Sokat köszönhet Szegednek a válogatott hokis

A magyar jégkorong-válogatott játékosa, Peterdi Imre - aki a szegedi hokicsapatot is erősítette egykor - a Pick Szeged és a Szegedi Sport és Fürdők Kft. vendégeként látogatott kedden városunkba. A Svájcban az A csoportos jégkorong-világbajnokságon két gólt szerző 28 éves hokis a szegedi jégcsarnokban találkozott a Tisza Volán SC fiatal „jegesmackóival". Az eseményre a SZEGEDma.hu is ellátogatott.

A jégpálya öltözőjében rögtön körbeülték a jövő szegedi reménységei

Peterdi Imrét

, és egy kis bátorítás után már is záporoztak a kérdések. A cikk szerzője sem bánta meg, hogy végigállta a fiatalok és a válogatott hokis beszélgetését, hiszen a végére szinte alig maradt kérdőjeles mondat az újságíró tarsolyában.

Kétezer-száz hokis itthon, 22 ezer jégpálya Kanadában

Hol volt a legjobb játszani? - hangzott az első érdeklődés a sportoló múltja felől, amire „Pedró" rövid elemzés után Dunaújvárost nevezte meg, igaz a kedvenc városa - ahogy az honlapján is olvasható - Szeged. És nemcsak azért, mert napfény, fesztiválok, Tisza stb., hanem mert az itt eltöltött vendégévek segítették át a holtponton, hiszen a dunaújvárosi anyaegyesületében épp mellőzték őt. Szegeden viszont elindult a hokiélet, s ő megtanulta, hogy alázattal, kitartással és sok munkával cseremberből a legjobbak közé verekedheti magát (mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a svájci vébé). A sérüléseket taglaló érdeklődés után - amikor hallhattunk agyrázkódásról, eszméletvesztésről, ujjtörésről vagy akár a fogak elvesztéséről - az álmok is szóba kerültek. Az NHL, a hoki fellegvára. Peterdi szerint ő már túl van azon, hogy reális esélye legyen a világ legjobb ligájában játszani. Viszont érdekes összehasonlítás keretében szemléltette a tengeren túli és a hazai viszonyokat. Magyarországon 2100 körül van az igazolt jégkorongozók száma. Kanadában 22 ezer jégpálya működik, tízszer annyi, mint ahány sportolónk van (ott egyébként 270 ezren jégkorongoznak).

„Pedró" és a deja vu

Miután elfogytak a kérdések, és „Pedró" kiosztotta az autogramjait, újságra, lapra, hokiütőre, mi is váltottunk vele néhány szót. A magyar jégkorong jövőjével kapcsolatban - ami a közelmúlt hokilázát tekintve méltán lehetne fényes is - a válogatott sportoló azt mondta, hogy most nagyon nehéz előrelátni. Beszélni kell a válságról is, mert bizony vannak jégpályák, amelyek bezárnak majd hónapokra e nehéz időkben. Pedig inkább fejleszteni, építeni kellene. Kevés a pálya. „Szegeden is elindult valami, de ha jól tudom, a jégcsarnok fejlesztése, nyáriasítása akár kétszáz millióba is belekerülhetne" - fűzte hozzá Peterdi. „Márpedig modern, elégséges fejlődést szolgáló létesítmények nélkül nehéz jövőről beszélni." A vébével kapcsolatban a két gólt jegyző hokis úgy nyilatkozott, hogy meg kell tanulniuk 60 percig koncentrálni. „Az ellenfeleink vérbeli profik. Nem a körülöttünk lévő dolgokkal kell foglalkozni, hanem mindig a soron következő feladat megoldására kell odafigyelni. Legyen az egy passz, helyezkedés, lövés" - így a hokis. Az A csoportba történő visszajutás esélyeit latolgatva pedig azt mondta, hogy deja vu érzése van. A lengyelekkel, a horvátokkal, a szlovénekkel, a britekkel és Dél-Koreával kerültünk egy csoportba, és ugyan azt a bravúrt kell megcsinálni a szlovéniai eseményen, mint egy évvel Svájc előtt, mikor Japánban nyert divízió 1-es aranyat a magyar nemzeti együttes.