Közélet

Biztonságos vagy életveszélyes a hattyasi vasúti átjáró?

Biztonságos vagy életveszélyes a hattyasi vasúti átjáró?

2009. március 11., szerda
Biztonságos vagy életveszélyes a hattyasi vasúti átjáró?

Korszerű és biztonságos beruházásként mutatja be a szegedi önkormányzat lapja a tavaly év végén elkészült Klebelsberg-telep felé vezető vasúti átjáró felújítását - ezzel szemben átgondolatlan és balesetveszélyes megoldásnak tartják a kerékpárút kialakítását az utat minden nap használó biciklisek. A Kerékpárosklub Szegedi Alapszervezete szerint az önkormányzat - mint megrendelő - által meghatározott útvonalon kerékpárral már csaknem száz napja nem lehet bejutni a városba Hattyas felől a KRESZ-szabályok betartásával.

„Biztonságos és korszerű kerékpárút épült az elmúlt hónapokban a klebelsbergtelepi vasúti átjáróban. A 300 millió forintos szegedi kerékpárút-fejlesztési program kapcsán elkészült úttal a településrész nyolcvanéves gondját oldotta meg a város: a program kapcsán biztonságosabbá tették a vasúti átjárót, külön utat kaptak a kerékpárosok és a gyalogosok, így megszűnt az állandó balesetveszély." Az idézett szöveg a Szegedi Tükör című önkormányzati lap januári számában olvasható. Az említett vasúti átjáróban valóban régóta probléma volt a keskeny, rossz minőségű út és a járda hiánya, ami, egyetlen errefelé vezető út lévén, igencsak megnehezítette a Gyálarét és Klebelsberg-telep felől érkezők bejutását a belvárosba. Az ottani lakosok már hosszú ideje szerették volna megoldani a gyalogosok, és biciklisek biztonságos átkelését. „Nyolc évtizedes álma teljesül az itt lakóknak" - nyilatkozta

Bartáné Tóth Mária,

a 15-ös választókörzet, Délikert városrész képviselője a beruházás megkezdésekor.

Átvezetés nélkül veszélyes

Csüllög Imre

és

Dovalovszki András (képünkön)

, a Kerékpárosklub Szegedi Alapszervezetének aktivistái már a munkálatok elindulása előtt jelezték az önkormányzat és a képviselőnő felé javaslataikat, amelyekben egy ésszerűbb és a jelentős számú biciklivel közlekedő hattyasi és gyálaréti lakos számára biztonságos megoldást mutattak be az átkelő átalakítására.

(Első és negyedik képünkön a látványtervek láthatók.)

Eleinte azzal utasították el őket, hogy az átjáró korszerűsítésére vonatkozó tervek ugyan már megvannak, de a megvalósításhoz még megfelelő pályázati támogatásra vár az önkormányzat. 2008-ban végre megérkezett az a 300 millió forint, amiből megépülhetett a mintegy 500 méternyi gyalog- és kerékpárút a Kundombi utca és a Horgosi út között a Tompai kapu út mentén, az említett vasúti átjárón keresztül. „A kivitelezés jó hosszúra nyúlt: töltésszélesítés, korlátépítés, erdőirtás csatornaépítések, gumitéglák lerakása a sínek közé, sorompóállítás, új fénysorompó, két új sorompókarral. A bakterházat is át kellett építeni, ki is lett festve, szebb lett, mint újkorában." - mondta el Csüllög Imre, de hozzátette, hogy mindez - bár kerékpárú kialakítására elnyert pénzből lett finanszírozva - a biciklisek problémáit nemhogy nem oldotta meg, hanem éppen megnehezítette az életüket. A gépkocsik által használt közútról ugyanis táblával tiltották ki őket, a belváros felé haladó út jobb oldaláról viszont sem felfestéssel, sem más módon nem vezették át a kerékpáros forgalmat az úttest másik oldalán számukra kialakított átjáróhoz.

Ezáltal a külvárosból befelé biciklizők két szabálytalan vagy balesetveszélyes megoldás közül választhatnak: vagy átvágnak a vasúti átjáró előtt az úttesten (megkockáztatva a töltésről lefelé haladó gépkocsik közötti átkelést) vagy pedig a járdán közlekednek (amivel nemcsak a gyalogos-forgalmat akadályozzák, de akár meg is bírságolhatják őket).

Semmibe vezető utak

A Kerékpárosklub részéről többször megkeresték a problémával a kerület képviselőjét fogadóórája alkalmával, de ő szinte minden esetben a szegedi önkormányzat Fejlesztési Irodájához irányította a bicikliseket. A Széchenyi téren is elismerték, hogy „lehetne ezt másképp is csinálni, de már nem változtatnak a terveken, mert ez így lett eldöntve odafönn" - emlékszik vissza Csüllög Imre. A pályázat megnyerése után kiderült, hogy bár kerékpárút-fejlesztésről szólt a pályázat, a közlekedési előírások szerinti átvezetések „lefelejtődtek" a tervekről. Az aktivisták ekkor azt kérték, hogy a pályázati pénzből próbáljanak egy valóban mindenkinek megfelelő megoldást kidolgozni, ehhez több javaslatot is benyújtottak. Ezekből semmi nem valósult meg. December elején átadták az átjárót, ezt a Szegedi Tükörben így méltatta Bartáné Tóth Mária: „Az itt élők számára szimbolikus is lesz ez az út, mert azt is jelzi, hogy a város vezetésének fontos, hogy összekösse a külső városrészeket Szeged központjával."

Az ezt követő decemberi fogadóórán a kerékpárosok megállapodtak a képviselőnővel, hogy az érdekképviselet egy feljegyzést készít a problémákról, amit eljuttatnak Bartánéhoz, ő pedig időpontot egyeztet a Fejlesztési Irodával a közös megoldás reményében. A levelet a problémák listájával és a vitaalapnak szánt javaslatokkal, látványtervekkel együtt december közepén eljuttatták a képviselői irodába. Január végéig többször is hiába keresték a képviselőnőt telefonon, illetve hivatalos ügyfélfogadási időben a polgármesteri hivatalban. A levélből - amiről addig nem is hallottak az Irodán - egy példányt akkor ott is hagytak.

Tábla és remény nélküli állapot

Dovalovszki András „mivel a hivatalos utak járhatatlannak bizonyultak", január 26-án leszerelte a „kerékpárosokat a városból kitiltó táblát", majd bevitte a képviselői irodára, ahol egy igazolás ellenében átadta a titkárnőknek. „Két napig lehetett szabályosan bebiciklizni a városba, aztán - meglepően gyorsan - egy ugyanolyan tiltótábla került az átjáróba. Gyors intézkedés tehát létezik, ha éppen az ő érdekük úgy kívánja." A végtelennek tűnő történet egy újabb fogadóórával folytatódott, ahol a képviselőnő javasolta a városfejlesztési alpolgármester előtt történő egyeztetést. Erre március 3-án került sor

Nagy Sándor

irodájában. A biciklisek felvetésére - miszerint a kerékpárút nem is építhető tovább - a beszélgetés során kiderült, „a város a továbbépítést csak belehazudta a pályázatba, mivel ennek hiányában értelemszerűen nem kaphatták volna meg a pénzt egy olyan létesítményre, ami 500 méter hosszú és semmiből a semmibe vezet".

Csüllög Imre

(legalsó képünkön)

elmondta, hogy az alpolgármester minden felelősséget a táblázókra, kivitelezőkre, illetve azok alvállalkozóira hárított. „Próbáltuk felhívni a figyelmét a helyzet tarthatatlanságára, a szabálytalan kitáblázásra, a szabálytalan kialakításra - mire a reakciója: a hatóság engedélyezte, tehát rendben van. Ezután átadtuk neki az új hibalistát, egységes szerkezetben a megoldási javaslatokkal, ábrákkal, képekkel és magyarázataikkal. Ígéretet kaptunk, hogy a városfejlesztési irodának továbbítják (ahol már elvileg rég tudniuk kellene)." A már idézett Szegedi Tükör-beli cikk így zárul: „A biztonságos közlekedésre alkalmas út első ütemben most a Kundombi utcáig készült el, ám az itt lakók bíznak benne, hogy hamarosan tovább épülhet a számukra fontos és biztonságos útszakasz. A mostani fejlesztéssel több mint 4 és fél ezer szegedi gondjait oldotta meg a város." Ha a továbbépítésre esetleg újabb nyolcvan évet kell is várni, azért talán a frissen átadott útszakasz biztonságosabbá tétele nem kellene ennyi ideig tartson...

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.