Művészet: ami másokban is ébreszt valamit

. A Korai öröm billentyűseként vált ismertté, 15 év után nemrég szakított a zenekarral, ma a Fókatelepben játszik: Biljarszki Emil zenés irodalmi estjével vette kezdetét a V. Szegedi Bolgár Kulturális Napok, a zenésszel dalszövegeiről és a művészetről beszélgettünk.

– A bolgár kulturális napok felütésénél vagyunk, hogyan érkezett ide?

– Soha nem volt kapcsolatom az itteni, szegedi bolgárokkal, de örültem a meghívásnak, hiszen Magyarországon élek, de bolgár vagyok.

– Zenés irodalmi estre invitálták a közönséget, melyen dalszövegek is elhangzottak. Gyakori kérdés, hogy érzünk-e különbséget a dalszövegírás és a versírás között?

– Óriási a különbség. Egyrészt a dalszöveg zene nélkül egészen más, mint a vers. Ha a szöveget elválasztjuk a daltól, sokat veszít, éppúgy, mint a fordításkor.

– Merthogy nemrég fordítási problémákkal is megküzdött.

– Így van, az egyik apropó az volt, hogy megjelent néhány dalszövegem a Hemosz című bolgár nemzetiségi magazinban. Oda kellett fordítanom a szövegeket, és akkor jöttem rá, hogy valójában lefordíthatatlanok, és ez nem azon múlik, mennyire jó a fordító. Két különböző nyelv, az két különböző nyelv, nem lehet ugyanazt, ugyanúgy elmondani.

– A Korai örömben nem volt szöveg, a Fókatelepben viszont igen. Miről szólnak ezek a dalok?

– A dalok rólam szólnak, vagy olyan dolgokról, amik érdekelnek, foglalkoztatnak. Elvont témák nem nagyon ihletnek meg. A zene pedig zenéről szól. Nemrég született egy új szimbiózis:

Oláh Annamarival

(a Fókatelep énekesnője –

a szerk.

) kezdtünk együtt írni dalokat. Ezek rólunk, a mi életünkről szólnak, ezért is jók. Változatos az együttműködés, volt olyan, hogy én írtam a szöveget, ő adta a dallamot; de olyan is előfordult, hogy ő írt a dalt, én pedig a hangszerelésben segítettem.

– Mit gondol, mennyire kell arra vigyázni a művészetben, hogy a saját témának legyen általános „üzenete” is a hallgatók, a befogadók számára?

– A művészetet olyan önkifejezésként határozom meg, amely mások számára is mond valamit. Van olyan értelmezés is persze, hogy minden önkifejezés művészet. Szerintem pont ebben van a különbség: az önkifejezés értékmércéje az, hogy másokban is ébreszt-e valamit az alkotás. Egyébként azt gondolom, az a normális, ha az ember a saját dolgait mondja el, és úgy hiszem, az a jó, ha az ember maga közvetíti azt, ami belőle származik.

– Tehát önt is ez teszi művésszé?

– Nem érzem magam művésznek: az a művész, aki főmunkaidőben űzi a művészetet, én viszont dolgozó ember vagyok, és szabadidőmben járok koncertekre – szabadúszó művész vagyok.

– A szabadúszás melletti foglalkozás is a zenével kapcsolatos.

– Egy zenei portált, zenei áruházat szerkesztek, a dalok.hu-t, ami egy egyedülálló kezdeményezés Kelet-Európában: magyar és kelet-európai országok zenéit töltjük fel. Minden jelentkező zenekarnak, kiadónak építünk saját oldalt, minél több információval, és mp3-as formátumban áruljuk a zenéjüket. Így elérhetővé válnak olyan számok is, amelyek CD-n nem jelennek meg. Van angol nyelvű oldalunk is, ezáltal az egész világon hozzáférhetővé tettük a magyar zenét. Egyre többen jelentkeznek.

– A jelentkező együtteseknek meg kell felelni valamilyen kritériumnak?

– A szabály egyszerű: értékelhetőnek kell lennie a zenének, ne legyen például rossz minőségű – de ilyen nem is szokott előfordulni –, illetve ne legyenek olyan megnyilvánulások a zenében, szövegben, ami sérthet másokat. Egyetlen gond, hogy Magyarországon az emberek nem nagyon hajlandóak fizetni a zenéért…