Kövér László szerint „elgyurcsányosodhat” az ország

Cikkünk frissítése óta eltelt 13 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

A miniszterelnök nevéhez újabb hungarikum fűződik

Fotók: Gémes Sándor





Azzal, hogy Gyurcsány Ferenc az év kezdete után két héttel beismerte, a büdzsé tervszámaiból sem a gazdasági növekedés, sem az infláció nincs köszönőviszonyban a valóságos helyzettel, bebizonyosodott, az országnak se költségvetése, se kormánya – mondja Kövér László. A Fidesz országos választmányának elnöke szerdán Makón vendégeskedett a Fidesz választókerületi elnöke, Mágori Józsefné, a Jobb Makóért Egyesület és a KDNP helyi szervezete meghívására. Interjúnkban az ország gazdasági-politikai helyzete és a ferencvárosi időközi választás tanulságai mellett az európai parlamenti lista összeállításáról is beszél.

– Eseménydús hét közepén vagyunk, már ami a magyar gazdaságot illeti, hiszen a miniszterelnök kedden bejelentette, hogy költségvetés ide vagy oda, egyetlen mutató sincs idén kőbe vésve, az IMF elnökének budapesti látogatását pedig sokan annak jeleként értékelték, hogy az ország feléli hitelkeretét, de nem mozdult el az egyensúlyi pálya irányába. Ön hogyan ítéli meg a kialakult helyzetet?

– Úgy látszik, a kormányfő megvilágosodott, de úgy is fogalmazhatnék, „Luciferi” kedden megmondta a „tutit”: pokoli év vár ránk. A költségvetésnek egy száma sincs kőbe vésve, csak a hiány mértéke! Amit a Fidesz és gazdasági elemzők is hónapokkal korábban jeleztek, most a kormányfő is beismerte: az infláció és a gazdasági növekedés tervszámai köszönőviszonyban sincsenek a valósággal és a várható tendenciákkal. Ez a maga nemében újabb rekord, nyugodtan nevezhetjük egyfajta hungarikumnak.
Nem hiszem, hogy van a világon még egy demokrácia, ahol a miniszterelnök az év kezdete után alig két héttel kiáll a nyilvánosság elé, és szemrebbenés nélkül elmondja, hogy mindaz, amit a kormánya a költségvetés tervezetében beterjesztett, és a parlament december 31-éig elfogadott, az valójában egy papírrongy, semmi köze a gazdasági folyamatokhoz.

A költségvetés csak egy papírrongy

– Milyen politikai következményei lehetnek ennek a bejelentésnek?

– Ha a törvényről – amely egy évre előre hivatott meghatározni az ország működésének kereteit – két hét után kiderül, hogy rossz, föl kell tenni a kérdést: Van-e Magyarországnak kormánya és költségvetése? A válasz pedig az, hogy nincs. A miniszterelnök és a pénzügyminiszter vagy nem értenek ahhoz, amit csinálnak, vagy pedig hülyének néznek bennünket, nem tekintik jogállamnak, demokráciának Magyarországot. Az MSZP és az SZDSZ tehát hat év alatt tönkrezúzta a rendszerváltás vívmányait! Ennek a kormánynak legkésőbb az európai parlamenti választásokig vissza kell adnia mandátumát, hiszen minden nap, minden óra, amit a hivatalban tölt, tudatos károkozás, tragédia az országnak.

– Mindenért egy személyben Gyurcsány Ferenc lenne a felelős?

– Az alapvető problémák a Kádár-rendszer harminc-negyven évében gyökereznek, minden, ami történik, annak következménye, illetve az általunk a rendszerváltás óta elkövetett hibáké. 1989-1990 óta csak négy évig érezhettük magunkat igazán itthon a hazánkban, mégpedig a polgári kormányzat regnálása alatt. Most sem az anyagi romlást tekintem a legfőbb bajnak, hanem azt, hogy az emberek nem hisznek benne, hogy lehet még itt normális életet is élni, s ezért érdemes tenni. Pedig amelyik közösség elveszíti életerejét, az menthetetlenül felszámolódik. Amit a kommunizmus diktatúrája nem tudott elérni, azt a jogállamiság és a piacgazdaság keretei között majdnem sikerült véghezvinnie a baloldalnak. Ebben az értelemben Gyurcsány Ferenc nem oka a nyomorúságunknak, hanem következménye annak, ahová eljutottunk.

A baloldal támogatja a jobboldali radikalizmust

– A rendszerváltás óta elkövetett hibákat említette; miben hibázott a polgári oldal, mit rontottak el az emberek?

– Hibáztunk már 1994-ben is, hogy nem fogtunk össze, 2002-ben pedig hagytuk, hogy elcsalják a választásokat, illetve nem mozgósítottunk eléggé. Hibásak továbbá a munkavállalók, a vállalkozók, akik nem tudnak határozottan kiállni érdekeikért, egymásért. Végül felelős értelmiség egy része is, mely folyamatosan mérgezi az ország lelkét, gondolkodását, s mindenben kiszolgálja a szocialista-szabad demokrata koalíciót. Egy baloldali újságíró sincs, aki megkérdezné: Miniszterelnök úr, miért hazudik folyamatosan? Mi történt ez alatt a két hét alatt, hogy hirtelen összeomlott a költségvetés?
Az emberek teljesen joggal értetlenkednek, vajh, miben különbözik ez a kutyakomédia az 1990 előtti diktatúrától, ha a költségvetésről január közepére kiderül, hogy nem több holmi papírrongynál…

– Úgy tűnik, a magyarok többsége valóban mintha kezdene kiábrándulni a demokráciából, erre utal a hétvégi időközi ferencvárosi választás is.

– Örömtelinek tartom a Fidesz jelöltjének győzelmét, illetve annak mértékét, valóban lehangoló volt azonban a részvételi arány, de a kampány minősége is. Több tanulsággal bír emellett a Jobbik szereplése, az általuk kapott több mint 8 százalék. Valószínűleg tudatos szavazórétegről van szó, mely vasárnap szinte teljes létszámban az urnák elé járult, de elgondolkodtató, hogy még 50 százalék körüli részvételi aránynál is 4 százalék fölött kaptak volna.
Újra csak azzal a problémával találjuk magunkat szembe, hogy az embereket nemcsak balról lehet tévedésbe ejteni, hanem balról kiindulva jobbról is. Én megértem a Jobbik szavazóit, hogy elegük van a „demokratikus pepecselésből”. Fel kellene ugyanakkor ismerni, hogy a jobboldali radikalizmus támogatása egyértelműen a szocialistáknak áll érdekében, ahogy tudjuk, Franciaországban is a szocialisták révén született meg Le Pen pártja. Mi a garancia arra, hogy 2010-ben a Jobbik bejut a parlamentbe? Semmi! Ha a baloldaliak érdekei úgy kívánják, akkor bejut, hogy megossza a jobboldalt, ha azt akarják, akkor pedig kiesik, s elszívja tőlünk a szavazatokat. Ne engedjük, hogy látszólagos radikalizmussal lefarigcsáljanak rólunk néhány százalékot, ahogy a MIÉP tette 2002-ben!

Maffiotikus hordává züllik az MSZP?

– Szóba kerültek az európai parlamenti választások: a Fidesz a héten véglegesíti képviselő-jelölti listáját, ám a hét elején már kiszivárogtak a nevek, s egyebek mellett az a hír is napvilágot látott, hogy Becsey Zsolt, a dél-alföldi régió képviselője nem kap lehetőséget az újbóli indulásra. Igaz-e ez az értesülés, s egyáltalában: milyen szempontok alapján állítja össze a párt a listát, figyelembe tud-e venni például regionális vagy szakmapolitikai vonatkozásokat?

– Tisztában kell lenni azzal, hogy a magyar emberek, pártok számára a korábbi 24 helyett most csak 22 hely áll rendelkezésre. Bizakodó vagyok, hogy a csökkenő létszám ellenére a Fidesz legalább annyi mandátumot szerez, mint öt éve, de azt hiszem, felesleges ecsetelnem, ilyen kevés hely nem teszi lehetővé, hogy regionális vagy szakmapolitikai lefedettségen gondolkodjunk. Inkább azon kell dolgozni, hogy a magyarországi pártok között egyfajta együttműködés alakuljon ki ebben a tekintetben az EP-ben függetlenül attól, mely politikai családhoz tartoznak; különösen, ha az ország érdekeit hangsúlyosan érintő szavazás közeleg.
Nem vágnék elébe a szombati döntésnek, de annyit elmondhatok, hogy Becsey Zsolt szorgalmas munkájával a frakció vezetése, a Fidesz elnöksége, a dél-alföldiek, sőt még a vajdaságiak is meg voltak elégedve, de számos szempontot kell érvényesítenünk a lista összeállításakor, s lehet, hogy éppen úgy hozza a sors, hogy ebbe Becsey Zsolt nem fér be.

– A legutóbbi EP-választásnak komoly belpolitikai következménye volt, hiszen ezt követően kellett távoznia Medgyessy Péternek; ennek a mostaninak ön szerint lesz-e hasonló hatása?

– Az EP-választásnak az lenne a legnagyobb jelentősége, ha össze tudna kapcsolódni az országgyűlési választásokkal. Ha ez nem lesz így, s Gyurcsány fölött az emberek ugyanúgy ítéletet mondanak, mint annak idején Medgyessy fölött, adja magát a párhuzam, amit említ. Ugyanakkor felmerül az a kérdés, szabad-e Gyurcsány Ferencet egy normális ember mércéjével mérni, normális-e az ő ítélőképessége, meg tudja-e ítélni tetteit és azok következményeit, vagy görcsösen ragaszkodik a hatalomhoz, hogy elmondhassa, nem bukott bele a kormányzásba; igaz, az ország közben tönkrement. Én úgy vélem, ha rajta múlik, ez utóbbi fog bekövetkezni.

Sajnálatosan időközben a pártja mint közösség is kezd teljesen szétesni, az utolsó másodpercekben vagyunk azelőtt, hogy az MSZP megszűnjön, maffiotikus klikkek uralta hordává zülljön. Félreértés ne essék: ami Csepelen történt, nem baleset volt, szükségszerű, előbb-utóbb nyilvánvalóan bekövetkező következménye egy hosszabb folyamatnak, ami nem független Gyurcsány Ferenc személyétől. Az a fajta gátlástalanság, az erkölcsi, szakmai, politikai normákat lesöprő stílus, a rezzenéstelen, jellemtelen hazudozás, amit megtestesít, kisugárzik az ország életére az MSZP-n keresztül: az ország is útban van afelé, hogy „elgyurcsányosodjon”.
Az európai parlamenti választások kínálják az utolsó alkalmat arra, amikor az MSZP visszafordulhat. Ha Gyurcsány Ferenc a márciusi kongresszuson „bebetonozza magát”, és az elnöksége állítja össze a szocialista képviselők listáját, akkor a párt egyszer s mindenkorra az ő és a hozzá hasonlóan gondolkodó emberek kezébe kerül. Hiába lesz egy megvert és meglehetősen szűk ellenzéki mezsgyére szorított MSZP, az ott ülő ki tudja hány képviselő mindegyike Gyurcsány Ferenc lekötelezettje lesz.

– Elég szomorú az a jövőkép, amit lefestett; miben bízhatnak azok, akik még nem veszítették el teljesen a hitüket?

– Az ország reménye abban a hárommilliónál több aktív, polgári gondolkodású emberben, a „magunkfajtában” van, aki tudja, hogy nélküle semmi nem mozdul itt előre.

Előző sztori

Rablás és lopás Szegeden

Következő sztori

Péntek: Figaro házassága – operabemutató és 3D vetítés a Belvárosi Moziban