Behajtani tilos - de kinek?

Nyílt levél 54317 Őrsnek

A történet nagyon egyszerű és hétköznapi. Feljelentett egy rendőr, mert a „mindkét irányból behajtani tilos” tábla ellenére mégis behajtottam. Nos, ha ezt tettem, úgy kell nekem - mondhatja joggal bárki. Miért kell ezért levelet írni, ráadásul nyíltat egy újságba? Szégyellje magát Katona úr! Nem elég, hogy szabálytalankodik, még lamentál is. Belátom, hogy ebből nehéz lesz jól kijönni, de azért engedelmükkel mégis megpróbálnám.

Először is szeretném rögzíteni, hogy az eset Szegeden történt 2010. január 22-én, tehát az ún. villamosprojekt megvalósításának szerződésben rögzített határideje után 114 nappal. Villamosprojekt alatt azt a totális közlekedési káoszt értem, ami miatt egész városunk szenved kiszolgáltatottan és tehetetlenül, indokolatlanul hosszú idő óta. Nem meglepő, hogy egyre többen suttognak e példátlan zűrzavar okaként sanda politikai, gazdasági érdekekről. Megértem a suttogókat és a néhány bátrabb hangosan kiabálót is, de nem kívánok mások által lerágott csontot szopogatni. Az én mesém nem erről szól.

Kedves Rendőr Őrs!

Ön megkérdezte, hogy szegedi vagyok-e. Amikor pedig kissé szégyenkezve, ámde töredelmesen bevallottam, hogy itt születtem és mindjárt 55 éve itt is élek, azt mondta nekem: akkor, mint helybéli ismerhetném a helyi (közlekedési) rendet. Hát én aztán tényleg ismerem a helyi rendet. A mi megyénket, melynek a szülővárosom a székhelye, korábban úgy hívták (persze csak suttogva), hogy Pol Pot megye. Úgy mondják, azért, mert itt ortodox kommunista vezetés volt. Ez alatt azonban azt értik, amit még ma is sokan félnek kimondani, hogy itt az országos átlaghoz képest is jellemzőbb volt a hatalommal való visszaélés. Ennek (elnézést!) a szar ízét éreztem a számban, amikor intézkedett velem szemben Rendőr Őrs. Én viszont utálom ezt az ízt, és soha többé nem akarom érezni! Ezért hevenyésztem ezt a pár sort. Biztos lesznek, akiknek nem tetszik majd, például azoknak, akik szerint ott a jog és az igazság is, ahol a fegyver van. Bocsássák meg, de nem törődöm velük.

• Olyan Szegeden szeretnék élni, ahol a hatalom nem akarja erőszakkal elfogadtatni velem a káoszt, mint védelemre érdemes rendet. • Olyan Szegeden szeretnék élni, ahol világosak a játékszabályok (szabályosak, egyértelműek és valamennyi közlekedésben részt vevő érdekeit szolgálják a közúti jelzések). • Olyan Szegeden szeretnék élni, ahol a hatalom nem válogatja ki, hogy kivel szemben alkalmazza a törvény szigorát (buszok ok, szerencsés vezetők autója ok, Katona autója nem ok). • Olyan Szegeden szeretnék élni, ahol a rendőr segít engem, hogy a borzasztó körülmények ellenére is tudjak közlekedni, és nem használja ki a rendkívüli állapotokat egy kis bírságbevétel növelésre.

Tudna valaki nekünk ilyen Szegedet csinálni? Kérem, tegye meg sürgősen!

Kedves Rendőr Őrs!

Végül elmesélek egy kis történetet az apósomról, aki rendőrezredes volt. Pol Pot megye egyik rendőri vezetője. Egyszer tanúja volt, hogy egy motoros felbukott, mert kátyúba hajtott a Horváth Mihály utcában. Szerencsére nem sérült meg, csak a motor szenvedett némi kárt. Apósom nem tágított, amíg a váltig szabadkozó balesetes be nem jött vele a rendőrségre, és fel nem jelentette a városi tanácsot (így hívták lánykori nevén az önkormányzatot) a kátyú miatt. Apósom volt a tanú. De ez már régi történet. Akkor még jobbak voltak Szegeden az utak. Lehet, hogy nemcsak az utak voltak jobbak?

Üdvözlettel, de sajnos nem csorbítatlan tisztelettel:

Dr. Katona András