Egyetem

„Rábízni magunkat a Jóistenre” – „életműdíj” Marián Miklós zoológusnak

„Rábízni magunkat a Jóistenre” – „életműdíj” Marián Miklós zoológusnak

2009. február 24., kedd
„Rábízni magunkat a Jóistenre” – „életműdíj” Marián Miklós zoológusnak

A Magyar Kultúra Napján Csongrád Megye Közművelődéséért díjat adományozott a Csongrád Megyei Közgyűlés a régió kulturális életéért végzett áldozatos tevékenységért a 95 éves zoológus, muzeológus Marián Miklósnak, akivel beszélgetve egy igen gazdag, az állatvilág szeretetéről tanúskodó életpálya rajzolódik ki - sok hűséges tanítvánnyal.

Marián Miklós

a szegedi Móra Ferenc Múzeumban dolgozott 1974-ig. Mint mondja, nagyon hálás a múzeumnak, tanítványa és utódja,

Gaskó Béla

, a természettudományos gyűjtemény vezetőjének felterjesztéséért, mert ez a kitüntetés egy életműdíjat jelent számára. Marián Miklós Szegeden született, de a katonaság után a kaposvári gimnáziumban tanított. Már ezekben az években is mindig tartott akváriumot és terráriumot, famulusai - megbízható felsős diákok - vele együtt dolgoztak, gondozták a gimnáziumi gyakorlati kiskertet. Egykori kollégája,

Takács Gyula

hívására vállalt állást a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumban 1951-ben, ahol a Baláta-tavat kutatta, és két könyvet is publikált az ottani ősláp élővilágáról, mely az ő munkája révén vált ismertté. A Somogy és Baranya megyék között elterülő dombos vidék, a Zselicség kutatásába is bekapcsolódott. „Egész életemben két dolog érdekelt: az állatvilág és a nevelés. De egyszerre többféle dologban is szerettem tevékenykedni" - mondja a zoológus, s ennek bizonyítéka sok más mellett, hogy szakértőként két filmet is készített a Balátáról, „A láp élővilága" és „Amíg a tavasz újra eljön" címmel. Az állatvilágban közelebbről ornitológiai és herpetológiai kutatásokat végzett, vagyis a madarakkal, a kétéltűekkel és a hüllőkkel foglalkozott. 1958-ban tért vissza Szegedre, ahol a Móra-múzeumhoz került, és az egyetemi Füvészkertben kezdett dolgozni, ahol 34 évig tevékenykedett: megszervezte a madártelepet, készített madárvédelmi és madárvédelmi eszközkiállításokat, amelyek a mai napig láthatók. Titkárként tevékenykedett a

Horváth Imre

egyetemi tanár vezetésével folyó Tisza-kutatásban is - ebben 15 éven keresztül lánya,

Orsolya

volt segítőtársa. Saját tervei szerint építtetett egy kishajót is.

Beretzk Péterrel -

a Fehér-tó kutatójával - alapítottak egy madártani és természetvédelmi szakkört. A múzeumi munka mellett a szikes és a Bakony élővilágát is kutatta, és megírta a Bakony herpetológiai alapvetését. „Mindig nehéz életem volt, a tudomány soha nem hozott sokat a konyhára. Özvegy édesanyám mellett korán megszoktam az erős munkát. Kaposváron egyszerre tanítottam a gimnáziumban, este az esti tanfolyamon, délután pedig a kőműves tanonciskolában" - meséli Marián Miklós. A kaposváriak megbecsülésüket egy gyűrűvel is kifejezték.

A nevelés kapcsán Marián Miklós mesél még egy bányász tanítványáról,

Tóth Sándorról

, akit egy egyéves esti gimnáziumban ismert meg, és aki az ő hatására elvégezte a gimnáziumot, beiratkozott a főiskolára, majd az egyetemre, s később a zirci múzeum igazgatója lett.

Traser György

zoológust, aki jelenleg a soproni Nyugat-Magyarországi Egyetem docenseként dolgozik, szintén ő indította el a pályán egy madártani szakkörön Szegeden, és a tanítvány rendkívüli módon hálálta meg a törődést: Marián Miklósról nevezett el egy most újonnan felfedezett rovart „Lepidocyrtus mariani"-nak. „Hálás vagyok a Jóistennek, hogy ezt megértem" - mondja a kutató. Marián Miklós gyerekkora óta cserkészkedett, Szegeden a Bálint Sándor Cserkészcsapat parancsnoka volt, és ma is tartja a kapcsolatot a cserkészekkel. „Tudományos terepmunkám miatt gyakran voltam távol családomtól. Gyermekeim nevelése feleségemre hárult. Köszönettel tartozom a támogatásáért" - mondja a kutató, akinek gazdag életpályáját 230 tanulmány is fémjelzi. „Levonva a tanulságokat, azt kell mondanom: én soha nem harcoltam azért, hogy valami nagy dolgot elérjek, mindig csak rábíztam magam a Jóistenre, hogy a kötelességemet teljes mértékben teljesítsem. És ez többé-kevésbé sikerült is" - összegez Marián Miklós, és hozzáteszi: „Azt tudom ajánlani az embereknek, hogy fogjanak össze, becsüljék meg egymást, és dolgozzanak becsülettel."

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.