Kultúra

Vízkereszt: Háromkirályok vize

Vízkereszt: Háromkirályok vize

2009. január 6., kedd
Vízkereszt: Háromkirályok vize

G+M+B

A kép forrása: http://laszloatya.freeblog.hu/archives/2006/01/ - Giotto di Bondone: A mágusok imádása
Vízkereszt (január 6.), ősi egyházi nevén Epiphania Domini ('Az Úr megjelenése') a karácsonyi tizenketted zárónapja. A keleti egyház ezen a napon ünnepelte Krisztus születését, s a magyar vízkereszt éppen ennek liturgikus évkezdő hatását tükrözi, nyugaton viszont a háromkirályokról, vagyis a napkeleti bölcsekről, illetve a Jézus megkereszteléséről való megemlékezés került előtérbe.

„Vízkereszt napja Boldogasszony havának hatodik napjára esik (...). Micsoda nevei vóltanak ennek az innepnek? Mondották ezt epifániának, megjelenésnek innepének, mert ezen a napon jelent meg az új csillag a bölcseknek. (...) Vízkeresztnek nevezték a magyarok. Miért? Egyáltaljában a Krisztus vízzel való megkereszteltetésének emlékezetére. A görög eklézsia ezen a napon a Krisztus megkereszteltetését emlegeti, melyre nézve vizet szentel, beleütvén háromszor a keresztet, azt hintezi az emberekre és tartja orvosságnak. Az egyiptomi keresztyének pedig azon a napon megferedtek, annak emlékezetére, hogy Krisztus azon a napon keresztelkedett meg a Jordánba: a folyóvizekbe mártották a gyermekeiket, azokból edényeikbe merítettek, bizonyos ceremóniával megszentelték, házaikban mint orvosságot, úgy tartották." A

Bod Péter

által a XVII. században leírt szokásanyag jó része máig elevenen él.

Házszentelés

A liturgikus vízszentelés már vízkereszt vigíliáján, a délutáni órákban megtörtént, másutt erre vízkereszt napján a délelőtti vagy a reggeli mise kezdetekor került sor. Az egyház a vízzel együtt tömjént és krétát is megszentelt, sőt, volt, ahol sót, kenyeret, almát, hagymát is, s ezek a szentelmények gonoszűző szerként szolgáltak. Volt, ahol a család legöregebb tagja vitte haza a szenteltvizet, máshol az asszonyok. A ház földjére (négy sarkába) loccsantottak kereszt alakban, hogy a gonosz szellem hatalmát megtörjék, s közben azt mondták: „Isten áldása legyen a házon!" A szenteltvízből mindenki ivott egy keveset, a gyerekeknek is adtak egy-egy kortyot, hogy jók és egészségesek legyenek, a látogatókat pedig megszentelték, hogy a ház tiszta maradjon, a rossz szellem be ne lépjen oda. Az ólban és az udvarban is locsoltak szét a megszentelt vízből, ezzel óvták meg az állatokat, az egész portát. A mágikus erejű szert a továbbiakban a szekrény vagy a sublót tetején őrizték (nem dugták be az üveget, mert angyalka ült rajta), csak különleges alkalmakkor használták (például tyúkültetéskor megszentelték vele a fészket, a tojást, a kotlót, hogy áldás legyen rajta). Égzengéskor, villámláskor, nagy viharkor szintén előkerült, hogy óvja a házat. A halott ravatala elé is öntöttek (egy kisebb szenteltvíztartóba), hogy a látogatók megszenteljék vele a holttestet. Szegeden abba a szenteltvízbe, amellyel a halottat meghintették, az eltett karácsonyi morzsából, csíkmákból is szórtak. A szegedi tájon a fogfájóst olykor még manapság is olyan vízből borogatják, amelybe előzőleg a Háromkirályok vizéből öntöttek. Kenyérsütéskor a tésztába is tettek egy keveset, régebben ezzel szentelték meg a Boldogasszony ágyát, s csöppentettek belőle az újszülött első fürdővizébe is, meglocsolták vele a vetőmagot, az új szerszámot, az új jószágot, az esküvőre induló menyasszonyt, vőlegényt stb. A pap a megáldott krétával sorra felkereste hívei házát, s a bejárat fölötti szemöldökfára felírta a

G+M+B

-t, a három király (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) nevének jelét. A szentelés egyúttal koledálás, vagyis ajándékgyűjtés, valamint lélekpénz beszedése is volt egyúttal. (A papság vízkereszt-napi alamizsnagyűjtéséről

Galeotto Marzio

a XV. században mint jellegzetes magyarországi jelenségről emlékezik meg.) A pap és kísérői fáradságuk jutalmául természetbeni ajándékokat (sonka, gabona, bor, tojás, bab stb.) és pénzt kaptak. Szentelés után a papnak le kellett ülnie, mert különben a tyúkok nem kotlottak volna, majd a gazdasszony a kapuig, vagy egész utcahosszan elkísérte, hogy hosszú kendere legyen. A lányok szerelmi varázslata abból állt, hogy gyöngykalárisukat - hogy az érkező pap biztosan átlépje - a küszöb mellé/alá dugták. Tudták ugyanis, ha azt a párnájuk alá teszik, megálmodják a jövendőbelijüket.

Háromkirályjárás

A legtöbb katolikus helységben esti harangszó után elindultak a háromkirályok ünnepet köszönteni. A vízkereszti köszöntésnél a XVI. század óta szokásos a csillagének, a csillagozás. Máig vannak olyan falvak, ahol a gyerekek (fehérbe öltözve, oldalukon karddal, fejükön csákóval, a „napkeleti" kezében kiugratható csillaggal) háromkirályok képében házról házra járnak. A háziak „Szabad!" kiáltására bemennek, megállnak az ajtó mellett, s előadják a betanult dramatikus játékot (gyümölcsöt, szalonnát, pénzt, tojást kapnak érte) Isten áldását hagyva a házon: „Házadra maradjon sok Isten áldása,/Újulás, vidulás a házigazdának."

Időjóslás

Ha vízkereszt napján süt a nap, hosszú tél lesz, ha megcsordul az eresz, vagy megfutamodik a lószar az utcán, nagy hideg következik, ha esik, korán kitavaszodik.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.