Írjon nekünk

Vélemény

Lassan gyógyuló sebek

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/haagzalan.jpg

Megjelent:

Végül is december ötödike után is fölkelt a nap, előbb-utóbb a sebek is csak begyógyulnak végre. Mindezt persze gyengítette, hogy például a Székelyföldön egy ideig nem énekelték a magyar Himnuszt, és hogy szemrehányást tettek a Magyarországról odalátogatónak. Mi azért reménykedtünk.

Amikor 2004. december 5-én estefelé egy pizzériában az egyik szegedi kereskedelmi rádió híreit hallgattam, a fejemet csóváltam. Miért nem képesek pontos számokat közölni? A bemondó ugyanis az előzetes adatok ismertetésénél előrevetítette: aligha győz a kettős állampolgárságról kitűzött népszavazás. Ezt persze nem akartam elhinni. Aztán, immáron odahaza, a tévé előtt ülve lassan kezdtem felfogni: mégis lehetséges…

Az igenek épphogy többségbe kerültek, ám a választók nagyobbik része távolmaradásával szavazott. Pedig elég lett volna kétmillió voks, az összes szavazó alig több mint huszonöt százalékának támogatása – ám a gyurcsányi propaganda irigységet és gyűlöletet csalt a szívekbe.

Bár nap mint nap negatív tapasztalatokkal szembesültünk, nem akartuk elhinni: a kettős állampolgárságról szóló népszavazás eleve kudarcra volt ítélve. („Minek fizessek azért, hogy idejöjjenek, és elvegyék előlem a munkát?” – kérdezte egyik huszonéves, amúgy munkanélküli ismerősöm, akit köztudomásúan a szülei tartottak el. „Nemmel szavazok, mert ha nekem ennyit kellett küzdenem az állampolgárságért, nekik miért adjuk oda egycsapásra?” – mondta egy másik, Vajdaságból Szegedre áttelepült „magyar”.)

Pedig december ötödike addig életem szerencsés napja volt. 2004-ben ünneplést terveztünk a barátaimmal – és nemcsak a várt sikeres népszavazás miatt. Ez a nap a születésnapom, ám a parti négy éve elmaradt. Azon az estén senkinek sem volt kedve dáridózni. Óriási tragédiaként, a beteg magyar társadalom kórtüneteként éltük meg, hogy az itthoniak eltaszították maguktól az önhibájukon kívül államhatárainkon túlra szakadt honfitársainkat. Ám pár hét elteltével elbizonytalanodtam: talán eltúloztuk a népszavazási kudarc jelentőségét. Végül is december ötödike után is fölkelt a nap, előbb-utóbb a sebek is csak begyógyulnak végre. Mindezt persze gyengítette, hogy például a Székelyföldön egy ideig nem énekelték a magyar Himnuszt, és hogy szemrehányást tettek a Magyarországról odalátogatónak. Mi azért reménykedtünk.

Az azóta eltelt négy év megmutatta, hogy a sebek bizony lassan gyógyulnak. S a gyógyírt – szemben azzal, amit egyes politikai kalandorok újra és újra fölvetnek – nem a megismételt népszavazás jelentheti, hanem az, ha a globális tőke hazai szálláscsinálói helyére újra egy nemzeti kormány lép, mely egyszer s mindenkorra megoldja a kérdést. Lehet, hogy erre még éveket kell várnunk. Hiába, a teljes gyógyuláshoz idő kell.

Kommentek

Hírzóna

Zsinórban az ötödik (!!!) mentőcikket írja Botka László házi újságja

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/haagzalan.jpg

Megjelent:

Szerző:

Napok óta egyre kétségbeesettebben próbálják védeni a Főnököt az egyetemi kritika miatt.

Tovább olvasom

Vélemény

Durván betalált a szegedi városvezetést ért egyetemi kritika

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/haagzalan.jpg

Megjelent:

Szerző:

Azóta megy ugyanis az őrjöngés Botka László házilapjában, szinte csak erről szól odaát minden.

Tovább olvasom

Hírzóna

Szegedet dicsérik egy turisztikai kiadványban

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/haagzalan.jpg

Megjelent:

Szerző:

Méghozzá a We love Hungary elnevezésű programfüzet.

Tovább olvasom

Aktuál