Nőként csak „külső kontrollos” lehetek?

Cikkünk frissítése óta eltelt 11 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Még mielőtt a kérdés hallatára bárki előtt megjelennének rabságban tartott nők tucatjai, akiken valami szörnyű külső erő hatalmat gyakorol, tisztázzuk, mit jelent ez esetben a kontroll.

Beszélhetünk külső és belső kontrollos személyiségek közötti különbségekről. Julien Rotter nevéhez kötődik a pszichológiai fogalom, amiben nagyon egyszerűen két csoportra bontható személyiségjegyekről beszél: a külső- és belsőkontroll-beállítottságú emberekről.
Eredeti elgondolása alapján minden embernek egy új helyzetben, amikor tanulással áll szemben – legyen az bár egy tényleges tárgyi tudás megszerzése, vagy egy életviteli kérdés elsajátítása -, elvárásai vannak arról, hogy mennyiben függ külső erők vagy véletlen szerencse összjátékától a siker. Egy belső kontrollos ember az esetek többségében saját tudásának, saját viselkedésének eredményeként értékeli a győzelmet, vagy adott esetben a kudarcot. Ők azok, akik elhiszik, hogy saját személyi kontroll alatt tartják az eseményeket és a következményeket. Ezzel szemben egy külső kontrollos személyiség a vele történtek és a viselkedése között kevésbé lát összefüggést. Számukra a vak szerencse hozza el a sikert, és az igazságtalan világ szerencsétlen közjátékai a kudarcot, nem érzik, hogy személyes kontroll alatt tarthatnák az események váratlan sorát.
Egyes kutatások azt derítették fel, hogy a nők, az idősebbek valamint a kisebbségi csoportokhoz tartozók a külső kontrollos személyiségek táborát gyarapítják.
Két konkrét példával élve, amely nagyjából mindnyájunkat érint életünk folyamán, legyen az ismerkedés, vagy egy vizsga, akár tanulmányi, akár munkahelyi felvételi megmérettetés, megmutatkozik, ki belső és ki külső kontrollos személyiség. Vegyünk egy sikertelen első randevút, a külső kontrollos hölgy ezt fogalmazza meg magában: „Lehetek én ilyen vesztes, aki száz kilométeres körzeten belül vonzza a balekokat?”. Ellenben egy belső kontrollos beállítódás esetén a következő gondolatok kerülhetnek előtérbe: „Nem illettünk össze, ami késik, nem múlik, jön még fehér paripán délceg herceg.” Egy sikeres munkahelyi felvételi elbeszélgetés esetén egy külső kontrollos ember a következő gondolatokat fogalmazhatja meg magában: „A szerencsén múlt a dolog, épp jó passzban volt a kisfőnök, egyéb lehetőségem nem lehetett volna”. Ezzel szemben egy belső kontrollos személyiség egészen másként ragadja meg a sikert: „Felkészült voltam, letaglóztam őket a nagy eszemmel, ide nekem az oroszlánt!” Joggal merül fel a kérdés, hogy vajon a jelenlegi társadalom mennyire engedi meg egy nő számára, hogy külsőkontroll-felfogásban élje az életét? Vajon az a fiatal lány, aki küzd a megfelelő tanulmányokat követő állásokért, vagy vajon az egyedülálló anyuka, aki maga próbálja igazgatni gyermeke sorsát, lehet egyáltalán kitéve a szerencse és a véletlen közjátékának? Többszörösen vitatható, hogy a mai világban milyen nő az, aki visszatekintve az életére ki merné jelenteni, hogy „sodródott az árral”. A környezetfüggés, az örökös megfelelési kényszer és a bizonytalanság lassan luxuscikké vált a „humán piacon”, míg az önállóság, függetlenség, pozitív énkép és a téthelyzetek túlélése, életben maradási eszközöknek mutatkoznak. Mindez olyan önellentmondó szerepkörbe sodorja a nők többségét, amiben éppen a mások felé történő megfelelés válik lehetetlenné: egyszerre szelíd hölgyek és vérmes matrónák, akik éppen ebben a bizonytalanságban érzik meg a túlzó elvárások lehetetlen terhét.

Default thumbnail
Előző sztori

Dux László: Április 11-e az utolsó esély a talpra állásra

Default thumbnail
Következő sztori

Az elutasított Kanossza

Legutóbbi hasonló cikkek