Kultúra

Könyvtári felolvasóülés: Somogyi Károly a nőkről

Könyvtári felolvasóülés: Somogyi Károly a nőkről

2010. március 12., péntek
Könyvtári felolvasóülés: Somogyi Károly a nőkről

Március 11-én ismét felolvasóülést tartott a Somogyi-könyvtár. A bibliotéka e márciusi alkalma minden évben a szegedi nagyárvíz évfordulójához kötődik, mivel Somogyi Károly felajánlásával ezután jött létre a gyűjtemény. Idén Somogyi nőkről alkotott véleménye és egy száz éve a könyvtárhoz került hagyaték volt a téma.

A felolvasóülés ünnepélyesebb hangvételét az indokolta, hogy április 26-án lesz 130 éve, hogy megszületett a felajánlólevél, amelyben Somogyi Károly könyvtárát Szeged városának adományozta.

Miért tartotta meg Somogyi az Arabellát?

Szőkefalvi-Nagy Erzsébet főkönyvtáros, a gyűjteményi osztály vezetője Somogyi Károly nőkről alkotott nézeteiről beszélt – a témáról Somogyi könyveibe tett bejegyzésekből is szerezhetünk ismereteket. A „női logika” minősítés Somogyinál olyan művekben is olvasható, amelyeket nem női szerző írt, és nem is női témáról szólnak: a tudományos mércéhez viszonyítva alacsonyabb színvonalú (még fizikai témájú!) könyvekre is használta ezt a becsmérlő kifejezést. A főkönyvtáros kiemelte: a híres, nagy első női regényeket, valamint fiktív nők szerepébe bújó férfiszerzők műveit is érdekes megjegyzésekkel látta el Somogyi. A nő ezekben a regényekben „lotyó”, „czula” és „czudar”, aki kihasználja a férfiakat, és nem is kellőképpen erős jellem, ezért elbukik. Ugyanakkor a szerzőkről Somogyinak az a véleménye, hogy ilyen botránykönyvekkel akarnak közönséget szerezni. A német Herlossohn Arabella című kétkötetes regénye foglalkoztatta leginkább. A szabados életmódról író könyvet az elsőtől az utolsó lapig kommentálta. Annak ellenére, hogy Somogyi nem tartotta meg könyvtárában azokat a köteteteket, amelyekkel nem volt megelégedve, valamiért ez az általa rendkívül elítélt könyv mégis megmaradt – nem tudni miért – tudtuk meg Szőkefalvi-Nagy Erzsébettől. A könyvtár névadójának egyértelműen pozitív véleménye csupán egyetlen nőről, az édesanyjáról volt, akiről szinte mint egy szentről emlékezik meg versben és imakönyvbeli bejegyzéssel is. Az 1860-as, ’70-es években egyébként Magyarországon is foglalkozik már a közvélemény a nőkérdéssel, az emancipációval – így Somogyi is. Érvelése szerint ha a nő egyenrangú a férfival, akkor minden dologból ugyanúgy ki kellene vennie a részét. Véleménye szerint nem kellene a család összetartása, gondoskodó szeretete fölé emelni az egyenrangúság kérdését.

A két Oltványi és 3000 kötet nyomában

Az ülés másik előadója Takó Edit könyvtáros, a gyűjteményi osztály tudományos kutatója volt, aki az éppen száz éve a könyvtárhoz került Oltványi-hagyatékról beszélt. Oltványi Pál prépost, földeáki lelkész, pápai kamarás, az apácaiskolák igazgatója Szegeden született 1823. augusztus elsején. Tanulmányait Szegeden, Temesvárott és a bécsi Pázmáneumban végezte. 1846-ban szentelték pappá. 1854-től Földeákon volt plébános, a településen új templomot, iskolát és a temetőben új kápolnát építtetett. Megírta a község történetét is. 1869-ben elhunyt a nagybátyja, a szintén szegedi születésű Oltványi István – az alsóvárosi Oltványi utcát róla nevezték el –, aki végrendelete végrehajtásával Oltványi Pált bízta meg. Így az Oltványi-hagyatékban szereplő háromezer kötet a két Oltványi könyvtárából tevődött össze. 1910. január 10-én hirdette ki a hagyatéki bíróság Oltványi Pál végrendeletét, melyben a Somogyi-könyvtárnak ajándékozta közel 3000 kötetből álló könyvtárát, a következő megjegyzéssel: „Könyveim közül azokat, melyek az intézeti tanuló leányok által olvashatók, adják végrehajtóim az apáczaház főnöknőjének…” A Somogyiba végül 652 kötet került, a többi a Miasszonyunkról nevezett szegényiskola-nővérekhez – az apácaiskola létrehozását még maga Oltványi István kezdeményezte és támogatta –, ezekről azóta nincs tudomásunk. A Somogyi-könyvtárba került kötetekbe Oltványi Pál végakaratának megfelelően pecsétet ütöttek „Oltványi Pál hagyatékából 1910” felirattal. A hagyaték könyvei tartalmukat tekintve minden témát felölelnek a hittudománytól, a jogtudományon át, az egyetemes- és a magyar történelemig. Találhatunk még lexikonokat, nyelvkönyveket is. A bibliák közül a legrégebbi egy 1726-ban Augsburgban megjelent Szentírás, mely eredetileg Oltványi István tulajdonában volt – tudtuk meg Takó Edit előadásából.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.