“…ezen az úton arra a szenvedésre és kínhalálra emlékezünk, amit Krisztus vállalt értünk” – e szavakkal indította el a VI. Városi keresztutat Pálfai Zoltán egyetemi lelkész péntek este a Dóm térről. A csaknem ötórás zarándoklaton többszáz fiatal és idős, különböző keresztény felekezetekhez tartozó hívő vett részt. A menet a Szeged belvárosában kijelölt stációkat látogatta végig. A közös imádság idén is kiegészült – II. János Pál pápa ajánlása szerint – a 15., a keresztutat teljessé tevő Feltámadás stációjával.
Szegeden a keresztények nagyböjti készületében különleges lelki élményt kínál a Katolikus Egyetemi Lelkészség által immár hatodik éve elindított Városi keresztút. Az egyes stációkat a hagyományos keresztutaktól eltérően minden évben másutt jelölik ki, az adott esztendőben meghatározott tematika szerint. Ez az összekötő kapocs idén a szolidaritás témája volt, melyről az egyes állomásokhoz kapcsolódóan szegedi katolikus és református ifjúsági közösségek emlékeztek meg.
A Hősök kapujánál a háborúkban szenvedőkkel, a Női Klinika melletti Kaáli Intézetnél a meddő nőkkel és az abortuszok miatt meg nem született magzatokkal, az Árvízi emlékműnél pedig a természeti katasztrófák áldozataival felvállalt szolidaritásról szóltak az elmélkedések. Elgondolkodtató volt szembesülni a Hangos könyvtár előtt a fogyatékkal élőkhöz való viszonyulásunkkal vagy hallani a Bíróság épületénél a minden embert megillető szabadságjogokat, miközben Jézus megkorbácsolásának jelenetét láthattuk: minden jogtalanság egy korbácsütés a Megváltó hátán.
Ebben az évben is csatlakoztak a keresztúthoz a Református Egyetemi Lelkészség fiataljai, akik az Anna kút mellett az idősekkel, szülőkkel szembeni helyes viszonyulásról beszéltek. A Munkaügyi Központ előtt a munkanélküliekkel, a Kossuth Lajos sugárút és a Nagykörút sarkán a közlekedési balesetek áldozataival, a volt I. kórháznál az egészségügyben dolgozókkal vállaltak szolidaritást a résztvevők. A Csillag börtön előtt a rabokat látogató csoport tagjai osztották meg élményeiket az elítéltekkel közös imaórákról és beszélgetésekről.
A Gábor Dénes Gimnázium mellett a pedagógusokról megemlékezve csendültek fel a Szent Imre Szakkollégium kórusának előadásában a Stabat Mater hangjai a Mars téri éjszakában. Amikor a menet a Moszkvai körút elejéhez ért, a hajléktalanszálló lakói is kijöttek az épület elé, hogy együtt imádkozzanak és Jézus halálára emlékezve az utcán letérdeljenek a hívekkel. Tizennegyedik állomásként pedig az egyetemi könyvtár oldalában álló MEFESZ emlékműnél álltak meg a keresztút résztvevői, hogy a szabadságért küzdők iránt fejezzék ki szolidaritásukat.
Már éjjel tizenegy óra is elmúlt, mire az Alsóvárosi templom sötétjébe léphettek be a zarándokok. A ferences közösség fiataljai az utolsó állomáson a keresztút és sírbatétel szomorúságának felidézésével kezdődő jelenet végén a feltámadás testet-lelket megborzongató pillanatait idézték meg.
A katartikus pillanatok után Pálfai Zoltán szavaival zárult a Városi keresztút: “Nincsen szenvedés feltámadás nélkül, de feltámadás sincs az azt megelőző szenvedés nélkül.”
