Mese a hűségről, az igazmondásról, a becsületességről

Az aranyszőrű báránnyal telik a hétvége a Kisszínházban. A darab szerzője, Jékely Zoltán egy közismert magyar népmesét formált zenés mesejátékká. A tanulság a klasszikus: mese – nem csak gyerekeknek.

Kérdésemre, hogy mennyiben igényel speciális technikákat az – elsősorban – gyereknek szóló darab, Sándor János Borovics Tamás színészt idézi: a gyerek nem hülye, csak gyerek. „Pontosan ugyanúgy gondolkodik, mint a felnőtt, csak neki tisztábban, ravaszkodás nélkül kell elmondani azt, amit el akarunk mondani” – érvel a rendező. Nem lehet becsomagolni azokba a diplomáciai, színpadi szófordulatokba, amikbe mi rejtjük a mondandónkat. Magát pedig azt a szót, hogy „gyerekdarab”, Sándor János zárójelbe tenné. „Egy színpadi művet jól eljátszani mindig feladat. Általában az ilyen jellegű darabokban csak annyi a különbség, hogy egyenesebbek a jellemek. Nem fekete-fehérek, csak egyenesebbek. A ravasz ember ravasz, a becsületes nagyon becsületes. De ettől még vannak megingásai. Mitől lesz hős egy hős? Attól, hogyha fél, és legyőzi a félelmét” – magyarázza Sándor János.