Szakmai tények, civil tiltakozás, tervezői és városvezetői vádaskodások
Fotó: Gémes Sándor
Ahogy azt a pénteki cikkünkben ígértük, folytatjuk a Reök-palota előtti 3. Honvéd Huszárezred lovas szoborral kapcsolatos cikksorozatunkat. A belváros felújításához kapcsolódva alakítanák át a köznyelvben „Lófaraként” ismert teret. A tér tervezői azonban úgy változtatnák meg az egyetem jogi karának szomszédságában fekvő területet, hogy teljesen megbontanák az eddig fennálló városépítészeti szerkezet egyik geometriai elemét, a szobrot pedig néhány méterrel arrébb helyeznék. A szakmai lektorátus nem támogatja az emlékmű elmozdítását, több civilszervezet tiltakozik, a tervezők szándékos botránykeltésről beszélnek, a városvezetés politikai támadást emleget.
A „Lófara” körül kialakult helyzettel foglalkozó első cikkünkben a terveket bíráló szakmai lektorátus építész szakértőjét, Koczor Györgyöt kértük meg, hogy tolmácsolja véleményét. A Csongrád Megyei Építészkamara alelnöke, Ybl-díjas építész szerint egy hősi emlékművet, amely kegyeleti hely, nem szokás arrébb pakolni, de az ötlet építészetileg sem támogatható, hiszen az árvíz után felépült városszerkezet gyűrűsugaras rendszerében a „Lófara” egy tökéletes geometriai befejező, városszerkezet-történeti elem, ami pontosan illeszkedik a városképbe. A változással ráadásul a zöld terület is csökken.
A városvédő akár demonstrálna is
A szobor áthelyezésének kérdésére először egy civil szervezet, a Szegedi Hagyományőrző és Városvédő Egyesület tagja, ifjabb Szilágyi Árpád hívta fel a figyelmünket, aki elmondása szerint akár a demonstrációig is elmegy, hogy a huszár szobor a helyén maradjon. A SZEGEDma.hu az egyesület elnökét, v. Szilágyi Árpádot is felkereste, aki egy nyilatkozatot juttatott el szerkesztőségünkbe. A hagyományőrzők és városvédők szerint az emlékművet az éltben maradt huszárok saját pénzükből, adományokból emelték az akkori városvezetés egyetértésével, segítségével egy közösen kiválasztott helyre. A városvédők szerint a mostani terekben nem vették figyelembe a jogi kar és a szobor körüli kegyeleti kert geometrikus vonalvezetését, ami egy pontban végződik, s így a szobor s a kert összhangban marad az egyetemi és a környező épületekkel. Az egyesület elnöke levelében kérdezi, hogy a terv bemutatása miért nem egy lakossági fórumon történt? „A terv nem lehet öncélú, az nem készülhet a Reök-palota ‘működtetőinek’, birtoklóinak, kiváltságosainak szája íze szerint, még akkor sem, ha a Reök veszteséges üzemeltetését a ‘terasz’ gazdaságos, a szegények számára megfizethetetlen áruválasztékából akarják pótolni, nyereségessé tenni” – áll a levélben.
A lovas szobor nem sakkfigura
A Lajtorja Fiatal Alkotóművészek Kulturális Egyesületének elnöke, Simor Márton szobrász és tanár szerint a 3. Honvéd Huszárezred nem egy sakkfigura, amivel lépegetni kell. A szobrász – akinek elmondása szerint az egyesület fiatal alkotói is támogatják véleményben -, elmondta, hogy az elmozdítás szükségességét nem tudták meggyőző érvékkel alátámasztani.
„Egy magyar, katonai, kegyeleti emlékművet ne helyezgessünk csak úgy egyszerűen ide vagy oda, függetlenül attól, hogy az nem katonai sírhelyen áll” – érvelt Simor. „Ez a huszár szobor nem pusztán egy egyszerű köztéri alkotás, hanem hősi emlékmű. Abból a szempontból sem látom indokoltnak az áthelyezést, mivel az emlékmű jelenlegi helye a jogi karral szemben, az egyetemi épület bejáratának tengelyében van. Bizonyára nem hiába helyezték el azt ilyen elrendezésben akkoriban. Az egyetem épülete és a Reök-palota akkor is kijelölte már ennek a térnek egy ilyen emlékmű által elfoglalható helyét. Tehát – bár nem vagyok építész, csak talán bizonyos arányérzékkel megáldott ember – nem látom az okát egy néhány méteres költöztetésnek. Próbáljuk meg úgy tisztelni ezt az emlékművet és nem háborgatni, mint egy öreg fát egy parkban.”
A társtervező szerint a szakma mondjon véleményt
Az első „lófarás” cikkünket követően Pacsika Emília textilművész – aki Nagy Imre városépítésszel közösen, a generáltervező Fekete Zoltán felkérésére vállalkoztak a Kölcsey utca berendezésének elkészítésére – levelet írt a szerzőnek, mely szerint Koczor György véleménye nem egyezik a szakma véleményével, az csak egy személyes állásfoglalás. Az iparművész szerkesztőségbe eljuttatott levelében elmondta, hogy az ügyben a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművelődési Lektorátus szakértői bizottságának a szakvéleménye a mérvadó, amely sokkal egzaktabban fogalmaz, mint Koczor György, és nem azonos az a vélemény a szakértői bizottság építészének véleményével. Az iparművész először arra hívta fel a figyelmünket, hogy a bizottság vizsgálódásának tárgya maga a szobor rekonstrukciója volt csupán és nem az áthelyezése. Íme a szakvélemény erre vonatkozó része: „… a bizottság helyszíni szemlét tartott a 3. Honvéd Huszárezred emlékmű áthelyezésének tárgyában, valamint a szakértők véleményezték a szobor és talpazata restaurálásának tervét.” A lektorátusi szakvélemény összegzése pedig így íródott: „A szakértői vélemény alapján a lektorátus nem javasolja a szobor áthelyezését, az új funkciót és téralakítást a városképi jelentőségű szobor helyének változatlan megtartásával, védelmével javasolja megterveztetni…” A társtervező levelében egyébként felesleges és szándékos botránykeltésről beszélt cikkeinkkel kapcsolatban.
A képviselő udvarias, az alpolgármester vádaskodik…
A politikai szereplők közül decemberi cikkünkben először a belváros képviselőjét, Hekáné Szondi Ildikót (MSZP) kerestük meg, aki udvariasan, diplomatikusan válaszolt, miszerint tájékozódik majd az ügyben, és a választók többségének kérésére fog cselekedni. Januárban pedig szervez egy beszélgetést a Közéleti Kávéházban. (Amint azt már leírtuk a SZEGEDma.hu csak egy olyan időpontot talált, ahol mint téma beilleszthető talán a szoborügy. Ez pedig a január 20-ai beszélgetés a város műemlék épületeinek sorsáról.) Felkerestük Nagy Sándor (SZDSZ) városfejlesztési alpolgármestert, aki elektronikus levélben visszautasította nyilatkozattételt „Lófara”-ügyben, mondván: olvasta a témával kapcsolatos első cikkünket, s úgy gondolja, a SZEGEDma.hu szakmai kérdésből akar politikai kérdést faragni.
