„Áció, káció”, restauráció

Cikkünk frissítése óta eltelt 12 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Botka László eddig is magas lóról beszélt a szegediekkel, magasról tett mindarra, amit pesti „piárosaival” lekommunikáltathatott. Most is így tett, ami történt, számukra nem volt több egy precízen kitervelt public relations akciónál.

Történt a minap, hogy lóvá tették az opponáló ellenzéket Szegeden. Mindezen nincs mit csodálkoznunk, különösen azért, mert teszik ezt a helyi hatalmasságok gyakorta nem csak hivatalos (választott) ellenlábasaikkal, hanem spontán szerveződő – egyre hangosabb – civil kontrolljukkal is.
Tehetik ezt, hisz a papírforma szerint azt tehetnek, amit csak akarnak, illetve amit a papír elbír… A hivatalos papírok meg sokat elbírnak, amennyiben azokat a hivatalban lévők írják, vagy íratják!
Most mégis szembetűnőbb volt az eset mint szokott, hiszen egy lovat meglovasítani a belvárosban, egy különösen feltűnő helyről, önmagában sem kis kunszt, de tenni ezt lovasával egyetemben, nem kis mutatvány. Nem kis bátorságra vall, akartam írni, de rájöttem, nem erről van itt szó kérem, hanem pofátlanságról, vagy arcátlanságról: ahogy tetszik. Mert a „ló fara” úgy hozzánőtt a városképhez, hogy fogalommá vált. Az utóbbi időben ehhez még hozzátett a lovas szobor el-, illetve áthelyezésének ügye, mely élénken foglalkozatta a helyi közvéleményt…
Az ok és okozati összefüggéseket itt most nem is eleveníteném fel, de mielőtt elszalad velem a ló, emlékeztetőül itt a hivatkozás „mögött” mindent, részletbemenően megtudhatnak, aki lemaradtak volna valami okból e botrányról.

A történetben az a meglepő, hogy senki nem hitte volna, hogy ezt – még ha szombat reggel hat órára időzítve is – de meg meri tenni a pályázati pénzek mihamarabbi lehívásában érdekelt városvezetés. De ők nem úgy ültek babérjaikon, nem úgy ülték meg e lovat, mint vártuk, hanem huszáros virtussal: fordítva. Hagyták, hogy ne történjék semmi, az ellenkezők meg csak „hőzöngjenek”, menjen a „szájtépés”, míg az ügy látszatra el nem veszíti vélt fontosságát. Sikerült bealtatniuk a szoborbontást ellenzők táborát. És tényleg, jöttek az uniós választások: ki hitte volna, hogy ez egyértelmű szavazati arányok, a pécsi időközi választások tanulságai ellenére meg merik léptetni a lovat, a hazavédő hősök kegyeleti helyéről egy leendő terasz miatt!
És nem hiszem, hogy ez esetben egy teraszon keletkező üzleti bevételek motiválták őket (ezért számomra nincs jelentősége, hogy eltalálják-e a suttogók, kinek az érdekeltségi körébe fog tartozni a vendéglátóegység, végül úgy is kiderül, mint a kaszinóügy disznósága)! Egyszerűen arról van, szó, hogy nem akartak időt veszteni holmi tervek átrajzolásával (bár az is újabb pénzekbe került volna, gondolom), mert ők eddig is lehívták és elköltötték az általuk gründolt projektekre rendelkezésre álló összegeket, a legkevésbé sem törődve, mások véleményével, érdekével. Elég csak az Anna-kút villamoskereszteződés körüli felfordulásra gondolni, mely nem kevesek életét keserítette, keveseknek viszont óriási bevételeket hozott… (A rossznyelvek szerint egyébként a pénz jelentős része Budapestre vándorolt, ott pedig a mérhetetlen pénznyelő metróépítés hiányait volt hivatott pótolni időlegesen.)
Botka László eddig is magas lóról beszélt a szegediekkel, magasról tett mindarra, amit pesti „piárosaival” lekommunikáltathatott. Most is így tett, ami történt számukra nem volt több egy precízen kitervelt public relations akciónál.
A ló farának hűlt helyén most egy tábla hirdeti, hogy ló és lovasa állagmegóvásáról van szó itt csupán, és végül minden a helyére kerül (csak egy kicsivel odébb)! És ezzel, valóban „helyükre kerülnek a dolgok” Szegeden. A Gutenberg utcában már vörös festékkel megjelölték az önkényesen kivágásra szánt fákat, csak azt nem értem, Tisza Lajos (galambok kedvelte, valóban patinás bronzszobra) miért nem szorul azonnali felújításra, elszállításra?
Ők kényük-kedvük szerint bontanak, építenek, restaurálnak: és ez valóban egyfajta szocialista-szabaddemokrata restauráció, a javából!

Előző sztori

Labdarúgás: Vereséggel zárt a SZVSE-Gyálarét

Következő sztori

A Madáchban is elbúcsúztatták a tanévet