Növelő közösségben – Radnóti, a szegedi bölcsészhallgató

Cikkünk frissítése óta eltelt 12 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Száz éve született Radnóti Miklós I.

radnoti1Május 5-én száz éve, hogy megszületett a magyar líra egyik legnagyobb alakja, Radnóti Miklós. A SZEGEDma.hu Miklós Péter négyrészes cikksorozatával emlékezik a szegedi egyetem egykori diákjára. Első alkalommal bölcsészhallgató alakját idézzük meg.

Köztudott, hogy Radnóti Miklós (legalsó képünkön) sok szállal kötődött Szegedhez. A városban őt ért szellemi hatások, az itt kialakított emberi kapcsolatok nemcsak személyiségének, lelki alkatának, de költői, írói, irodalomtörténészi alapállásának és programjának is kimutathatóan befolyásoló tényezői voltak. A szegedi egyetem bölcsészkarának hallgatójaként 1930 és 1935 között nagy formátumú és európai mértékkel mérve is meghatározó professzoroktól tanulhatott (köztük az irodalomtörténész Sík Sándor piarista szerzetestől /második képünkön/, a néprajztudós Solymossy Sándortól vagy a neveléstudománnyal foglalkozó bencés szerzetes Várkonyi Hildebrandtól /harmadik képünkön/).

siksandor

A hallgatók között is hamar megtalálta a helyét a fiatal Radnóti, s bekapcsolódott a később országos hírűvé váló és a magyar művelődéstörténetbe is bekerülő Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának munkájába. Ugyancsak a szegedi egyetem – akkor még Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem – bölcsészkarán szerzett doktori fokozatot. Értekezésének témája és címe Kaffka Margit művészi fejlődése volt, s ezzel az első jelentős modern magyar női író és költő első monográfusává vált. Kaffka Margit egyébként szintén kötődött Szegedhez. Második férje ugyanis a szegedi Bauer Ervin orvos volt, Balázs Béla – eredeti nevén Bauer Herbert – világhírű esztéta és filmelméleti író testvére. (Radnóti szegedi éveiről és doktori értekezéséről bővebben: Baróti Dezső: Kortárs útlevelére. Radnóti Miklós. Bp., 1977.)

A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma – amelynek történetéről Csaplár Ferenc írt kismonográfiát (A Szeged Fiatalok Művészeti Kollégiuma. Bp., 1967.), Lengyel András pedig értékes tanulmányokat (Útkeresések. Irodalom- és művelődéstörténeti tanulmányok. Bp., 1990.) – munkaprogramjában szerepelt a nyilvánosság bevonása tevékenységükbe, illetve újabb (kutatási, művészeti, elméleti, esztétikai stb.) eredményeik és szempontjaik megismertetése a szélesebb közönséggel. Ennek jegyében vitaesteket, illetve vitaindító előadásokat szerveztek; kiállításokat, színpadi eseményeket rendeztek; valamint kiadványokat jelentettek meg. Radnóti mindhárom tevékenységi körből aktívan kivette részét. Többször is előadást tartott a „művkoll” által szervezett rendezvényeken, kórusverseket írt a Hont Ferenc által vezetett szavalókórusnak, a Kollégium pedig két verseskötetét – Lábadozó szél (1933), Újhold (1935) – és egy irodalomtörténeti tanulmányát, a már említett Kaffka Margitról szóló disszertációját (1934) publikálta.

varkonyihildebrandA „művkoll” 1932-33. évi második előadássorozatának 1933 januárja és májusa között megrendezett második ciklusában Radnóti is tartott előadást. Ennek a sorozatnak a menetrendje a következő volt. Január 29-én Ortutay Gyula (A magyar lélek alapvonásai népi kultúránkban), február 5-én Hont Ferenc (Korunk színháza), február 12-én Erdei Ferenc (A parasztművészetről), február 19-én Radnóti Miklós (Az új magyar költészet és irodalmi problémák), április 2-án Bálint Sándor (Szeged a magyar kultúrtörténetben), április 22-én Berczeli Anzelm Károly (Az újjászülető dráma), május 21-én Széll István (Társadalom és szerelem) referátumát hallgathatták az érdeklődők.

Radnóti előadása tehát február 19-én volt, mégpedig este hat órakor a szegedi egyetem központi épületében, a második emeleti 3. számú tanteremben. Arról, hogy mit mondott a költő a Délmagyarország című lap 1933. február 21-i számában számolt be. A tudósítást Péter László, az SZTE bölcsészkarának nyugalmazott professzora közölte (Szőregi délutánok. Írások Szegedről. Bp., 1994.).

„Rámutatott azokra az összefüggésekre, amelyek az irodalom és az ezt kitermelő társadalom között vannak és kereste annak okait, hogy a mai közönség miért áll távol a művészettől, de különösen a lírától? S a feleletet szociális és gazdasági okokban találta meg. vannak írók, akik teljesen kiszolgáltatják magukat az átlagközönség ízlésének és szórakoztató árucikké süllyesztik az irodalmat. Azok az írók pedig, akik a mai, átalakuló, tehát megnyilvánulásaiban sokszor zavaros kor lelkét fejezik ki, sokszor a közönség idegenkedésével találkoznak. Áttekinthető és világos képet adott az új magyar költőkről és ezeknek törekvéseiről. Az új magyar költészet szoros kapcsolatban áll a mai élettel és ennek problémáival, és határozott világnézeti alapot keres, mely nem individualista, mint az előző korszaké volt, hanem a közösség felé fordul.”

Kétségtelen, hogy ez a tudósítás (nyilván az újságíró felületessége és érdektelensége miatt) nem sok konkrétumot árul el az előadás tartalmából. Nem tudjuk meg például – ami pedig Radnóti költői pályájának alakulása szempontjából egyáltalán nem volna mellékes -, hogy mely „új magyar költőkről” beszélt és hogyan értelmezte „ezeknek törekvéseit”. Az utolsó mondat azonban figyelmet érdemel.

A közösség szerepe jelenik meg ebben a részben, s kimutathatóan Radnóti lírájában is a szegedi évek alatt. Nemcsak a szegedi fiatalokkal mint sajátos intellektuális közösséggel és a helyi munkásmozgalommal került kapcsolatba itt Radnóti, de a „művkoll” falujárásai és szociográfiai, társadalomföltérképező tevékenysége nyomán megismerkedik a paraszti élettel, a hárommillió koldus Magyarországa agrárproletárságának és szegényparasztságának nehéz életkörülményeivel, nyomorával. Ebben az archaikusabb társadalmi rétegben pedig a tradicionális közösségérzés és összetartozás-tudat jóval erősebb, mint más csoportoknál. Az ilyen jellegű vidéki szociológiai tanulmányutak eredményeként nem csoda, hogy számos probléma mögött – az irodalmi élet egyes problematikus kérdései mögött is – „szociális és gazdasági” okokat látott.

radnoti

Radnóti már 1930 szeptemberében, beiratkozása napján kapcsolatba került az akkor még éppen csak létrejött (inkább formálódó) Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumával. A félév eleji beiratkozásnál a rektori hivatalban ugyanis mellette állt a csoport egyik alapító tagja, Ortutay Gyula. A várakozás közben szóba elegyedtek és Radnóti Miklós a „művkoll” iránt érdeklődött. Amikor megtudta, hogy beszélgetőtársa közéjük tartozik, elővette táskájából első, nemrégiben megjelent verseskötetét – Pogány köszöntő (1930) – és dedikálta Ortutaynak. Az ajánlásban az olvasható, hogy „Ortutay Gyulának kollegiális üdvözlettel Radnóti Miklós”. Később mindketten úgy mesélték (s ez terjedt el irodalomtörténeti anekdotaként is), hogy a fiatal költő már az első találkozáskor „öreg szeretettel” dedikálta a verseit a későbbi néprajzkutatónak. (Vö. Ortutay Gyula: Fényes, tiszta árnyak. Tanulmányok, emlékek, vázlatok. Bp., 1973.)

Radnóti Kortárs útlevelére című versét a „művkoll” tagjainak címezte. Mint az ajánlásban fogalmazott: „A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának, a növelő közösségnek, a barátaimnak” A szöveg utolsó strófájának gondolatait talán Radnóti Miklós rövid életútja, s költészetének nagy elméleti háttere, gazdag formavilága és mély humanizmusa is igazolhatja. „Gondold el! Hogyha lázadsz, jövendő / fiatal koroknak embere hirdet / s pattogó hittel számot ad életedről; / számot ad és fiának adja át / emléket, hogy példakép, erős fa / legyen, melyre rákúszhat a gyönge növendék!”

Előző sztori

Mégis megmenthető a Bakay-féle kenderfonó?

Default thumbnail
Következő sztori

STINGERS... Az új Fullánk...

Legutóbbi hasonló cikkek