársával a tihanyi apátság freskóit festette meg. 1945. május 8-án Németország feltétel nélküli kapitulációjával fejeződött be a II. világháború Európában. A második világháború az emberiség történetének legnagyobb fegyveres konfliktusa volt. A legelterjedtebb álláspont szerint kezdetének az 1939. szeptember 1-jei Lengyelország elleni német támadás tekinthető, és Japán kapitulációjával, 1945. szeptember 2-án ért véget. A háború utolsó napjai tragikusak voltak Németország és a német nép számára. Hitler nem létező hadseregeket irányított a Berlin alatt fekvő bunkeréből, s egyre jobban kimutatkoztak rajta az elmebetegség jelei. Németország sorsa meg volt pecsételve: nyugatról az angol és amerikai, keletről a szovjet csapatok vették körül. A nyugati szövetségesek főparancsnoka, Dwight D. Eisenhower megtiltotta csapatainak a Berlin elleni inváziót, mondván, annak már csak szimbolikus jelentősége van, a német vezetés nagy része már az Alpok-erődbe menekült. A szovjetek természetesen nem így gondolták, így legjelentősebb erőiket a német főváros támadására összpontosították. 1945. április 30-án, miután a Vörös Hadsereg csapatai már teljesen megközelítették a Reichstagot és a bunkert, Hitler feleségével együtt öngyilkos lett. A harcok tovább folytak, a Reichstag tornyán lengő vörös zászló hirdette az új szuperhatalmat. Az utolsó ellenállási gócokat csak május 2-án sikerült leküzdeni. Május 8-án, egy héttel később Németország feltétel nélkül megadta magát. Ezzel az európai háború véget ért, de a Távol-Keleten még folytatódtak a harcok.
