Közélet

Búzaszem: ember vagy csak egy „alvadt vérdarab"?

Búzaszem: ember vagy csak egy „alvadt vérdarab"?

2008. december 13., szombat
Búzaszem: ember vagy csak egy „alvadt vérdarab"?

Bolondok vagy különcök? Netán nekik van igazuk? - tette fel a kérdést Drimmer László másfélórás dokumentumfilmje, melyet december 10-én, szerda este mutatott be a rendező a Millenniumi Kávéházban. A mű címe: Búzaszem, témája szerint pedig egy tízhetes magzat temetésének kálváriáját mutatja be. A megrázó film a Védegylet szegedi csoportja által szervezett „Régi-új társadalmi konfliktusok a 21. században" című előadássorozat keretében jutott el Szegedre.

A szerkesztő-rendező bevezetőjében így indokolta témaválasztását: „Könnyű a téziseket hangoztatni - pl. hogy az élet a fogantatással kezdődik -, de egyáltalán nem sokan vannak, akik végig is gondolják, hogy ez a mondat mit jelent a valóságban. A filmem felhívja a figyelmet arra a fontos kérdésre, mely szerint ha a magzatot emberi lénynek tekintjük, akkor bizony őt jogok is megilletik." A 91 percben elmesélt történet során megismerünk egy fiatal házaspárt (Helga és Örs), akik első gyermeküket még tízhetes magzatként spontán vetélés során veszítették el. Amikor - hittel vallva a fogantatástól kezdődő élet elvét - szerették volna méltó módon eltemetni, rengeteg akadályba és értetlenségbe ütköztek. Csaknem két héten keresztül küzdöttek, mire a parányi test végre a temetőben nyugalmat találhatott. A magyar jog eddigi praxisában egyedülálló történet 1999-ben Vasváron játszódott le. A rendező által vezetett interjúk során a fiatal páron kívül megszólaltak a téma különböző szakértői is (régésztől a jogászig, filozófustól a lelkipásztorig), kifejezetten izgalmas adalékokkal segítve az eset továbbgondolását. A film nyitó képsorai egy kis temető sírjai között vezetnek el bennünket egy egyszerű fakeresztig, melyen mindössze ez a felirat áll: „Magzatunk 1999.". A fiatal párt hallgatva kiderül, mindketten többgyermekes családra vágytak és olyannyira várták első babájukat, hogy szinte a fogantatástól önálló emberkeként foglalkoztak vele: naplót írtak neki a fejlődéséről, értesítették róla a rokonságot. Sajnos, a szomorú vég hamar bekövetkezett, görcsök és vérzés után, 69 napi várandósságot követően Helga a kórházban elvetélt. A kórház orvosai nem adták ki a pici holttestet a szülőknek sem a szülészeten, sem a patológián. Az apa nem akarta, hogy a magzatot „biológiai hulladékként" elégessék. Mivel a jogszabály szerint 24 hetes kor vagy 500 gramm testsúly alatt az orvosok nem kötelesek kiállítani halottvizsgálati bizonyítványt, ezt nem is tették meg. A magzatot is csak a házaspár által megbízott jogász határozott fellépése után adták át, de akkor is csak a temetkezési vállalkozónak, nem a szülőknek. Örs ekkor megnézte az apró testet, mely a fejlődésben már azon a szinten volt, amikor megvoltak a testrészei és működött minden szerve. Egy kis urnában helyezték el a plébános által a temetőben kifejezetten ilyen esetekre elkülönített parcellában. A temetést nem vállalta el minden pap, aki szóba jöhetett volna, de a szertartást végül elvégző atya határozottan támogatta a házaspárt: "Ha a fogantatáskor valaki lelket kapott Istentől, hogyan zárhatnánk ki őt a temetőből?" A szülők történetét időnként a szakértők nyilatkozatai szakították meg, akik közül legtöbben igyekeztek - saját véleményüket megtartva maguknak - csak a kérdésekre adott szakmai válaszokhoz ragaszkodni. Ez azonban nem mindenkinek sikerült, s talán a film legjobb dialógusai éppen az érzelmeiket felvállaló riportalanyokkal készültek. A szakszerű válaszokat adó, de azért megértését konkrét segítő ötletekkel kifejező jogásznő; a bármilyen egyedi kívánságot teljesítő temetkezési vállalkozó vagy a teljes szívvel a fiatalok mellett álló, mégis csak püspöki engedéllyel temetni merő plébános mind emlékezetes figurái lettek e történetnek. Leginkább azonban mégis a pszichológusnő alakja marad meg a nézőben, aki - bár többször is hivatkozik rá, hogy ő is ötgyermekes anya - meglehetősen erős kifejezésekkel minősítette az esetet és a házaspárt. "Úgy érzem, ez az egész nem is a magzatról, sokkal inkább a szülőkről szólt, hiszen ez a túlzott felhajtás meglehetősen kirívó magatartást feltételez." A film talán legsokkolóbb mondata is az ő szájából hangzott el: "Hogyan is gondolhatott arra, hogy megnézi, hiszen abban a dobozban nem láthatott mást, csak egy alvadt vérdarabot?" Helga szerint a családok vagy az anyák többsége azért nem vállalja fel, ha elveszíti magzatát, mert ezt az élményt nagyon nehéz szavakba önteni mások előtt. A társadalom megítélése alapján is szinte szégyellnivalónak tűnik a vetélés, pedig - még ha szomorú is - egy természetes testi jelenségről van szó. Talán ugyanezért viselte meg az az extrém helyzet is a kórházban, hogy a várandós kismamák és az abortuszra érkezett nők egy szobába kerültek. "Borzalmas volt átélni, hogy míg mi minden pillanatban a magzatunkért aggódtunk, addig ezek a nők 11 perc alatt - amíg a beavatkozás tartott - könnyedén végeztek a sajátjukkal."

Drimmer László filmjének öt év alatt ez már a 81. vetítése volt, Magyarország számtalan településén kívül a határontúli területeken is sokfelé járt vele. Bárhová szívesen elviszi, ahová meghívják, s a témára való tekintettel szeretné is minél több emberhez eljuttatni. Elérhetőségei és további információk a www.buzaszemfilm.extra.hu címen találhatók.

Először neki is fenntartásai voltak a férje temetésről szóló elképzelésével kapcsolatban, de utólag teljesen igazat adott neki. Amikor a második várandóssága során is előjöttek a görcsök és a vérzés, úgy érezte, jól döntöttek az első magzat tisztességes elhelyezésével, mivel a vele megélt tortúra adott erőt a további nehézségek felvállalásához. "Én tudom, hogy ő odaát figyeli a testvéreit és vigyáz rájuk." Igen, a testvéreit, akik azóta már négyen vannak. A film utolsó képein még csak egy kicsi lány totyog a temetőben a fakereszt körül, de a rajta és a szülőkön látható életöröm átsugárzik a nézőkre is. Megkönnyebbülve állunk fel székünkből egy nehéz, mégis szép történet végén.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.